ÉLETÜNKET ÉS VÉRÜNKET HAMID KARZAIÉRT?

Miután Barack Obama amerikai elnök az afganisztáni harcokat „szükséges háború”-nak nevezte, aligha csodálkozhat azon, hogy az afganisztáni amerikai hadvezetés további 40 000 katonát próbál kicsikarni tőle. Az immáron nyolc éve tartó háborúban ezt a taktikát követi ugyanis Stanley McChrystal tábornok, akit maga Obama nevezett ki a csapatok parancsnokává.

Bővebben...

Klímacsúcs a kukában?

magyarszerk
A koppenhágai csúcsot már Singapore-ban a kukába dobták. Ez így bicska-nyitogatóan cinikus felütés, a legrosszabb zsurnalizmus. De sajnos a valóság még cinikusabb. Néhány héttel a több éve tervezett és előkészített koppenhágai klímakonferencia előtt az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) vezetői singapore-i találkozójukon bejelentették, túlságosnak rövidnek találják az időt ahhoz, hogy érdemi előrelépés történjen az üvegházhatású gázok kibocsátására a dán fővárosban. Három hét kevés egy jogilag is kötelező megállapodás előkészítéséhez, érveltek a kínai és amerikai vezetők, mintha csak Singapore-ba érkezve a szállodájukban értesültek volna arról, hogy 2009 végén Koppenhágában dönteni kellene a hamarosan lejáró kiotói protokollt felváltó új klímavédelmi megállapodásról. Pedig már a 2007-es, Baliban megrendezett konferencián lefektették azt a forgatókönyvet, amely politikai egyeztetések és tudományos értékelések sorozatán keresztül logikusan vezetett volna el a koppenhágai megállapodásig.

Bővebben...

Létezett-e a Német Demokratikus Köztársaság?

A berlini fal leomlása egy évvel megelőzte az NDK megszűnését. A Német Demokratikus Köztársaságot 1949-ben alapították, 16 millió lakosa volt és Nyugat-Németország teljesen bekebelezte. Azóta az „emlékek hidegháborúja” helyettesíti a blokkok hidegháborúját. Jaj a legyőzöttnek! Múltjából semmi sem marad.

Bővebben...

Közhelytemető: A tálibok nem a középkorból jöttek, hanem a modernitás gyermekei

A tálibok meglepő rugalmassága

Miközben a pakisztáni hadsereg támadásba lendült Dél-Wazirisztánban, az USA-ban kiéleződtek a viták az afganisztáni katonai jelenlét jövőjéről. Több újságíró és elemző is párhuzamot von az amerikaiak vietnámi kudarcával (lásd William P. Polk cikkét). Az összecsapásokban, a vallásos retorika ellenére, a tálibok meglepő taktikai rugalmasságot és gyakorlatias hozzáállást mutatnak.

Bővebben...

Afganisztán: az elfelejtett Vietnám?

Bing West filmrendező, a Combat Patrols Afghanistan (Afganisztáni járőrök) [1] c. dokumentfilmjében az ott harcoló amerikai alakulatok mellett szerzett tapasztalatairól számol  be, miközben egy az Egyesült Államokban szerfelett népszerű véleményt képvisel: „A lehető legnagyobb veszteségeket kell okoznunk a táliboknak, hogy megtörjük állóképességüket és szétzúzzuk  kapcsolati rendszerüket. Olyan új stratégiát kell kidolgoznunk, amellyel az ellenfél harctéri veszteségeit jelentősen növelhetjük.”

Bővebben...

„…gyermekek, akik közül egy sem tud nevetni…”

Amikor 1989. november 20-án New Yorkban az ENSZ Közgyűlés egyhangúlag elfogadta az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, melynek kidolgozása tíz  – rendkívül bonyolult tágyalássorozattal megtűzdelt – évet vett igénybe, a gyermekek helyzete világszerte igencsak aggasztó volt. Az egyezmény megkötését megelőző két évtizedben – a ’60-as évek végétől ’80-as évek végéig – nagy léptekkel haladt előre a gyermekek ügye – ekkor azonban, a ’80-as évek végére, a helyzet nyugtalanítóan megromlott. „Megfeneklett a haladás” – hívta fel ekkoriban a világ figyelmét James Grant, az ENSZ Gyermekvédelmi Alapjának (UNICEF) akkori főigazgatója.

Bővebben...

Az éhinség nem sorscsapás

„Az éhezés már akkor is súlyos gondot okozott, amikor az élelmiszerárak elfogadhatóak voltak és a világ a jólét időszakát élte. De a 2006-2008-as élelmiszerválság és a jelenlegi gazdasági válság katasztrofális helyzetet teremtett” – állapítja meg Daniel Gustafson, az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) igazgatója.

Bővebben...

Nagy tervek és apró intézkedések a Roissy repülőtéren

Roissy-Charles-de-Gaulle (Roissy-CDG) - a név igazán szimbólikus, a Köztársaság legendás hajdani elnökére emlékeztet, aki 1964-ben indította el a legnagyobb párizsi repülőtér tervezését, amely ma az utasforgalmat[1] tekintve Atlantát (Hartsfield-Jackson), Chicagót (O’Hare), Londont (Heathrow) és Tokiót (Haneda) követően a világ ötödik legnagyobb repülőtere. A fővárostól mintegy húsz kilométerre északkeletre található intézmény első repülőterét 1974-ben nyitották meg, röviddel az első olajválságot követően. És máris a gigantizmus... Az építkezés a maga tizenegy emelet magasságú állványzatával,  harminchat betonpillér  éjjel-nappal  zajló  folyamatos öntésével, nem is szólva a földalatti folyosók  fúrásáról. Az energiát egy önálló hő- és villamos központ adja - kapacitása elegendő lenne egy százezer lakosú város fűtéséhez!

Bővebben...

Vége a teljes foglalkoztatottságnak a „maquiladorákban”

vilagvalsag
Válság Mexikóban

Bár a munkafeltételek egy már letűnt kort idéznek, az összeszerelő üzemek akkor is bajt hoznak a lakosságra, ha bezárnak, vagy csökkentik a termelést és a foglakoztatást, mint Tijuanában. Még nehezebb munkát találni, a dolgozók egymással „versenyeznek” és örülnek, ha munkát találnak akár csak egy napra is.

Bővebben...

A H1N1 vakcináról fecsegő felszín alatt hallgató mély

magyarszerk
Bár a szaporodó súlyos esetek miatt a magyar lakosság egyre szélesebb körben oltatja be magát a H1N1 vírus ellen, az alábbi cikkben tárgyalt probléma mégsem veszített semmit aktualitásából. Tamás Gáspár Miklós írása[1] a kérdés speciálisan magyar vonatkozásaira koncentrál, én pedig globálisabban közelítek: az üzletté vált tudomány kártékony hatását szeretném megmutatni.

Bővebben...