2007–2008 folyamán az emberiség történetében először fordult elő, hogy a városi agglomerációkban élő világnépesség meghaladta a falvakban élő lakosság létszámát. Több mint 3,3 milliárd ember él a városokban, közülük több mint 500 millióan 10 milliónál több lakost számláló megapoliszokban vagy 5 milliónál több lakossal rendelkező hatalmas városokban. Az ENSZ előrejelzései szerint a világ urbanizációs rátája a következő évtizedekben jelentősen meg fog nőni, 2030-ban el fogja érni az 59,7%-ot, 2050-ben pedig a 69,6%-ot. A régi és az új városi centrumok fel fogják szívni az eljövendő demográfiai növekedés legjavát.[i]

Számos okunk volt eddig arra, hogy kételkedjünk Naomi Klein „sokk-stratégia” elnevezésű elméletében[i]. Ez a teória sok esetben egészen bizonyosan tökéletesen érvényes, különösen az úgynevezett átmeneti gazdaságokat, vagy a Dél országait illetően, azonban talán nem rendelkezik azzal az általános érvénnyel, melyet megalkotója legalábbis implicite tulajdonít neki. Elég nyilvánvalónak tűnik ugyanis, hogy a neoliberalizmus meggyökereződése a fejlettnek nevezett országokban nem felel meg a „sokk-stratégia”-modelljének, inkább lépésről lépésre, „hideg fejű” programokkal válik egyre szisztematikusabbá és egyre erőteljesebb hatásúvá. Most mégis el kell ismerünk: első alkalommal történik meg, hogy Naomi Klein analízise látványosan igaznak bizonyul a „fejlett” kapitalizmus szívében is.

Az elmúlt évben rettegés szállta meg az Egyesült Államokat. Egyre nagyobb veszélynek tűnik ugyanis, hogy Kína számos kérdésben elégedetlen lesz az amerikai politikával, s meg fogja büntetni az Egyesült Államokat: nem finanszírozza tovább az amerikai államadósságot. Feltételezések szerint ez pénzügyi Armageddonhoz vezethet, amely tönkreteheti a gazdaságot.

2010 januárjában a Nottinghami Egyetemen közel száz kutató gyűlt össze, hogy megpróbálják kideríteni: mit is jelent a politikában a „rózsaszín hullám”, vagyis a baloldal (vagy a balközép) választási győzelemsorozata, amely 1998 és 2006 között a legtöbb latin-amerikai országon végigvonult[i]. A korábban nem tapasztalt „tömeges” hatalomra jutás a résztvevők többségét arra késztette, hogy újra napirendre tűzzenek egy régi vitát, mégpedig egy olyan régió politikai tapasztalata alapján, amelynél a kérdés nem korlátozódik pusztán az elméletre. Vagyis: meg kell-e hódítani az államot, ha meg akarjuk változatni a világot?

Az idén Sarkozy elnök úgy döntött, hogy nem vesz részt a mezőgazdasági kiállítás megnyitóján. Helyette a zárásra jött el. Ezt sokan úgy értelmezték, hogy magára hagyta a szakmát, pedig a piaci szabályok lebontása és az Unió közös agrárpolitikájának felszámolása nem kíméli az itt dolgozókat. Az Uniónak persze lennének eszközei az ágazat megmentésére.

A kortárs képzőművészet forradalmi újító! Azok tehát, akiknek nem tetszik, reakciósak, legfeljebb még nem tudnak róla. Ilyesféle jelzőkkel szokták illetni mindazokat, akik a kortárs művészet egyes alkotásainak láttán kételkedni merészelnek. Az ember pedig inkább elhallgatja kritikai megjegyzéseit, nehogy populizmussal, butasággal vagy éppen hozzá nem értéssel vádolják. „Vagy reakciós, vagy forradalmár.” „Vagy modern, vagy az akadémizmus híve.” – Az effajta címkézés garantáltan elejét veszi minden vitának, még mielőtt az kibontakozhatna.

Az erő logikája – stratégiai koncepció nélkül

Palesztinában – többek között az Európai Unió hathatós pénzügyi segítségével – létrejött a jólét néhány mesterséges szigete, enklávéja. Ám ezenközben az izraeli hadsereg folytatja a gyarmatosítást, és a vég nélküli háború folytatásaként – amelyet lehetetlen megnyerni – újabb támadásokra, összecsapásokra készül Libanonban, Iránban vagy Ciszjordániában.

Valószínűleg több francia tudja, hogy hány minaret van Svájcban (négy) és hány burka Franciaországban (háromszázhatvanhét), mint azt, hogy az államkincstár 20 milliárd eurót veszített egy rossz „technikai” döntést követően.

Az izraeliek által megszállt Ciszjordánia egyik keskeny földsávján az ember akár úgy is érezheti, hogy szabadság van. A jelentősebb izraeli útblokádokat és ellenőrző pontokat ugyanis vagy felszámolták, vagy ember nélkül hagyták, így a korábban miattuk bosszankodó gépjárművezetők gyakorlatilag akadálytalanul utazhatnak Jerikótól felfelé, az ősi hegyeken át Ramallahba, és tovább az észak-palesztin Nablus-ba.

Jacques Ranciére, francia filozófus, Az érzékelhető felosztása, esztétika és politika című kötetének magyar kiadása alkalmából április 27-én, kedden 18 órai kezdettel a Műcsarnokban tart előadást.

A budapesti látogatás lehetőségét megragadva a Magyar Dipló interjút készített Jacques Ranciére-el, amit olvasóinknak ajánlunk.