Megtett-e mindent annak érdekében a fukusimai atomerőművet működtető Tokyo Electric Power (Tepco) (1) társaság , hogy a japán lakosság megbízzon benne? A szigetország lakossága 2002 szeptemberében tudta meg, hogy az 1980-as évek végétől a vállalat huszonkilencszer közölt hamis adatokat a nukleáris biztonsági ügynökségnek átadott jelentéseiben. A társaság egyébként közölte, hogy a japán hatóságok 2000 óta tudtak erről, de nem tartották szükségesnek, hogy beavatkozzanak.
„A dokumentumokban egy szó sincs a nyolc reaktorban talált problémákról” – állítja a The Economist (2) című hetilap. Például „hasadékokról a reaktor középpontját körülvevő és a biztonságot garantáló acélszarkofágban”. A leleplezés nyomán M. Nobuja Minami, a vállalat elnöke és M. Hirosi Araki, az igazgatótanács és mellékesen a legnagyobb japán vállalkozói szövetség, a Japan Business Federation etikai bizottságának elnöke kénytelen volt lemondani.
2007 júliusában egy földrengés arra kényszerítette a Tepcót, hogy bezárja a károkat szenvedett Kashiwazaki-Kariwa erőművet. A társaság jövedelme 75 százalékkal, a részvényeseknek kiosztott osztalék 7 százalékkal csökkent . Mindenesetre ez még mindig több volt, mint a 2003 és 2007 márciusa között kifizetett osztalékok.
Három évvel később M. Maszataka Simizu (a társaság új elnöke) biztosította a közvéleményt, hogy „levontuk a következtetéseket [a 2007-es földrengésből], és mindent megteszünk, hogy erőműveink, nem csupán a nukleárisak, valóban ellenállók legyenek” (3). Ennek ellenére a társaság nem szakított teljesen a múltjával. A Tepco elismerte, hogy 2001 és 2011 között nem tartotta fontosnak, hogy elvégezze létesítményei kötelező biztonsági ellenőrzéseit; ezt csak 2011 február végén tette meg. A hatóságilag meghatározott limit háromszorosát halmozták fel a felhasznált urániumrudakból: nem úgy néz ki, hogy „mindent megtesznek” a gondosabb működésért (4). Mindez a földrengés napjáig így volt.
A ilyen működtetés – mivel költségcsökkentő volt – beleillett a profitnövelési stratégiába. Abba a stratégiába, amiről pedig a 2010-es éves jelentés azt állítja, hogy „állandó erőfeszítéseket” tesznek a biztonságért beleértve az ellenőrzéseket.(5)
Vajon ez a fajta logika motiválta a vállalatcsoportnak azon döntését is, hogy tíz évvel meghosszabbítják a hat reaktor egyikének életét egyetértésben a japán hatóságokkal? Vajon ezért halogatták a vállalat vezetői azt a döntést, hogy tengervizet használjanak – amikor az erőmű belső hűtővizes rendszere tönkrement – ami bár lehűti a reaktorokat, de véglegesen ellehetetleníti további működésüket? A japánok is felteszik ezeket a kérdéseket.
