„Kína nem beszélni goog-ül…”

Az „informatikai Nagy Fallal” szemben

A Google a múlt héten bejelentette, hogy 2006 óta alkalmazott stratégiájával ellentétben, többé nem hajlandó cenzúrázni a kínai portálján – a google.cn-en – hozzáférhető információkat. Meglepő volt már maga a határozott hang is, de még inkább a döntést alátámasztó érvek: a Google  rendszerét ért hackertámadások, melyek informatikai kódokat és kínai ellenzéki személyiségek e-mailjeit vették célba.

 

 kgoogleHa a globális statisztikai adatokat nézzük, az internetes keresések több mint a fele a Google-en történik. Ázsiában ez az arány azonban sokkal alacsonyabb[1]; néhány országban pedig, például Dél-Koreában szinte elhanyagolható. Ebből is kitetszik, hogy a cég nem feltétlenül hoz komoly anyagi áldozatot, mikor kijelenti, hogy a jövőben nem veti alá magát a kínai törvényeknek, és ugyanazokat a szűrőket alkalmazza a google.cn keresőn, mint amelyek a google.com-ra is érvényesek. A döntés viszont nem elhanyagolható szimbolikus jelentőséggel bír – több szempontból is.

A legfontosabb valószínűleg a szólásszabadság kérdése. Az Electronic Frontier Foundation (EFF) máris örömét fejezte ki e fejleményekkel kapcsolatban – annak idején ugyanis elsőként bírálta a Google-t a kínai portálon 2006 januárja óta alkalmazott politikai cenzúra miatt – és a szervezet egyben annak a reményének is hangot adott, hogy elsőként gratulálhat ahhoz is, hogy a Google elkötelezi magát, és egyedülálló, éspedig cenzúrázatlan kínai keresőrendszert fog működtetni[2].

Az amerikai cég, melynek híres jelszava, a „Don’t be evil” alaposan megkopott, mióta egyre több tevékenységét jogosan éri kritika, ezzel a döntéssel lemoshatja „a világháló grál-lovagjának” becsületén esett foltot – annál is inkább, mert úgy tűnik, e tekintetben aligha talál követőre[3]. De nem kevésbé figyelemre méltó az a mód sem, ahogy a cég a kínai piacról való kivonulását indokolja – mert az természetesen kizárt, hogy ezek után jelenléte továbbra is elfogadható legyen a kínai hatóságok szemében.

A Google hivatalos blogján[4] emlékeztet rá, hogy Kínában hackertámadás érte nemcsak saját belső infrastruktúráját, de számos más nyugati nagyvállalatét is, veszélyeztetve szellemi tulajdonukat; továbbá a Google-mail elektronikus rendszerébe is megpróbáltak illegálisan behatolni, és az Amerikában, Kínában és Európában élő kínai emberi jogi aktivisták e-mailjeit rendszeresen illetéktelen személyek olvasták. Magyarán a Google azzal vádolja – meg nem nevezve – a kínai államot, hogy jogtalanul ellenőrzi a külföldön élő kínai politikai disszidensek levelezését. Számos jel pedig arra utal, hogy a hackerkedés azt az infrastruktúrát célozza meg, amely a Google számára lehetővé teszi, hogy az amerikai hatóságok terrorizmus elleni harcát saját tárolt információival támogassa.[5]

Az amerikai cég döntésére a kínai Külügyminisztérium szóvivője Jiang Yu válaszképpen így nyilatkozott: „Törvényeink, melyek az internetre is vonatkoznak, egyértelmű tilalmakat tartalmaznak a hírközlés módjáról és tartalmairól”[6]. Erre Hillary Clinton amerikai külügyminiszter azzal vágott vissza, hogy a „kínai cenzúra gátat szab a szabad kereskedelemnek, hiszen nem lehet úgy tiszteletben tartani a nemzetközi kereskedelmi normákat, hogy közben gátolják a szabad információáramlást”[7].

A Google azért döntött úgy, hogy „megszakítja diplomáciai kapcsolatait Kínával”[8], mert felmérte, hogy a kínai kormány egyre merevebb hatalmi álláspontot képvisel, amit jól példáz az is, hogy az ellenzéki Liu Xiaobo-t a közelmúltban (2009 decemberében) 11 év börtönbüntetésre ítélték – írja James Fallows a The Atlantic c. folyóiratban. Fallows e kijelentése egyenrangú partnereként kezel egy kaliforniai céget és egy tekintélyes államot. A Google által felvetett kérdés valójában stratégiai jelentőségű, és messze meghaladja az „etikus avagy gazdaságos döntés”-dilemmáját.

Hasonló véleménynek ad hangot Kai Biermann a Die Zeit német hetilapban, mikor egyenesen „Google-Köztársaság”-ról beszél. A német újság szerint az internetes keresőrendszer szinte államnak tekinthető egység (»quasistaatliches Gebilde« / »kvázi-állami képződmény«), mely az olyan nagyhatalmakkal ellentétben – mint például Németország vagy az Egyesült Államok – képes szembeszegülni a kínai kormánnyal. Ugyanakkor Biermann arra is figyelmeztet, hogy ha egy nagyvállalat beleszólhat egy állam törvénykezésébe, az bizony banánköztársaságok kialakulásához vezethet. Jó példa erre a Unites Fruit Company, mai nevén Chiquita, mely közép-amerikai kormányok megdöntésére használta fel a hatalmát[9].

Milyen kockázatokkal kell számolnia Kínában annak a cégnek, mely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az egész világ információkészletét rendszerezze? Köztudott, hogy a Google Ázsiában csakúgy, mint szerte a világban, olyan adatbázisok – ún. felhőrendszerek –kiépítésére készül, ahol a webfelhasználók személyes adatait tudja majd tárolni (e-mailek, fényképek, egészségügyi adatok), de itt kapnak helyet a vele dolgozó cégek adatai is, valamint a web óriásindexei, a minden egyes utcát feltüntető világtérkép, stb. (A terv bemutatása messze meghaladná e cikk kereteit.) Ez a „vektorstratégiának”[10] is nevezett terv csak úgy működőképes, ha a cég szabadon kezelhet minden egyes rábízott adatot, különben nem tudja biztosítani azt a színvonalat és megbízhatóságot, melyet felhasználói joggal várnak el tőle.

Annak idején a google.cn keresőrendszer szűrésével a cég megtalálta a kompromisszumos együttműködés módját a „free flow of information” (szabad információáramlás) ellen küzdő hatalommal. Mára viszont a Google kénytelen-kelletlen elismerte, hogy a kínai kormány követelései sértik alapvető stratégiai érdekeit.

A Baidu, a Google első számú kínai konkurense, ugyancsak nehéz helyzetben van. Kénytelen volt megválni több vezetőjétől, és legfőbb fejlesztő-dizájnerének Sun Yunfengnek is vissza kellett vonnia egy blogbejegyzését, melyben a Google-t „csupán saját kereskedelmi érdekeit szem előtt tartó köpönyegforgatónak” titulálta, ill. feltette a kérdést: „Vajon akkor is ugyanilyen könnyedén vonulna-e ki a Google a  kínai piacról, ha annak  80%-át uralná?”[11]

Ezzel a látványos hatalmi harccal viszont tovább erősödik az a mítosz, hogy a Google a „világháló titánja”. Amikor szembeszáll Kínával – ami Bill Thompson újságíró szavai szerint csak annyit ér persze, mint halottnak a csók[12] –, valójában az internethasználók belé vetett  bizalmát erősíti meg, és talán még azt is elfeledteti velük, hogy Eric Schmidt Google-vezér, december elején az amerikai CNBC tévéállomásnak azt nyilatkozta, hogy cége alárendeli magát az amerikai(!) törvényeknek: Tény – mondotta –, hogy valamennyi keresőrendszer – így a Google is – bizonyos ideig tárolja a keresési-információkat. Be kell látnunk, hogy itt, az Egyesült Államokban valamennyien alá vagyunk rendelve a Patriot Act-elvnek [mely a titkosszolgálatokat kibővített jogokkal ruházza fel a népesség ellenőrzésére – a ford.]: azaz, ha a hatóságoknak szükségük van ezekre az információkra, mi a rendelkezésükre bocsátjuk azokat.[13]

Az internet-korszak hajnalán oly sokat hangoztatott és ígért szólásszabadságot nem feltétlenül tartják tiszteletben sem egyes államok, de még a világháló legtekintélyesebb cégei sem (Yahoo, Apple, Cisco), hiszen részt vállalnak az információáradat cenzúrájából, ill. felügyeletéből, például amikor szoftvert, vagy tűzfalat („Great Firewall[14]”) szolgáltatnak a kínai rendszert biztosító „informatikai nagy falhoz”.

Annak csak örülhetünk, ha a Google többé nem hajlandó részt venni ebben a játszmában. De továbbra is erőteljesen felülvizsgálatra szorul az a szerep, melyet a jövőben a nagyvállalatok a nemzetközi kapcsolatok terén játszanak.

 

2010. január 20.

 

Fordította: Fonyó Éva    



[1] A 380 millió kínai internet-használó elsősorban a Baidu keresőt használja, s mindössze 30%-uk alkalmazza a Google-t. Így a google.cn a cég hasznának csak elenyésző töredékét termeli: a 2008-as 22 milliárdos nyereségből csak 300 millió dollár a részesedése.

[2] Danny O’Brien, „Uncensoring China: Bravo Google” január 12. http://www.eff.org/deeplinks/2010/01/uncensoring-china-bravo-Google

[3]Google stands alone on censorship decision”, http://www.v3.co.uk/v3/news/2256227/Google-stands-alone-censorship

[4] David Drummond, „A new approach to China”, GoogleBlog, január 12. http://a Googleblog.blogspot.com/2010/01/new-approach-to-china.html

[5] Philippe Quéau, „La guerre de Troie aura lieu” [Mégis lesz trójai háború] http://queau.eu/?p=822

[6] „China defends web censorship after Google threat” http://tech.yahoo.com/news/afp/20100114/tc_afp/uschinaitinternetGoogle_20100114214055 , AFP

[7] „Clinton calls on Chinese for Google attack explanation” http://www.v3.co.uk/v3/news/2256126/clinton-calls-chinese-google

[8] “The Google news: China enters its Bush-Cheney area” The Atlantic, január 12., http://jamesfallows.theatlantic.com/archives/2010/01/first_reactions_on_Google_and.php

[9] „Die Google-Republik”, Die Zeit-Online, január 13., http://www.zeit.de/digital/internet/2010-01/a Google-china-zensur-3%C2%A0%C2%BB,%20%7BDie%20Zeit%20Online,%7D%2013~janvier.

[10] Hervé Le Crosnier, „A l’ère de l’informatique en nuage” [A felhőinformatika korában], Le Monde diplomatique, 2008. augusztus, http://www.monde-diplomatique.fr/2008/08/LE_CROSNIER/16174

[11] „Google Leaving? Is this because they couldn’t adapt, or because they are bitter?” [http://www.zonaeuropa.com/201001b.brief.htm#008] A kínaiból fordított írást a zonaeuropa.com honlap közli

[12] „Google’s about turn in China” [http://news.bbc.co.uk/2/hi/technology/8456622.stm ], BBC

[13] Tristan Nitot, „Dérapage d’Eric Schmidt” [Eric Scmidt melléfogása], http://standblog.org/blog/post/2009/12/11/D%C3%A9rapage-d-Eric-Schmidt-de-Google

[14] Cisco Leak, „Great Firewall of China”, Wired, 2008. május 20. http://www.wired.com/threatlevel/2008/05/leaked-cisco-do/


You have no rights to post comments