Vegyszerek, emberek – és a hormonhatású cumisüveg

Kategória: 2009. december
Írta: Simon Gergely
Találatok: 20169
magyarszerk
A vegyipar a 19. század legvégén, a második ipari forradalom idején indult fejlődésnek, egy időben az autó- és az elektromos iparral. A vegyipar egyrészt a korábban is használt vegyszereket gyártja, ipari méretekben, másrészt új,  korábban nem létezett vegyi anyagok tízezreit fejlesztette ki – ennek eredményeként ma már több mint 100 000 vegyszert gyártanak folyamatosan.
 
A különböző vegyi anyagok közvetlen hatását a gyártók és a felhasználók is ismerik, de a közvetett, hosszabb távú „mellékhatásokról”, mint például a rákkeltő hatás, minimális ismereteink vannak. Ezt a problémát ismerte fel az Európai Unió és fogadta el 2006 végén a REACH (Registration, Evaluation Authorisation and Restriction of Chemicals) uniós jogszabályt, amely a világon elsőként követelne garanciát a gyártóktól a vegyszerek biztonságáért. A REACH hatáskörébe azok a vegyületek tartoznak, amelyekből évente több mint egy tonnát használnak fel az Unióban, vagyis a gyártóknak néhány éven belül körülbelül 30 000 vegyületnél kell kísérletekkel igazolniuk, hogy nincs rákkeltő vagy DNS-károsító mellékhatásuk. Sajnos a REACH sem lett tökéletes, az ipari lobbi sok tekintetben felhígította, így sok káros anyag a piacon maradhat, ha a gyártó igazolja az anyag "fontosságát".  Emellett a REACH sajnos nem korlátozza a hormonháztartást zavaró, károsító különböző vegyületeket.
 

 

 

mreg4A dán környezetvédelmi hatóság felmérte[1], hogyan hatnak az élelmiszerekben, a hétköznapi tárgyakban, illetve a beltéri levegőben és a porban található vegyi anyagok a kétévesnél fiatalabb gyerekek egészségére. A kockázatbecslés során 12 termékcsoport, azon belül 5-5 különböző áru veszélyes vegyi anyag tartalmát és annak kijutási esélyét értékelték. A hagyományos veszélyes anyagokon túl a hormonrendszerünkre ható, jelenleg az EU által nem igazán korlátozott kemikáliák hatásait is megbecsülték. Ilyen anyagok például a PVC műanyagokban található ftalátok, a kozmetikumokra jellemző tartósítószerek, a parabének, valamint a hazai cumisüvegekben is rendszeresen megtalálható biszfenol. A vizsgálatok igazolták a környezetvédők félelmeit: e veszélyes anyagokat nagy mennyiségben tartalmazó termékek sajnos jelentős kockázatot jelentenek a csecsemőkre nézve. Az Európai Tanács ezen kutatási eredmények miatt 2009 decemberében tárgyalja, miként lehet csökkenteni a mesterséges vegyületek környezetet és emberi egészséget károsító, felhalmozódó (kumulatív) hatását.

 

Szervezetünk nap mint nap tízezernyi mesterséges vegyülettel érintkezik. A vegyi anyagok gyakorlatilag életünk minden pontján körülvesznek minket, hisz nem csak a hagyományos háztartási tisztítószerek, de a kozmetikumok, a műanyagok, a gyógyszerek, a festékek, a növényvédő szerek, valamint az állatok takarmányának egy jó része is a szintetikus vegyipar terméke. Mesterséges vegyi anyagok vannak a bútorokban, a ruhákban, a műszaki cikkekben, a gépkocsikban és sajnos az élelmiszerekben, az üdítő italokban is. Csak az E-számmal jelölt élelmiszer-adalékanyagokból évente több kilogrammot fogyasztunk. A hazánkban forgalmazott zöldségek és gyümölcsök közel fele tartalmazza növényvédő szer maradékát, továbbá számos korábbi ipari és egyéb kibocsátásból kerülnek szennyezők az élelmiszereinkbe, ivóvizünkbe. A körülöttünk lévő anyagok bekerülnek szervezetünkbe, egyes esetekben fel is halmozódhatnak. A mesterséges vegyi anyagok egy része mérgező, rákkeltő, károsítja az immun- és hormonrendszerünket. Bár pontos statisztikák nem állnak rendelkezésre a kemikáliák egészségre gyakorolt hatásáról, az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) felmérése szerint az összes munkahelyi megbetegedés 18-30 százalékáért a vegyi anyagok a felelősek. Az emberek szervezetében is több száz mesterségesen előállított vegyi anyag található, ezek jelentős része az újszülöttekből is kimutatható, ugyanis az anyákban található vegyi anyagoknak akár az ötöde is átjut a méhben fejlődő gyermekbe. A kemikáliák fokozott kockázatot jelentenek a védtelen embriókra és a fejlődő gyermekekre nézve. Különösen azok az anyagok veszélyesek, melyek hormonként hatnak, károsítják a szaporítószervek működését vagy fejlődési rendellenességet okoznak. A gyerekek mellett a vegyi anyagok a nőket veszélyeztetik fokozottabban, hiszen ők érintkeznek gyakrabban velük a háztartásban, illetve a kozmetikumok révén. Ennek ellenére a mai napig nincs semmilyen egységes hazai vagy európai előírás, amely korlátozná a hormonhatású, a hormonrendszert károsító, szakszóval endokrin diszruptor[2] anyagok használatát.

Az ebben az irányban tett első lépés a 2009 őszén elfogadott, a növényvédő szerekkel foglalkozó EU rendelet, amely a rákkeltő és a génkárosító szerek mellett az endokrin diszruptor permetszerek engedélyezését is korlátozná pár év múlva. Széles körű korlátozásuk nagyon sok szempontból indokolt, ugyanis egyre több jel utal arra, hogy számos, a köznapi termékekben használt hormonhatású vegyi anyag miatt fokozatosan „elnőiesedik”[3] a világ. Egy brit felmérés szerint a szennyezett brit folyókban található halak felénél már kimutathatóak az elnőiesedés jelei. Sőt, a hormonhatású vegyi anyagok miatt indokolatlanul sok hermafrodita jegesmedve[4] született a sarkvidéken. S még súlyosabban érinthet minket, hogy az emberek elnőiesedésére[5] is egyre több jel utal. Egy friss kutatási jelentés szerint az elmúlt két évtizedben az USA-beli férfiak tesztoszteron szintje 20 százalékkal csökkent. San Francisco térségében a 60-as években rengeteg endokrin diszruptor és magzatkárosító poliklórozott-bifenil (PCB) került a környezetbe, s azok a nők, akiknek a testébe a legtöbb PCB került, harmadával kevesebb fiú utódot szültek. A PCB-ket már évekkel ezelőtt betiltották, ám a korábbi időszak miatt a tengerek és az óceánok PCB szennyezettsége sok helyen igen jelentős. A Balti-tenger, amely csak keskeny összeköttetésben áll a szomszédos Atlanti-óceánnal, különösen szennyezett. A vize nem tud kicserélődni, a bele került vegyi anyagok 25-30 évig is ott maradhatnak, ráadásul az alacsony vízhőmérséklet és a gyakori jégborítás nagyon lelassítja a vegyületek lebomlását. A Balti-tenger némely területéről származó halak szervezetében annyi vegyi anyag van, hogy nem hozhatók forgalomba az EU piacán. A svéd hatóságok már 1995-ben azt ajánlották a gyermekvállalás előtt álló nőknek, hogy lehetőleg ne fogyasszanak a Balti-tengerből származó heringet és lazacot, mert túl nagy mennyiségben vannak bennük PCB-k és rákkeltő dioxinok. Egy WWF (World Wide Fond for Nature – Világ Természetvédelmi Alap – a világ egyik legnagyobb természetvédelmi civil szervezete) felmérés kimutatta, hogy például az atlanti lazac és a tőkehal populációnak szaporodási gondjai vannak, valószínűleg a vegyi szennyezettség miatt. A balti-tengeri heringekből például ötvenszer több brómtartalmú égésgátló szert mutattak ki, mint az Atlanti-óceánban élőkből. A táplálékláncra gyakorolt hatást bizonyítja, hogy a PCB-k és a brómtartalmú égésgátló szerek 2-5-ször nagyobb mennyiségben vannak jelen a Balti-tengernél élő ragadozó madarakban (sirályokban, rétisasokban), mint az Északi-tengernél vagy az Atlanti-óceánnál élő társaikban. Tehát tengeri halakból a mai napig könnyedén a szervezetünkbe kerülhetnek az évek óta betiltott, többek között a hormonrendszerünket károsító dioxinok és PCB-k.

 

A floridai zoológus, Theo Colborn[6] szerint az endokrin diszruptor anyagok főleg a férfiakat veszélyeztetik, és a nemi elváltozáson túl a fiú csecsemők agyi fejlődését is károsíthatják. A férfi nemre nézvést azok az anyagok jelentik a legnagyobb veszélyt, melyek a női ösztrogén hormonra hasonlítanak. Hormonhatású tulajdonsággal rendelkezik több növényvédő és rovarirtó szer[7].

Műanyag adalékok például a hazai cumisüvegekben is megtalálható Biszfenol-A[8] vagy a ftalátok és több égésgátló anyag[9]. A gyakran fejlődési rendellenességet okozó biszfenol-A (BpA) tartalmú cumisüvegeket a 2008-as kanadai tilalom után 2009-ben az USA-ból is kivonták. Európában szabad a forgalmazásuk, arra hivatkozva, hogy bár ismert a vegyület káros hatása, az Európai Bizottság szerint nem fog kijutni a cumisüvegből. Ezt cáfolja a Cincinnati Egyetem kutatása[10], mely szerint forró folyadékoktól 55-ször gyorsabban kijut a cumisüveg anyagából  a BpA, s ez már káros lehet a csecsemők fejlődésére. Ugyancsak a BpA kijutását bizonyítja a Harvard Egyetem 2009 májusában publikált tanulmánya[11], amely szerint ha a gyermekek egy héten keresztül csupán biszfenol-A-t tartalmazó cumisüvegből ittak hideg italokat, vizeletükben kétharmadával megnőtt a BpA koncentráció. Amerikai mérések[12] 2009 tavaszán csecsemők vérében a felnőtt átlagnál 10-szer magasabb BpA koncentrációt állapítottak meg. Az amerikai tilalom után Nyugat-Európában a legtöbb cég kivonta a BpA-s cumisüvegeket a forgalomból, ám Magyarországon sajnos a mai napig a legtöbb cumisüveg alapanyaga a polikarbonát, melyben megtalálható a BpA.

A PCB-k és a BpA mellett több más anyag is kockázatot jelent hormonális fejlődésünkre. A férfiak csökkenő nemzőképességének hátterében több kutatás[13] szerint is többek között a PVC adalékanyagai, a ftalátok állhatnak, s ismeretes, hogy azok beavatkoznak az ember hormonrendszerének működésébe. Emiatt 2002 júliusa óta a 3 év alatti gyermekek számára az EU-ban nem hozhatók forgalomba szájba vehető, ftalátot tartalmazó PVC játékok. Persze ennek ellenére számos lehetőségünk van ftalátokkal érintkezni, hisz a számítógép műanyag részeitől a telefonkábelen át a köröm- és hajlakkokig rengeteg termékben megtalálhatóak, s már a hazai élővizekből is könnyen kimutathatóak. Egy közelmúltbeli vizsgálat szerint még a ftalát tartalmú műanyagcipőkből is belénk kerülhetnek. Míg a ftalátok a férfi nemi hormonok működését akadályozzák, addig például a parabének a női nemi hormonok működését zavaró anyagokká bomlanak le, rákkockázatot is jelentve. A parabéneket az olaj alapú, tehát a nem vízbázisú kozmetikai cikkekben, például krémekben vagy naptejekben használják tartósítószerként.

 

Létezik persze sok, a hormonrendszert befolyásoló természetes anyag is; ám ezekkel egyfelől megtanultunk együtt élni: például ismert a szerecsendió vágykeltő hatása; másfelől a természetes anyagok gyorsan lebomlanak az emberi testben és eltűnnek onnan. Ezzel ellentétben sok szintetikus anyag gyakorlatilag sosem bomlik le, hanem felhalmozódik a szervezetben. A hormonhatású anyagok korlátozásának tehát a szintetikus, nehezen lebomló vegyületekre kell irányulnia. A 2006-ban elfogadott REACH, az EU egységes vegyianyag-szabályozása – bár segíthet eltüntetni a rákkeltő, a génkárosító és egyéb veszélyes anyagokat a mindennapi életünkből – nem tiltja a hormonhatású anyagok használatát. A növényvédő szerekről szóló jogszabály tette meg az első lépést ebben az irányban, és remélhetőleg az Európai Parlament elé kerülő új, a rovar- és egyéb irtó szerekről szóló jogszabály is ezt a szellemiséget fogja követni. Ám itt lenne az ideje, hogy a vegyi szabályozásban mindenütt alapelvvé váljon a rákkeltő, a géneket és a szaporodási képességeket károsító anyagok tiltása mellett a hormonrendszert károsító anyagok tiltása is.

 

A szerző, Simon Gergely, környezetkémikus

 



[1] http://www.mst.dk/Udgivelser/Publications/2009/10/978-87-92548-81-8.htm

[2] http://www.mindfully.org/Pesticide/EDs-PWG-16jun01.htm

[3] http://www.dailymail.co.uk/news/article-1092638/Evolution-threat-gender-bending-chemicals-turning-males-females.html

[4] http://www.independent.co.uk/environment/toxic-waste-creates-hermaphrodite-arctic-polar-bears-522350.html

[5] http://earthhopenetwork.net/forum/showthread.php?tid=1252

[6] http://en.wikipedia.org/wiki/Theo_Colborn

[7] http://en.wikipedia.org/wiki/Theo_Colborn

[8] http://vegyi.blog.hu/2009/05/20/biszfenola_a_cumisuvegekben

[9] http://vegyi.blog.hu/2009/05/23/milyen_vegyi_anyagokrol_kaphatunk_informaciot

[10]http://www.foodproductiondaily.com/Quality-Safety/Hot-liquids-release-harmful-chemicals-in-polycarbonate-bottles

[11] http://ehp.niehs.nih.gov/docs/2009/0900604/abstract.html

[12] http://ehp.niehs.nih.gov/docs/2008/0800265/abstract.html

[13] http://www.news-medical.net/news/2004/03/22/78.aspx