Nem a nemzet hozza létre az államot, hanem az állam a nemzetet

Kategória: 2010. június
Írta: Eric Hobsbawm
Találatok: 5992

knyvajnl 2
Eric Hobsbawm a "rövid" XX. század olvasmányosan író tanúja és tudós elemzője. A nemzetről, nemzetállamról, nemzetiségi kérdésről vallott nézeteit – figyelembe véve a probléma sajátos aktualitását – franciául megjelent könyvéből idézzük.

 

jkos2A „nacionalizmus” szót [Ernest] Gellner meghatározása értelmében használom: „A nacionalizmus mindenekelőtt egy alapelv, amely szerint a politikai és a nemzeti egységnek egybe kell esnie.” Ebből az elvből ugyanakkor az is következik, hogy a ruritánok (kitalált közép-európai nép) politikai kötelezettségei a ruritán nemzetet magában foglaló és képviselő állammal szemben minden társadalmi, rendkívüli helyzetben pedig (például háborúban) bármilyen más kötelezettségnél előrébb valók. Ebben különbözik a modern nacionalizmus minden más, kevésbé szigorú nemzeti vagy csoport-identifikációtól, amelyekre a későbbiekben még rátérünk.

 Akárcsak a kérdést komolyabban tanulmányozók többsége, a „nemzetet” nem tekintem alapvető és állandó társadalmi entitásnak. A nemzet fogalma ugyanis kizárólag egy adott, méghozzá közelmúltbeli történelmi időszakhoz köthető. Társadalmi entitásnak is csak annyiban nevezhető, amennyiben egy bizonyos modern territoriális államhoz, a „nemzetállamhoz” kapcsolódik; márpedig nemzetről vagy nemzetiségről beszélni anélkül, hogy ezt a két fogalmat elvonatkoztatnánk a "nemzetállam"történelmi tényétől – nincs értelme. Gellner álláspontjával egyetértve, fontosnak tartom mindemellett hangsúlyozni az emberi produktum, a kitaláció és a tudatos közösségteremtés szerepét a nemzetek eredetében. „A nemzet mint az emberiség osztályozásának természetes, Istentől kapott eszköze, amely egy veleszületett politikai sorsot képvisel nem más, mint mítosz; a nacionalizmus, amely hol egy már meglévő kultúrát alakít nemzetté, hol kitalálja a nemzetet, és igen gyakran meg is semmisíti a korábbi kultúrát ez, bizony ez a valóság.” Egyszóval nacionalizmus előbb van, mint nemzet. Nem a nemzet teremti meg az államot és a nacionalizmust, hanem éppen fordítva. [...]

Véleményem szerint egy olyan kettős jelenséggel állunk szemben, amely alapvetően felülről építkezik, de amelyet csak akkor érthetünk meg igazán, ha lentről közelítjük meg, azaz a hétköznapi emberek olyan feltevéseiből, reményeiből, szükségleteiből, vágyódásaiból és érdekeiből kiindulva, melyek nem feltétlenül a nemzettel kapcsolatosak, és még kevésbé nacionalista jellegűek. [...] Három dolog azonban teljesen világos. Először is az, hogy a hivatalos állami, illetve különböző mozgalmakhoz kapcsolódó ideológiák nem teszik lehetővé, hogy megtudjuk, mi is történik valójában a polgárok fejében, még a legelkötelezettebb híveik esetében sem. Másodszor pedig nem igaz, hogy az emberek többsége számára a nemzeti identitás – ha van – kizárja az identifikáció egyéb, az egyén társadalmi lényéhez tartozó fajtáit, és az sem, hogy ezek felett áll. A nemzeti identitás valójában mindig összekapcsolódik más azonosulási formákkal, még akkor is, ha felettük áll. Harmadszor pedig, hogy a nemzeti identitás – és mindaz, amit ez alatt értünk – változhat és módosulhat, akár egészen rövid idő alatt is.

 

Eric Hobsbawm, Nations et nationalisme depuis 1780 [Nemzet és nacionalizmus 1780 után], Paris, Gallimard, 1992.

 

Barna Anett fordítása

 

Magyarországon az utóbbi években a szerzőnek két kötete is megjelent a L'Harmattan kiadónál. A linkkel kapcsolódó ismertetők, a hazai közhangulatot tükrözve,  látni valóan nagy távolságtartással kezelik Hobsbawm baloldaliságát, holott a történész Európa egyik legelismeretbb gondolkodója, akinek eredeti meglátásait  nem  lehet elszakítani baloldaliságától és marxista gyökereitől.

Eric Hobsbawm: Mozgalmas évek - Egy huszadik századi életút

486 oldal, ISBN 978 963 236 099 7, Ára: 4000 Ft

A méltán világhírű történészprofesszor (az MTA tiszteletbeli tagja) önéletrajzában a szélsőségek korát mutatja meg, de most az egyén szemszögéből, ironikus bölcsességgel és kellő távolságtartással. Kalandos és termékeny életének történetét útleírásként is olvashatjuk - kitűnő pillanatfelvételekkel ifjúsága Bécséről és Berlinjéről, a harmincas évek még özönvíz előtti angol társadalmáról, olaszországi, spanyolországi, dél-amerikai és más, élvezettel leírt látogatásairól. Hobsbawm másrészt remek portrékat fest családtagjairól, barátairól, munkatársairól, és részletesen beszámol saját szellemi és politikai fejlődésének állomásairól.

* A kötet ismertetése a Népszabadságban

Eric Hobsbawm: Hétköznapi Hősök. Ellenállók, lázadók és a dzsessz

432 oldal, ISBN 978-963-236-218-2, Ára: 3700 Ft

Ez a könyv gyakorlatilag csak olyan emberekről szól, akiket rendszerint legfeljebb családjuk, szomszédaik, illetve a modern államokban az anyakönyvi hivatalok tartanak számon. Egyes esetekben a rendőrség is ismeri őket vagy az ún. „megrendítő, különös történetekre” vadászó újságírók fedezik fel őket. Néhány esetben nevük teljesen ismeretlen és mindörökre homály fedi: így például azoknak a férfiaknak és nőknek a kilétét, akik a frissen felfedezett Újvilágból Európába és Afrikába hozták az addig ismeretlen növényeket. Akadnak köztük olyanok, akik egy zártabb vagy a helyi közösségekben játszottak szerepet: az utcán, a faluban, a kápolnában, az ágazati szakszervezetben, az önkormányzatban. A modern média, zene és sport korszaka személyes jelentőséget biztosít olyan szereplőknek, akik
korábban névtelenek maradtak volna.

* Zipernovszky Kornél írása a fidelio.hu oldalon