„Kína nem beszélni goog-ül…”

Az „informatikai Nagy Fallal” szemben

A Google a múlt héten bejelentette, hogy 2006 óta alkalmazott stratégiájával ellentétben, többé nem hajlandó cenzúrázni a kínai portálján – a google.cn-en – hozzáférhető információkat. Meglepő volt már maga a határozott hang is, de még inkább a döntést alátámasztó érvek: a Google  rendszerét ért hackertámadások, melyek informatikai kódokat és kínai ellenzéki személyiségek e-mailjeit vették célba.

 

 kgoogleHa a globális statisztikai adatokat nézzük, az internetes keresések több mint a fele a Google-en történik. Ázsiában ez az arány azonban sokkal alacsonyabb[1]; néhány országban pedig, például Dél-Koreában szinte elhanyagolható. Ebből is kitetszik, hogy a cég nem feltétlenül hoz komoly anyagi áldozatot, mikor kijelenti, hogy a jövőben nem veti alá magát a kínai törvényeknek, és ugyanazokat a szűrőket alkalmazza a google.cn keresőn, mint amelyek a google.com-ra is érvényesek. A döntés viszont nem elhanyagolható szimbolikus jelentőséggel bír – több szempontból is.

A legfontosabb valószínűleg a szólásszabadság kérdése. Az Electronic Frontier Foundation (EFF) máris örömét fejezte ki e fejleményekkel kapcsolatban – annak idején ugyanis elsőként bírálta a Google-t a kínai portálon 2006 januárja óta alkalmazott politikai cenzúra miatt – és a szervezet egyben annak a reményének is hangot adott, hogy elsőként gratulálhat ahhoz is, hogy a Google elkötelezi magát, és egyedülálló, éspedig cenzúrázatlan kínai keresőrendszert fog működtetni[2].

Az amerikai cég, melynek híres jelszava, a „Don’t be evil” alaposan megkopott, mióta egyre több tevékenységét jogosan éri kritika, ezzel a döntéssel lemoshatja „a világháló grál-lovagjának” becsületén esett foltot – annál is inkább, mert úgy tűnik, e tekintetben aligha talál követőre[3]. De nem kevésbé figyelemre méltó az a mód sem, ahogy a cég a kínai piacról való kivonulását indokolja – mert az természetesen kizárt, hogy ezek után jelenléte továbbra is elfogadható legyen a kínai hatóságok szemében.

A Google hivatalos blogján[4] emlékeztet rá, hogy Kínában hackertámadás érte nemcsak saját belső infrastruktúráját, de számos más nyugati nagyvállalatét is, veszélyeztetve szellemi tulajdonukat; továbbá a Google-mail elektronikus rendszerébe is megpróbáltak illegálisan behatolni, és az Amerikában, Kínában és Európában élő kínai emberi jogi aktivisták e-mailjeit rendszeresen illetéktelen személyek olvasták. Magyarán a Google azzal vádolja – meg nem nevezve – a kínai államot, hogy jogtalanul ellenőrzi a külföldön élő kínai politikai disszidensek levelezését. Számos jel pedig arra utal, hogy a hackerkedés azt az infrastruktúrát célozza meg, amely a Google számára lehetővé teszi, hogy az amerikai hatóságok terrorizmus elleni harcát saját tárolt információival támogassa.[5]

Az amerikai cég döntésére a kínai Külügyminisztérium szóvivője Jiang Yu válaszképpen így nyilatkozott: „Törvényeink, melyek az internetre is vonatkoznak, egyértelmű tilalmakat tartalmaznak a hírközlés módjáról és tartalmairól”[6]. Erre Hillary Clinton amerikai külügyminiszter azzal vágott vissza, hogy a „kínai cenzúra gátat szab a szabad kereskedelemnek, hiszen nem lehet úgy tiszteletben tartani a nemzetközi kereskedelmi normákat, hogy közben gátolják a szabad információáramlást”[7].

A Google azért döntött úgy, hogy „megszakítja diplomáciai kapcsolatait Kínával”[8], mert felmérte, hogy a kínai kormány egyre merevebb hatalmi álláspontot képvisel, amit jól példáz az is, hogy az ellenzéki Liu Xiaobo-t a közelmúltban (2009 decemberében) 11 év börtönbüntetésre ítélték – írja James Fallows a The Atlantic c. folyóiratban. Fallows e kijelentése egyenrangú partnereként kezel egy kaliforniai céget és egy tekintélyes államot. A Google által felvetett kérdés valójában stratégiai jelentőségű, és messze meghaladja az „etikus avagy gazdaságos döntés”-dilemmáját.

Hasonló véleménynek ad hangot Kai Biermann a Die Zeit német hetilapban, mikor egyenesen „Google-Köztársaság”-ról beszél. A német újság szerint az internetes keresőrendszer szinte államnak tekinthető egység (»quasistaatliches Gebilde« / »kvázi-állami képződmény«), mely az olyan nagyhatalmakkal ellentétben – mint például Németország vagy az Egyesült Államok – képes szembeszegülni a kínai kormánnyal. Ugyanakkor Biermann arra is figyelmeztet, hogy ha egy nagyvállalat beleszólhat egy állam törvénykezésébe, az bizony banánköztársaságok kialakulásához vezethet. Jó példa erre a Unites Fruit Company, mai nevén Chiquita, mely közép-amerikai kormányok megdöntésére használta fel a hatalmát[9].

Milyen kockázatokkal kell számolnia Kínában annak a cégnek, mely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az egész világ információkészletét rendszerezze? Köztudott, hogy a Google Ázsiában csakúgy, mint szerte a világban, olyan adatbázisok – ún. felhőrendszerek –kiépítésére készül, ahol a webfelhasználók személyes adatait tudja majd tárolni (e-mailek, fényképek, egészségügyi adatok), de itt kapnak helyet a vele dolgozó cégek adatai is, valamint a web óriásindexei, a minden egyes utcát feltüntető világtérkép, stb. (A terv bemutatása messze meghaladná e cikk kereteit.) Ez a „vektorstratégiának”[10] is nevezett terv csak úgy működőképes, ha a cég szabadon kezelhet minden egyes rábízott adatot, különben nem tudja biztosítani azt a színvonalat és megbízhatóságot, melyet felhasználói joggal várnak el tőle.

Annak idején a google.cn keresőrendszer szűrésével a cég megtalálta a kompromisszumos együttműködés módját a „free flow of information” (szabad információáramlás) ellen küzdő hatalommal. Mára viszont a Google kénytelen-kelletlen elismerte, hogy a kínai kormány követelései sértik alapvető stratégiai érdekeit.

A Baidu, a Google első számú kínai konkurense, ugyancsak nehéz helyzetben van. Kénytelen volt megválni több vezetőjétől, és legfőbb fejlesztő-dizájnerének Sun Yunfengnek is vissza kellett vonnia egy blogbejegyzését, melyben a Google-t „csupán saját kereskedelmi érdekeit szem előtt tartó köpönyegforgatónak” titulálta, ill. feltette a kérdést: „Vajon akkor is ugyanilyen könnyedén vonulna-e ki a Google a  kínai piacról, ha annak  80%-át uralná?”[11]

Ezzel a látványos hatalmi harccal viszont tovább erősödik az a mítosz, hogy a Google a „világháló titánja”. Amikor szembeszáll Kínával – ami Bill Thompson újságíró szavai szerint csak annyit ér persze, mint halottnak a csók[12] –, valójában az internethasználók belé vetett  bizalmát erősíti meg, és talán még azt is elfeledteti velük, hogy Eric Schmidt Google-vezér, december elején az amerikai CNBC tévéállomásnak azt nyilatkozta, hogy cége alárendeli magát az amerikai(!) törvényeknek: Tény – mondotta –, hogy valamennyi keresőrendszer – így a Google is – bizonyos ideig tárolja a keresési-információkat. Be kell látnunk, hogy itt, az Egyesült Államokban valamennyien alá vagyunk rendelve a Patriot Act-elvnek [mely a titkosszolgálatokat kibővített jogokkal ruházza fel a népesség ellenőrzésére – a ford.]: azaz, ha a hatóságoknak szükségük van ezekre az információkra, mi a rendelkezésükre bocsátjuk azokat.[13]

Az internet-korszak hajnalán oly sokat hangoztatott és ígért szólásszabadságot nem feltétlenül tartják tiszteletben sem egyes államok, de még a világháló legtekintélyesebb cégei sem (Yahoo, Apple, Cisco), hiszen részt vállalnak az információáradat cenzúrájából, ill. felügyeletéből, például amikor szoftvert, vagy tűzfalat („Great Firewall[14]”) szolgáltatnak a kínai rendszert biztosító „informatikai nagy falhoz”.

Annak csak örülhetünk, ha a Google többé nem hajlandó részt venni ebben a játszmában. De továbbra is erőteljesen felülvizsgálatra szorul az a szerep, melyet a jövőben a nagyvállalatok a nemzetközi kapcsolatok terén játszanak.

 

2010. január 20.

 

Fordította: Fonyó Éva    



[1] A 380 millió kínai internet-használó elsősorban a Baidu keresőt használja, s mindössze 30%-uk alkalmazza a Google-t. Így a google.cn a cég hasznának csak elenyésző töredékét termeli: a 2008-as 22 milliárdos nyereségből csak 300 millió dollár a részesedése.

[2] Danny O’Brien, „Uncensoring China: Bravo Google” január 12. http://www.eff.org/deeplinks/2010/01/uncensoring-china-bravo-Google

[3]Google stands alone on censorship decision”, http://www.v3.co.uk/v3/news/2256227/Google-stands-alone-censorship

[4] David Drummond, „A new approach to China”, GoogleBlog, január 12. http://a Googleblog.blogspot.com/2010/01/new-approach-to-china.html

[5] Philippe Quéau, „La guerre de Troie aura lieu” [Mégis lesz trójai háború] http://queau.eu/?p=822

[6] „China defends web censorship after Google threat” http://tech.yahoo.com/news/afp/20100114/tc_afp/uschinaitinternetGoogle_20100114214055 , AFP

[7] „Clinton calls on Chinese for Google attack explanation” http://www.v3.co.uk/v3/news/2256126/clinton-calls-chinese-google

[8] “The Google news: China enters its Bush-Cheney area” The Atlantic, január 12., http://jamesfallows.theatlantic.com/archives/2010/01/first_reactions_on_Google_and.php

[9] „Die Google-Republik”, Die Zeit-Online, január 13., http://www.zeit.de/digital/internet/2010-01/a Google-china-zensur-3%C2%A0%C2%BB,%20%7BDie%20Zeit%20Online,%7D%2013~janvier.

[10] Hervé Le Crosnier, „A l’ère de l’informatique en nuage” [A felhőinformatika korában], Le Monde diplomatique, 2008. augusztus, http://www.monde-diplomatique.fr/2008/08/LE_CROSNIER/16174

[11] „Google Leaving? Is this because they couldn’t adapt, or because they are bitter?” [http://www.zonaeuropa.com/201001b.brief.htm#008] A kínaiból fordított írást a zonaeuropa.com honlap közli

[12] „Google’s about turn in China” [http://news.bbc.co.uk/2/hi/technology/8456622.stm ], BBC

[13] Tristan Nitot, „Dérapage d’Eric Schmidt” [Eric Scmidt melléfogása], http://standblog.org/blog/post/2009/12/11/D%C3%A9rapage-d-Eric-Schmidt-de-Google

[14] Cisco Leak, „Great Firewall of China”, Wired, 2008. május 20. http://www.wired.com/threatlevel/2008/05/leaked-cisco-do/


Megosztás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkTwitterFacebookMyspace bookmarkJP-Bookmark

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Cimkék

adósság adózás afganisztán afrika algéria anglia arab országok ausztrália autóipar balkán bank belgium belorusszia bolívia brazília bulgária börtön büntetőjog bűnözés chile ciprus csehország demográfia demokrácia diplomácia dél-afrika dél-amerika ecuador egyesült királyság egyiptom egészség egészségügy elnyomás első világháború elvándorlás emberi jogok energia ensz erőszak európa európai unió európai-unió fasizmus fegyverkezés fejlődés felderítés felszabadító mozgalmak feminizmus filozófia finnország FNA - Feltétel Nélküli Alapjövedelem fogyasztóvédelem forradalom franciaország gazdaság gazdasági válság geopolitika globalizáció grúzia gyarmatosítás görögország hadiipar hadsereg harmadik világ hollandia hongkong horvátország háború ideológia igazságügy india információ internet iparfejlődés ipari katasztrófák irak irodalom irán izrael japán jemen jordánia kambodzsa kapitalizmus kelet-európa kenya kereskedelem kereszténység klímaváltozás kolumbia kommunikáció kommunizmus korrupció kuba kultúra kurdok kutatás kábítószerkereskedelem kína könyv környezet környezetvédelem közbiztonság közel-kelet közlekedés közszolgáltatások külkereskedelem külpolitika laosz lengyelország leszerelés liberalizmus lobbi csoportok magyarország magyarország történelem marokkó marxizmus menekültek mexikó mezőgazdaság moldávia multinacionális vállalatok munka munkanélküliség média-sajtó művészet ndk nemzet nemzeti kisebbség nemzetiségi kérdések nemzetközi jog nemzetközi kapcsolatok nemzetközi kereskedelem neoliberalizmus nukleáris energia nyugdíj németország női jogok nők oktatás oktatásügy olaj olaszország oroszország orvoslás osztrák-magyar monarchia palesztína politika politikai elemzés politikai pártok portugália privatizáció pszichoanalízis pénzügyek pénzügyi bűnözés pénzügyi válság regény reklám rendszerváltás rendőrség repülőgépipar roma kérdés sajtó spanyolország spekuláció sport svájc svédország szakszervezet szaúd-arábia szegénység szerbia szlovákia szocializmus szociológia szociáldemokrácia szovjetunió szállítás számítástechnika szíria technikai fejlődés telekommunikáció tenger terrorizmus tiltakozó mozgalmak tudomány tunézia turizmus táplálkozás társadalmi egyenlőtlenségek társadalmi fejlődés társadalom társadalombiztosítás történelem ukrajna usa usa (külpolitika) vallás venezuela vietnám választások vállalatok válság városfejlődés who állam ázsia éhezés élelmiszer értelmiségiek észak-dél kapcsolata írország óriásvállalatok ökológia
Submit to FacebookSubmit to Google BookmarksSubmit to Twitter