hu | fr | en | +
Accéder au menu

Új vizeken járnak? - Választások az Egyesült Királyságban

Egy meghökkentő vidéki plakáton a volt munkáspárti miniszterelnök, Gordon Brown mosolyog: „Tovább növeltem a különbséget a gazdagok és a szegények között. Hagyják, hadd folytassam.” Természetesen apokrif idézetről van szó. Sosem hangzott el, ám tartalma mégis megfelel a tényeknek: míg a Thatcher – Major korszak végén a leggazdagabbak – a britek egy százaléka – a nemzeti bevételek 17 százalékát birtokolták, Antony Blair és Gordon Brown miniszterelnökségének ideje alatt, tehát amióta a Munkáspárt leváltotta a Konzervatív Pártot, ez az arány elérte a 21 százalékot. Az ironikus plakát ezért így következtet: „Szavazzon a konzervatívokra!”.

JPEG - 377.4 kio

Egy pillanatra a választási küzdelem „megfordított” képe villanhat fel előttünk: rajta a munkáspártiak az üzleti negyed aranyifjainak érdekeit képviselik, miközben ellenfeleik a népért küzdenek. Valójában persze szó sincs semmi ilyesmiről, tudniilllik a nép érdekeiért folyó harcról… Mindenesetre azonban egyfajta politikai újrarendeződés körvonalazódik a két nagy pártban, amely eltávolítja őket korábbi kapcsolódásaiktól és régi ikonjaiktól. Nem Thatcher és nem Blair, hanem az Egyesült Királyság lép tovább. Így a régóta száműzött témák: a társadalmi osztályok, az állami intervenció, a szakszervezetek stb. ismét felbukkanhatnak a politikai diskurzusban. (1)

A konzervatív kampány eleinte az adósságot és az elengedhetetlen megszorításokat helyezte a választási kampány középpontjába, később azonban irányt kellett változtatnia: ahelyett, hogy kizárólag a költségvetés megnyirbálásában látták volna a megoldást, szóba került új adók esetleges bevezetésének szükségessége. Ezen kívül ünnepelni kezdték a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatot (National Health Service) − azt a társadalombiztosítási rendszert, melyet Thatcher asszony annyira ellenzett −, és ígéretet tettek, hogy költségvetése évről évre növekedni fog. Végül bűnbánatot tartottak tavalyi homofób moralizmusuk felett és igaz zöldeknek állították be magukat. A közbiztonsággal kapcsolatos politikájuk alapvető elveihez ragaszkodtak ugyan, ám ettől függetlenül rendkívül nehéz megkülönböztetnünk őket riválisaiktól. Hiszen a munkáspártiak talán nem tették lehetővé további 1036 bűntény börtönnel való büntetését, közeledve ezzel a konzervatív politikához? (2)

Az utóbbiak szintén mindent a teljes dereguláció, a szabályozások lebontásának jegyében képzeltek el, megteremtve ezzel Londonban a pénzügyi aljasságok melegágyát. A csőd a küszöbön áll. A hatalmas költségvetési hiány (a GNP 11,9 százaléka) már a göröghöz fogható (13,6 százalék), ami arra ösztönzi a Parlamentet, hogy faragjon le a szociális kiadásokból. Ennek a hatása a képviselőket érinti legkellemetlenebbül: ők már hónapok óta az államkincstárban keresgélnek, hogy vidéki nyaralóik felújítási költségeit onnan fedezzék, hogy kacsaetető faházakat építsenek, és egyéb kiváló ötleteiket finanszíroztassák meg a közös államkasszából. A pénzügyi fejlemények nyomása alatt azonban, a Munkáspárt nekilátott feléleszteni régi témáját, az iparpolitikát, sőt időnként még a bankárokat is megmorogták és korholták.

A liberális demokratáknak jó szele volt: a politikai rendszerre nagyon rossz fényt vetettek a botrányok, és őket kevésbé kapcsolták ezekhez, mint a konkurens pártokat. Elnökük, Nick Clegg − aki egy bankár fia, Cambridge-ben tanult, felesége pedig jólmenő üzleti jogász, és Leon Brittannek, az ultraliberális volt európai biztosnak a korábbi tanácsadója − szintén gondosan ügyelt arra, hogy a baloldali témákat ki ne felejtse választási beszédeiből. Az angol elit e jellegzetes képviselője is azt sugalmazza tehát, hogy Thatcher és Blair egykori liberális paradicsoma a „görög stílusú társadalmi mozgolódás időszakának” küszöbén áll..

Serge Halimi

Mészáros Anna

(1Vö. Seumas Milne, „The real political battle will begin after the election”, The Guardian, London, 2010. április 8.

(2Tony Wood, „Good Riddance to New Labour”, New Left Review, London, 2010. március-április.

Megosztás