Laosz: pénzügyi csudák és titkok

Kategória: 2011. július - augusztus
Írta: Xavier Monthéard
Találatok: 5035

Mit gondoljunk egy olyan országról, ahol a lakosság átlagosan fejenként két dollárnál kevesebből él, és az egyik legfontosabb kormányprogram a tőzsde megteremtése? Igazi kulturális forradalom: a kommunista Laosz nagy csinnadratta közepette megnyitotta a tőzsdéjét. A tőzsde elnöke „tőkeautópályának” nevezte, és ettől várják a külföldi tőkebefektetések felfutását, a lakosság életszínvonalának javítását. Hát, erről itt Közép-Kelet-Európában tudnánk mesélni!

 

ktozsdelAz ausztrál Darrell Walker, a közgazdaságtudomány doktora jól menő tanácsadónak számít. Nyolc hónapon át vezethetett saját rovatot a laoszi napilapban, a Vientiane Times-ban. Az újság hasábjain mesélt is sokat a műveletlennek tartott olvasóközönségnek a nemzetközi pénzügyi körök titkairól és csudáiról. Hogy az egykori földművesek könnyebben tudjanak tájékozódni a gazdaság dzsungelében, emberünk lemetszette a töviseket, tisztást nyitott az erdőben, megjelölte az ösvényeket: „A vientiáni vásárban a zöldségek ára minden reggel változik. Nos, a részvények árfolyama ugyanígy szokott ingadozni.” A laoszi rádiós, televíziós és újságíró kollégák önszorgalomból vesznek részt szakmai továbbképzéseken, hogy be tudjanak beszámolni a részvénypiaci hírekről.

Várható volt, hogy az így előkészített tőzsde előbb-utóbb megnyitja kapuit. És lőn. 2010. október 10-én, 21 millió dollár felhalmozott tőkével megszületett a Lao Securities Exchange (LSX). Egyelőre csupán két állami vállalatot jegyez: a nemzeti költségvetésből fenntartott Laoszi Külkereskedelmi Bank (LKB) és a Laoszi Villamos Művek (LVM) vesz részt a próbaüzemben. A tranzakciók 2011. január 11-én indultak, mivel a döntéshozók szerencsésnek tartják a látványos dátumokat. Ezzel sikerült is megszorongatni a szomszédot: a kambodzsai nyúl hiába indult el jóval korábban, már 2006-ban, mindössze asszisztálni tudott a laoszi teknős sikereihez. A Phnom Penhi tőzsde nyitását ugyanis már többször is beharangozták, ám végül bizonytalan ideig elnapolták. „Késnek a munkálatok”, „rossz a globális konjunktúra”, „jogi problémák akadtak” és a többi. Úgy tűnik, bár már a kilencvenes évektől fogva liberalizálták gazdaságát, Kambodzsa mégis elmaradottabb, mint a „kommunista” Laosz?

Néhányan ugyan halkan megkérdőjelezték a tőzsdeközpontok létjogosultságát olyan országokban, ahol a növekedés biztató üteme sem feledteti egykönnyen az egyenlőtlenségek meredek fokozódását. De kit érdekel?! A kulturális forradalomnak meg kell történnie. Van egy ország, amely példaként és mentorként szolgálhat: Dél-Korea. A laoszi tőzsde részvényeinek 49 százaléka, a kambodzsainak pedig 45 százaléka a koreai tőzsde (Korea Exchange, KRX) tulajdona. Bár a témában külön nyilatkozott Inpyo Lee, a kambodzsai projekt vezetője és laoszi kollégája, Kimyung Song, lényegét tekintve ugyanazt mondták: „A helyzet arra emlékeztet, amikor 1956-ban megnyílt a koreai tőzsde. A koreai tőzsde viszonylag rövid ideje jegyez külföldi cégeket, s az a kevés külföldi vállalat is túlnyomó többségben kínai” – szólt a kambodzsai változat. „Véleményem szerint Laoszban még csak gyerekcipőben jár a saját tőkepiac létrehozása, ezért a kormánynak át kellene vennie azt a stratégiát, amelyet korábban Dél-Korea is alkalmazott, vagyis ki kell válogatni az odavaló cégeket és koncentrálni az erőforrásokat” – állította a laoszi szakember.

S egyetértenek a jelenlegi helyzet leírásában is: Szöul hagyja, hogy az előjogaikra kényes kormányok döntsék el, mely cégeket jegyzik majd a tőzsdén, s csak a keretet, az informatikai rendszert és a szakértői tanácsadást biztosítja Dél-Korea. Persze hosszú távon sem járhat rosszul, hiszen a tranzakciós díjakból is részesedik, kockázatot pedig nem kell vállalnia. Vagyis „természetes” fejlődésről van szó egy piaci résnek számító régióban, ahol mindent az alapoktól kell felépíteni.

Laoszi és kambodzsai oldalról Dél-Korea maga az életnagyságú kompetencia és a változatosság. „Nem adhatunk mindent a kínaiaknak és a vietnamiaknak!” – vallja be egy magas beosztású laoszi. Thaiföld maga is próbálkozott a szomszédoknál – Bernard Georges, egy luxemburgi tanácsadó csak úgy mellékesen megjegyzi, mennyire „színvonalas thaiföldi szakértők mentek Vientiánba, hogy kiképezzék a laoszi alkalmazottakat”.

A pénzügyi szakemberek is tanúsítják, hogy a szegény gazdaságokban[i] a tőzsde mindenre gyógyír. Az egyén számára kiegészítő befektetési lehetőség a bankbetét az ingatlan vagy az arany mellett. Ami a vállalatokat illeti, a tőzsde „lehetővé teszi számukra, hogy két irányban is tovább fejlődjenek: kötelezővé teszi az átlátható gazdálkodást, mivel a befektetők felé mindent igazolni kell; és finanszírozást nyújt a részvények kibocsátásával. Tőkére pedig nyilvánvalóan szükség van a nemzetközi versenyben” – foglalja össze Pham Ngoc Bich, vietnami származású kanadai pénzügyi tanácsadó.

Vörös szőnyeg a befektetőknek

Persze lesznek olyan magánszemélyek, akik egyenlőbbek a többinél: a laosziak csupán 6 százaléka rendelkezik bankszámlával, így nem igazán világos, mihez kezd a maradék 94 százalék a „kiegészítő befektetési lehetőséggel”. Azt viszont könnyebb elképzelni, mekkora előnyhöz jutnak majd azok a befektetők, akik közel állnak a pénzügyi piacokat szabályozó hatóságokhoz. Vagyis a hatalomhoz. Ahogy Detphouvang Mounrath, az LSX jelenlegi igazgatója is felhívta rá a figyelmet: „a kiindulási pont a Laoszi Kommunista Párt VIII. kongresszusán meghozott döntések, és a 2006–2010-es társadalmi-gazdasági fejlesztési terv voltak”[ii]. Ám ezt a jó öreg Dr. Walker így foglalja össze lelkesen: „Izgalmas időszak, afféle aki kapja, marja-helyzet!”

Vietnam számos tekintetben példakép Laosz és Kambodzsa előtt is, tőzsdéjét 1999-ben alapították. Aki szereti a pénzügyi szerencsejátékot, két központban, Hanoiban és Ho Si Minh-városban is kiélheti szenvedélyét. Az itteni piac először nagy fellendülésnek indult, aztán 2008-ban összeomlott, ám nemigen dicsekszenek a hatalmas csőddel. Az indexek, amelyek eleinte megötszöröződtek, ekkor visszatértek a kezdeti szintjükre. A beavatottak jól meghíztak a kezdők pénzén. A tőzsdei tevékenység ma csak vegetál. A dél-koraiaknak, akik a kilencvenes évektől kezdve itt is osztogatták tanácsaikat, jobb híján az informatikai rendszerüket sikerült eladniuk a vietnamiaknak.

A meggazdagodás mögött politikai célkitűzés is rejlik: bizonyítani kell az ország pénzügyi szüzességét, mivel a mindig éber korrupcióellenes szervezetek folyton kételkednek benne.[iii] A vietnami háború vége óta először utazott magas beosztású laoszi tisztviselő az Egyesült Államokba hivatalos látogatásra. Laosz ott toporog a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kapuja előtt, melynek már Kambodzsa és Vietnam is tagja. A szabadkereskedelmi megállapodások Délkelet-Ázsiában úgy szaporodnak, mint eső után a gomba[iv], és ezen a téren semmivel sem lehet jobban hitelt veszteni, mint azzal, ha egy ország a periférián ragad. A regionális integráció tehát átértékel minden egyéni megoldásra irányuló törekvést, s ez a pénzügyi uniformizálás igencsak távol van attól a bizonyos 1975. április 30-tól, amikor Saigon kommunista kézre került... A sors fintora, hogy ugyanezen a napon született meg a thaiföldi tőzsde. Oncle Sam stratégiája, a pénzügyi dupla vagy semmi, sikeresnek tűnik. Az optimisták erre azt mondják, hogy hiába ez a meghajlás a „washingtoni konszenzus” előtt, attól még meg lehet játszani a „pekingi konszenzust”. Az optimizmus pedig nagy erény.

Fordította: Makádi Balázs   



[i] 2010-re a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 6,3 milliárd dollár GDP-t jelzett előre Laosznak, és 11,5 milliárdot Kambodzsának.

[ii] Stock market to be set up by 2010 in Laos, Target, No. 35, Vientián, 2009. június.

[iii] Laosz és Kambodzsa a 154. helyen osztozik a Transparency International szervezet által 2010-ben felállított, 178-as listán, www.transparency.org

[iv] A Délkelet-ázsiai Nemzetek Társulása (ASEAN) több, különféle fajsúlyú egyezményt is aláírt a szabad kereskedelemről Dél-Koreával (2006), Japánnal (2008), Indiával (2009), Ausztráliával (2009) és Új-Zélanddal (2009). A Kínával kötött megállapodás 2010 januárjában lépett életbe.