Vita a marxizmus tudományos elfogadhatóságáról

Részletek
Kategória: 2011. július - augusztus
Írta: Garai László
Találatok: 8425

Nyílt levél Pálinkás Józsefnek, az MTA elnökének

 

Régi szerzőnk, Garai László pszichológus, egyetemi tanár súlyos vitába bonyolódott a marxizmus magyarországi tudományos elfogadottságáról. Az MTA elnökének Pálinkás Józsefnek írt nyílt levelére Szarka László történész válaszolt és lakonikusan, de egyértelműen kimondásra került, hogy a marxi paradigma alapján álló tudományosság továbbra is legitim kishazánkban.

A strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék. (Könyves Kálmán 1095-1116)

 

 

Tisztelt Elnök Úr!

Ezt a levelet eredetileg nem nyílt levélnek szántam. Munkatársai (de talán Ön maga is) fel tudják idézni hogy eredetileg május 11-én közönséges e-mailként küldtem el Önnek, arra számítva, hogy – amint ez itt nálunk, Európában szokás – Ön egy hónapon belül olyan választ küld, amelyből kiderül, milyen formában teljesíti a folyamodványba foglalt kérést, vagy hogy mi az indok, amelynél fogva a kérést nem teljesíti.

Az eredeti időpontnak és az eredeti tervnek megfelelően azután az a levél annak idején így kezdődött:

Kérem, fogadja gratulációmat és jókívánságaimat elnökké való újraválasztásá­nak alkalmából.

Nem tagadom, hogy e fejlemény feletti örömömet motiválja az a bizonyosság is, hogy a második ciklus módot nyújthat Önnek egy olyan gesztus megtételére, amely, meggyőződésem, hogy jótékony hatással lehet arra az utóbbi években, sőt évtizedekben nem szerencsésen alakuló légkörre, amelyben a humán tudo­mányok művelői tudományos munkájukat végzik. Annak az ön  tekintélyének nyomatékával történhető deklarálásáról van szó, hogy új rendszerünk harma­dik évtizedébe lépve a Magyar Tudományos Akadémián nem engedhető meg, hogy diszkrimináló tényező legyen, hogy valaki a maga tudományának filozófiai megalapozásakor történetesen Karl Marxra is orientálódik (akire a bukott rendszer, tudjuk, elsősorban nem filozófiailag hivatkozott). Meggyőződésem, hogy egy ilyen deklaráció megtételére az ön személyét kitüntetetten szerencséssé teszi a tény, hogy Ön sem szaktudományos, sem politikai orientációját tekintve nem keveredhetne olyan gyanúba, hogy egy ilyen gesztussal a maga hasznát keresné.

Csak az Akadémiáét és az általa definiált tudományos kutatások légköréét. Ennek olyan nyilvánulására gondolok, mint például a Heller Ágnes körül eszkalálódott történések. Ezeknek olyan motívumai mellett, amelyet a szembenálló felek - jóhiszeműen vagy kevésbé jóhiszeműen - szóbahoztak, nagy súllyal szerepelt a determinánsai között az is, hogy Hellerről ilyen vagy olyan szinten mindenki tudja, hogy valamilyen köze volt Lukács Györgyhöz, akinek valamilyen köze volt Marxhoz, míg azt a szakmán belül is csak egy szűkebb bennfentes kör tudta, hogy Heller Ágnes egy levélben (amelyet pedig utóbb -1978-ban - negyedmagával Feljegyzések Lukács elvtársnak az Ontológiáról címen a Magyar Filozófiai Szemlében publikussá is tett) lényegileg szakított Lukáccsal s így tulajdonképpen Marxszal is.

Botorság volna megpróbálnom letagadni, hogy jelen levél megírásának motívumai között szerepel a tény, hogy jómagam is beletartozom azoknak nem túl népes, de nem is szűk csoportjába, akiket immár több, mint húsz éve az diszkriminál, hogy az embertudományok egyikét vagy másikát művelve követőjéül szegődtünk a filozófus  Marxnak. Jómagammal ez például úgy történt, hogy Lev Vygotskynak szegődtem követőjéül, aki meg szintén Marxnak. Vygotskyról Magyarországon kevesen tudják, hogy 1934-es halála után harminc évvel Nyugat-Európában és főleg az USÁ-ban akkora érdeklődést keltett Marxra orientálódó munkássága, hogy amikor 1996-ban a Genfi Egyetemen a diákok követelésére egyetemük tanárának, Jean Piaget-nak a centenáriumával együtt ünnepelték Vygotsky centenáriumát is, akkor  a két ünnepeltnek szentelt együttes nemzetközi konferencia nyitóelőadásában a pszichológia nagy öregje, az amerikai Jerome Bruner, hosszasan fejtegette

http://people.ucsc.edu/~gwells/Files/Courses_Folder/ED%20261%20Papers/Bruner_Piaget-Vygotsky.pdf

hogyan segítette a két tudós egyikét protestantizmusa, másikát marxizmusa olyan tudományos eredményekhez,  amelyek révén ma mindkettőt e tudomány meghatározó nagyjai között tartják számon. Nos, hogy Vygotsky követőjéül szegődve miért követtem őt a Marx-követésben, erről meglehetős részletességgel számot adtam pár hónappal ezelőtt abban az interjúban, amelyet az Orosz Tudományos Akadémia Elnökségének elméleti folyóiratában, a Voprosy Filosofii-ban készített velem e folyóirat főszerkesztője,

http://vphil.ru/index.php?option=com_content&task=view&id=237&Itemid=52

aki főképp arról kérdezett, hogyan sikerült kiteljesíteni Vygotsky kezdeményezését egy olyan pszichológia kiépítésében, amely egyszerre  természettudomány és szellemtudomány, egyszerre tudománya az egyéni agy működésének és az egyének feletti kultúráénak.

Hogy kerül ebbe a képbe Marx, aki nem volt sem pszichológus, sem kultúrakutató, s kiváltképpen nem volt agykutató? - ez a kérdés, amely tárgya volt az interjúnak, nem tárgya jelen levélnek. Ismertem zenetudóst is, aki úgy ítélte meg, hogy kutatási anyagának rendezéséhez hozzájárulhat Marx filozófiája. Jelen levél nem ezekkel az érdemi kérdésekkel foglalkozik, mindössze csak - tiszteletteljes - folyamodvány kíván lenni Önhöz, hogy tegye lehetővé: aki, tudós, akarja, választhassa a maga számára referenciául Marxot. Ha erre Ön azt mondja Elnök Úr, hogy ez senkinek sem tilos, akkor ezt épeszű ember nem vitathatja. Marxra orientálódni a Magyar Tudományos Akadémián ma senkinek sem tilos - csak halmozottan hátrányos.

Ugyan milyen hátránnyal jár? Ha erre most mások példájával állok elő, indisz­kréciót követek el: olyan tapasztalatokat teszek közkinccsé, amelyeket elszenve­dője énvelem bizalmasan ismertetett. Ha a magam tapasztalataival okadatolok, pa­ranoid gyanúba keveredhet az érvelésem, amelyben összefüggést állapítok meg a magam orientációja és halmozott hátrányok között. Hadd ajánljam ezek helyett az Ön szíves figyelmébe azt a történéssort, amelyben, igaz, énvelem tör­ténteket állít sorba egy blog, azonban ezeket mégsem én magam vélem sorba rendezhetőnek, hanem egy Dél-franciaországi EU-s tanszék kutatásmenedzsere:

"...tiéd a lekvár" - a Magyar Tudományos Akadémián

http://szalagloria.blogspot.com/2010/03/tied-lekvar-magyar-tudomanyos-akademian.html

Dél-franciaországi EU-s tanszék, Orosz Tudományos Akadémia Elnökségé­nek elméleti folyóirata, egy szaktudomány észak-amerikai vagy nyugat-eutópai  informális közössége – de vajon mihez kezd a maga idehaza diszkriminált sor­sával az a tudós, aki úgy van bezárva a maga választotta tudományos orientá­ció nem maga választotta gettójába, hogy nincsenek (mint Heller Ágnesnek vagy ugyancsak szerencsés magamnak) Magyarországon kívüli tudományos kapcsolatai? Holott a tudományos eredmény az eredménytelenségtől nem egy­szerűen laboratóriumi kísérletben vagy levéltári böngészésben válik el, hanem ezt értelmező kommunikációban a tudományos közösséggel. De vajon tudo­mányos-e még az a közösség, amelyik tudomásul veszi, hogy irányítói adott esetben a "...tiéd a lekvár" gyermekded arcátlanságával végezzék az irányítást?

Ezért kérem Önt, Elnök Úr, emelje fel szavát, amely - mondom: tekintélyelvűen - rámutathatna,

hogy Marx filozófiai gondolatmenetének szaktudományos fontolása nem azonos a Gulag fegyveres őrének világnézetével, de még egy agitprop-apparátus "marxizmus-leninizmusával" sem (ha Ön erre felhívja a figyelmet, én is kész vagyok rámutatni, hogy a Magyar Tudományos Akadémián honossá lett Marx-ellenesség sem azonos azzal a programmal, amellyel az önmagát "Marxist Hunter"-ként megjelölő norvég terrorista olyan tömeggyilkosságba fog, amelyet  year-long war against Marxism and Islamism címen hirdet meg);

hogy aki a tudományos orientációt netán bűnnek is tekintené, annak is tudomásul kell vennie, hogy ennek a "bűnnek" is érvényes kell legyen az esetére az ártatlanság vélelme;

hogy az ártatlanság vélelme a tudomány esetében annak fenntartását jelenti az ellenkezőnek a bizonyításáig, hogy - esetünkben - a Marx filozófiájának alapján kapott eredmény tudományos értéket képvisel;

hogy az ellenkezőnek a bizonyítása a tudományban nem szavazás útján történik, hanem érvek és ellenérvek ütköztetésével;

hogy még ha tudományon kívüli mintával akarunk is operálni, többségi szavazással tiltva ki a tudományból olyanokat, akiket azután tudományon kívülinek lehet ezért tekinteni s erre hivatkozva utólag igazolni a kiközösítést, akkor is tekintetbe kell venni, hogy ha a többségi szavazás demokratikus szerkezetnek illeszkedik a működésébe, akkor érvényessége időtartamhoz van kötve: a cserépszavazás például 10 évre száműzte a többség szerint nem kívánatos személyt - a rendszerváltás óta azonban kétszer tíz évnél is több telt el, ami beláthatóan indokolja a Marx filozófiájára (is) orientálódó tudósok társadalmi státuszának rendezését.

Akármi volt az ok, amiért Ön, a nálunk, Európában honos szokásokkal dacolva két hónap alatt sem kül­dött választ a levelemre, ez az eset is megerősíti, amit az általam is művelt tu­dománynak – a szociálpszichológiának – Palo Alto-i iskolája tanít: hogy a kommunikációban a válasz elmaradása is válasz. Ezt a választ azonban okoskodás hozza felszínre s ha Ön végül mégis válaszolna, rámutatva az összefüggésekre, amelyek nyilvánításáért ez a nyílt levél szót emel, akkor kivédené az olyan irányba futó okoskodást, amilyentől alkalmasint Ön is meg azok is védve szeretnék tudni a Magyar Tudományos Akadémiát, akiknek szó van tudományos kutatásuk lehetőségeiről.

Tisztelettel

Garai László DSc
European Department of Economic Psychology
Nice, France

S íme a Magyar Tudományos Akadémia elnökének a "válasza":

Tisztelt Professzor Úr!

Pálinkás József elnök úr részére 2011. július 25-én írt levelének („nyílt levelének”) ügyében, elnök úr megbízásából írok Önnek, és mindjárt jelzem, hogy az Elnöki Titkárságra Öntől (azaz „Garai” feladótól) 2011 májusában nem érkezett levél.

Ami a levele érdemi részét illeti, a tudományos világban természetesen sehol nem engedhető meg, hogy – Önt idézve – „hogy diszkrimináló tényező legyen, hogy valaki a maga tudományának filozófiai megalapozásakor történetesen Karl Marxra is orientálódik”.

Munkájához jó egészséget kívánok.

Tisztelettel:

SZARKA László

főosztályvezető /Head of Division

MTA Kutatóintézeti Főosztály / Division for Research Institutions, Hungarian Academy of Sciences


Utóirat:

Elnök Úr, arra gondoltam, hogy “levélváltásunk” színvonalát esetleg emelte volna, ha Ön nem az írást bízza maga helyett egy beosztottjára, hanem az olvasást. Jó beosztott valóban megteszi, amire utasítást kap, s ha ez történetesen az olvasás, akkor esetleg észreveszi azt is, mit olvas. “Elnök úr, kérem, ez egy folyamodvány.” – hívja fel esetleg főnökének figyelmét egy fontos ténykörülményre, amellyel kapcsolatban talán, ha észreveszi, hogy előljárója járatlan az ilyen hivatali dolgokban, még arról is felvilágosíthatja, hogy a folyamodványt kétféle módon lehet kezelni: vagy megadva, amit a folyamodó a címzettől kér, vagy megtagadva a kérést. Ami, esetünkben, Elnök úr, emlékeztetem rá, abban állt volna, hogy Ön a maga tekintélyét – tudósi és Akadémia-elnöki tekintélyét – vesse latba, hogy normális akadémiai helyzetet biztosítson azoknak a kutatóknak, akik a maguk tudományos munkájában Marxra is orientálódnak.

Hogy mi a normális akadémiai helyzet, ennek egy olyan keretben kell eldőlnie, amelynek - Ön biztosan tudja, Elnök úr - egyik pólusát mára egy norvég terrorista jelölte ki, aki önmagát "Marxist Hunter"-ként (marxistavadászként) nevesíti, amikor olyan tömeggyilkosságba fog, amelynek programját úgy hirdeti meg, mint ami egy “year-long war against Marxism and Islamism” (korszakos háború a marxizmus és az iszlám ellen) – másik pólusát pedig a BBC ezredfordulós vizsgálata, amely azt találta, hogy “Marx is the millennium's 'greatest thinker'” (az évezred legnagyobb gondolkodója), megelőzve Einsteint, Newtont, Darwint és Aquinói Szent Tamást. Nos, ezt a referencia-keretet a Magyar Tudományos Akadémiának akkor is vállalnia kell, ha személy szerint Ön, Elnök úr ezt sem úgy nem meri vállalni, hogy teljesítse, amit nyílt levelemben szorgalmazok, sem úgy, hogy elutasítsa.

Mert az ugyebár nem tekinthető az ön tekinélyének nyilvánításaként, ha ezt delegálja, kihelyezi olyan személybe, aki nem hordozója az ön tekintélyének. Ha pedig az illető azt, amit Önnek kellene kijelentenie, éntőlem idézi, ezzel komolytalanná teszi önmagát is, Önt is és a mindkettejük által képviselt Akadémiát is.

 

Garai László