Miután Barack Obama amerikai elnök az afganisztáni harcokat „szükséges háború”-nak nevezte, aligha csodálkozhat azon, hogy az afganisztáni amerikai hadvezetés további 40 000 katonát próbál kicsikarni tőle. Az immáron nyolc éve tartó háborúban ezt a taktikát követi ugyanis Stanley McChrystal tábornok, akit maga Obama nevezett ki a csapatok parancsnokává.
A koppenhágai csúcsot már Singapore-ban a kukába dobták. Ez így bicska-nyitogatóan cinikus felütés, a legrosszabb zsurnalizmus. De sajnos a valóság még cinikusabb. Néhány héttel a több éve tervezett és előkészített koppenhágai klímakonferencia előtt az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) vezetői singapore-i találkozójukon bejelentették, túlságosnak rövidnek találják az időt ahhoz, hogy érdemi előrelépés történjen az üvegházhatású gázok kibocsátására a dán fővárosban. Három hét kevés egy jogilag is kötelező megállapodás előkészítéséhez, érveltek a kínai és amerikai vezetők, mintha csak Singapore-ba érkezve a szállodájukban értesültek volna arról, hogy 2009 végén Koppenhágában dönteni kellene a hamarosan lejáró kiotói protokollt felváltó új klímavédelmi megállapodásról. Pedig már a 2007-es, Baliban megrendezett konferencián lefektették azt a forgatókönyvet, amely politikai egyeztetések és tudományos értékelések sorozatán keresztül logikusan vezetett volna el a koppenhágai megállapodásig.
A berlini fal leomlása egy évvel megelőzte az NDK megszűnését. A Német Demokratikus Köztársaságot 1949-ben alapították, 16 millió lakosa volt és Nyugat-Németország teljesen bekebelezte. Azóta az „emlékek hidegháborúja” helyettesíti a blokkok hidegháborúját. Jaj a legyőzöttnek! Múltjából semmi sem marad.
A tálibok meglepő rugalmassága
Miközben a pakisztáni hadsereg támadásba lendült Dél-Wazirisztánban, az USA-ban kiéleződtek a viták az afganisztáni katonai jelenlét jövőjéről. Több újságíró és elemző is párhuzamot von az amerikaiak vietnámi kudarcával (lásd William P. Polk cikkét). Az összecsapásokban, a vallásos retorika ellenére, a tálibok meglepő taktikai rugalmasságot és gyakorlatias hozzáállást mutatnak.
Bing West filmrendező, a Combat Patrols Afghanistan (Afganisztáni járőrök) [1] c. dokumentfilmjében az ott harcoló amerikai alakulatok mellett szerzett tapasztalatairól számol be, miközben egy az Egyesült Államokban szerfelett népszerű véleményt képvisel: „A lehető legnagyobb veszteségeket kell okoznunk a táliboknak, hogy megtörjük állóképességüket és szétzúzzuk kapcsolati rendszerüket. Olyan új stratégiát kell kidolgoznunk, amellyel az ellenfél harctéri veszteségeit jelentősen növelhetjük.”
Amikor 1989. november 20-án New Yorkban az ENSZ Közgyűlés egyhangúlag elfogadta az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, melynek kidolgozása tíz – rendkívül bonyolult tágyalássorozattal megtűzdelt – évet vett igénybe, a gyermekek helyzete világszerte igencsak aggasztó volt. Az egyezmény megkötését megelőző két évtizedben – a ’60-as évek végétől ’80-as évek végéig – nagy léptekkel haladt előre a gyermekek ügye – ekkor azonban, a ’80-as évek végére, a helyzet nyugtalanítóan megromlott. „Megfeneklett a haladás” – hívta fel ekkoriban a világ figyelmét James Grant, az ENSZ Gyermekvédelmi Alapjának (UNICEF) akkori főigazgatója.
„Az éhezés már akkor is súlyos gondot okozott, amikor az élelmiszerárak elfogadhatóak voltak és a világ a jólét időszakát élte. De a 2006-2008-as élelmiszerválság és a jelenlegi gazdasági válság katasztrofális helyzetet teremtett” – állapítja meg Daniel Gustafson, az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) igazgatója.
Roissy-Charles-de-Gaulle (Roissy-CDG) - a név igazán szimbólikus, a Köztársaság legendás hajdani elnökére emlékeztet, aki 1964-ben indította el a legnagyobb párizsi repülőtér tervezését, amely ma az utasforgalmat[1] tekintve Atlantát (Hartsfield-Jackson), Chicagót (O’Hare), Londont (Heathrow) és Tokiót (Haneda) követően a világ ötödik legnagyobb repülőtere. A fővárostól mintegy húsz kilométerre északkeletre található intézmény első repülőterét 1974-ben nyitották meg, röviddel az első olajválságot követően. És máris a gigantizmus... Az építkezés a maga tizenegy emelet magasságú állványzatával, harminchat betonpillér éjjel-nappal zajló folyamatos öntésével, nem is szólva a földalatti folyosók fúrásáról. Az energiát egy önálló hő- és villamos központ adja - kapacitása elegendő lenne egy százezer lakosú város fűtéséhez!
Válság Mexikóban
Bár a munkafeltételek egy már letűnt kort idéznek, az összeszerelő üzemek akkor is bajt hoznak a lakosságra, ha bezárnak, vagy csökkentik a termelést és a foglakoztatást, mint Tijuanában. Még nehezebb munkát találni, a dolgozók egymással „versenyeznek” és örülnek, ha munkát találnak akár csak egy napra is.
Bár a szaporodó súlyos esetek miatt a magyar lakosság egyre szélesebb körben oltatja be magát a H1N1 vírus ellen, az alábbi cikkben tárgyalt probléma mégsem veszített semmit aktualitásából. Tamás Gáspár Miklós írása[1] a kérdés speciálisan magyar vonatkozásaira koncentrál, én pedig globálisabban közelítek: az üzletté vált tudomány kártékony hatását szeretném megmutatni.
| Tweet |
A rendszer használata közben bizonyos esetekben Önnel kapcsolatos adatokat kezelünk és adatokat (cookie -kat) tárolunk az Ön gépén. Erreől itt olvashat részletesebben. A vonatkozó rendelkezések értemében (lásd itt) mindehez az Ön hozzájárulása szükséges. Hozzájárulok
