Az új hidegháború

hogy a gyerekek ne is tudják mi a háború1980-ban Ronald Reagan így foglalta össze az USA és a Szovjetunió közötti kapcsolatokat: „Mi győzünk; ők veszítenek.” Tizenkét évvel később közvetlen utódja a Fehér Házban, George Bush, gratulált saját maguknak a megtett útért: „Régen a világ két felfegyverzett táborra szakadt szét, ma viszont mindenki elismeri, hogy egy szuperhatalom van: az Amerikai Egyesült Államok.” Így lett vége hivatalosan a hidegháborúnak.

Az akkor kezdődött korszak pedig most ért be a változásra. A lélekharangot akkor kondították meg, amikor Oroszországnak elege lett abból, hogy „ők veszítenek”, felmérte, hogy legyengítésének sosem lesz vége, hogy minden szomszédját sorban rábeszélik – vagy megvesztegetik –, hogy lépjenek be egy ellene irányuló gazdasági és katonai szövetségbe. „A NATO repülőgépei a Baltikum felett járőröznek, megerősítettük a jelenlétünket Lengyelországban, és készek vagyunk ennél is többre” mondta Barack Obama tavaly márciusban, Brüsszelben.[1] Az orosz parlament előtt Vlagyimir Putyin ezt úgy elemezte, mint az „elszigetelés hírhedt politikáját”, amit a nyugati hatalmak már a 18. század óta folytatnak Oroszország ellen.[2]

Az új hidegháború más lesz, mint az előző volt. Mert mint az amerikai elnök kiemelte „Oroszország, ellentétben a Szovjetunióval, nem vezetője egy több nemzetből álló blokknak és nem ösztönöz globális ideológiát”. A kialakult ütközetben ma már nem egy vallásos hitre és birodalmi önbizalomra támaszkodó amerikai nagyhatalom harcol, amely hiszi és hirdeti, hogy „nyilvánvaló végzete”[3] jelölte ki a „gonosz birodalmának[4]” – amelyet ateizmusáért Reagan különösen utált – legyőzésére. Putyin épp fordított utat járt be, és nem sikertelenül udvarol a keresztény fundamentalizmus keresztes lovagjainak. Amikor beolvasztotta a Krím-félszigetet, azonnal felidézte, hogy „Szent Vlagyimirt ott keresztelték meg… az ortodox előírások szerint, amelyek alapjául szolgálnak az orosz, az ukrán és a fehérorosz civilizációs értékeknek és kultúrának”.

Egyértelmű: Moszkva nem fogja elfogadni, hogy Ukrajna az ellenfeleinek szolgáljon hátországként. A végsőkig felizzított, a nyugati agymosás intenzitását meghaladó – amivel nem keveset állítunk – nacionalista propaganda szerint az orosz nép ezzel szembeszállna. Ugyanakkor az Egyesült Államokban és Európában is ráerősítenek a fegyverkezés hívei: a harcias nyilatkozatok, a különböző szankciók, amelyek egybekovácsolják az ellenfél táborát. „Az új hidegháború talán még veszélyesebb lesz, mint az előző volt – figyelmeztet minket az egyik legjobb amerikai Oroszország-szakértő, Stephen F. Cohen –, mivel, ellentétben az akkori helyzettel, semmilyen ellenállásba nem ütközik sem a kormányban, sem a Kongresszusban, sem a médiában, az egyetemeken és a think tankokban sem.”[5] Jól bevált recept a fogaskerekek beindítására.

Fordította: Morva Judit

 


[1] Barack Obama felszólalása Brüsszelben, 2014. március 26.

[2] Vlagyimir Putyin felszólalása az orosz parlamentben, 2014. március 18.

[3] Franciául: destinée manifeste, angolul: Manifest Destiny – Reagan és Bush elnökök idején az USA külpolitikája szerette a vallásos és sorsszerű hivatkozásokat.

[4] Franciául: Empire du Mal, angolul: Evil Empire – a Szovjetunió-ellenes bibliai harcokat idéző amerikai kifejezés.

[5] A 2014. június 16-án Washingtonban tartott Oroszország–USA éves konferencia felszólalása. The Nation, New York, 2014. augusztus 12.