Hol van a baloldal a válságban?

Miközben a kapitalizmus a harmincas évek óta a legsúlyosabb válságát éli át, a legjelentősebb baloldali pártok mintha zavarukban megnémultak volna. Legfeljebb a rendszer toldozását-foldozását ígérik. Leggyakrabban felelősségérzetüket bizonygatják, s maguk is liberális fogantatású tisztogatást ajánlgatnak. Meddig folytatódhat még ez a politikai játszadozás, miközben egyre magasabbra csapnak a társadalmi felháborodás hullámai?

Mentőmellény Görögországnak, mankó az eurónak

Feltételezzük, hogy Görögország „megmentése” mára valóban sürgetővé vált. Ha figyelemmel kísérjük a jelek szerint jelenleg is uralkodó felfogás alakulását, ez azt jelenti, hogy elejét kell venni a görög államcsődnek, és az országot az eurózónán belül kell tartani. Nem csupán azért, mert a görögök számára valóságos katasztrófával érne fel, ha nem sikerülne e két cél valamelyikét teljesíteniük, hanem azért is, mert egy ilyen esetleges fejlemény pusztító következményeket hozna általában az európaiak számára. Egy pillanatra fogadjuk el ezt a megközelítést, s tegyük fel a kérdést: milyen feltételek mellett teljesülhetnek a fentiek?

Dashiell Hammett, a lövés az éjszakában

Az amerikai klisék közt biztos helye van a magándetektívnek. Fején puhakalap, whiskys koktélt iszik és rágyújt egy újabb cigarettára – tiszta Amerika! A gengszterekkel és a helyi elit figuráival egyaránt flegmatikus, együttműködik a rendőrséggel, de persze ő az ész. A típust Dashiell Hammett teremtette meg még a harmincas években, amikor stilizált alakjai nem is álltak olyan messze a valóságtól. Regényhőssé varázsolta az alvilág peremén szívósan küzdő jófiút.

Csalóka látszat

Mennyi sületlen közhelyet állítanak a nevedben, demográfia ...

„A születések száma szerte a világon fékezhetetlenül megugrott.” Ellenkezőleg, a születések száma évtizedek óta mindenhol csökken, az úgynevezett „demográfiai átmenet” hatására; így nevezik azt az időszakot, amikor egy népesség korábban magas születési és halálozási rátája lecsökken.

„Valóságos demográfiai robbanás fenyeget.” Csak semmi izgalom: robbanásról szó sincs. A huszonegyedik század jellemzője nem a gyors növekedés lesz, hanem a népesség elöregedése.

Kína előbb lesz öreg, mint gazdag

A maga 1,35 milliárd lakosával, tehát a Föld lakosságának egyötödével 2010-ben Kína a világ legnépesebb országa, és még legalább húsz évig az is marad. De 2030-tól kezdve, minden valószínűség szerint átengedi a helyét Indiának, amelynek addigra húszmillióval több lakosa lesz. A kínai népesség aránya a világ egészéhez viszonyítva folyamatosan csökken: 1950-ben a világ lakosságának a 22 százaléka élt Kínában, míg ma nem egészen a 20 százaléka. Ez a viszonylagos visszaesés a világ demográfiájában részben a fejlődő világ egyes országaiban megnövekedett népességnek köszönhető: például az afrikai népesség aránya az 1950-es 9 százalékról 2010-re 15 százalékra emelkedett, Indiáé ugyanebben az időszakban 15 százalékról 18 százalékra. De nem ez az egyetlen magyarázat.

Nukleáris biztonság és bizalmatlanság Magyarországon

Van egy ország,

ahol álmomban jártam:

Magyarország,

ahol az arcodban láttam

a magam arcát.

Ez az ország, ahol mindent privatizáltak. Az Izotóp Intézetet is. Az Országos Atomenergia Bizottság által 1959-ben alapított, később a Magyar Tudományos Akadémiához került Izotóp Intézet 1964-től radioaktív izotópokat is gyárt. Azóta, radioizotóp alkalmazásokkal kapcsolatos kutató, fejlesztő és gyártó központtá vált. 1993-ban privatizálták. Az intézetből Kft lett.

Kivergődni a válságból – de hogyan?

 

Miközben a pénzügyi és tőzsdei viharok már az Európai Unió szétesésével fenyegetnek, miközben az Egyesült Államok vergődik, hogy elkerülje a közelgő recessziót, miközben Ázsia attól fél, hogy kifullad a gazdasági növekedés, nem sokan maradtak, akik a globalizáció erényeit hirdetik. Jean-Marie Harribey cikke a baloldal– már ahol van baloldal –belső vitájáról szól, amely arra keresi a választ, hogy a kapitalizmus jelenlegi válságából nemzeti vagy globális keretek között van-e a kiút. Élesen vitázik Frédéric Lordonnal: szerinte már nem lehet visszatérni a nemzeti keretek közé, vagyis nincs más hátra, mint előre, az emberiség egyetemes értékei mentén.

Új nemzedék, új szemlélet, új gazdaság?

Komoly vita folyik arról, hogy mennyit romlott az oktatás minősége, és ezzel párhuzamosan mennyit esett a tanulók tudásszintje. Sokan úgy gondolják, hogy a mai diákok nem azonosak azokkal, akikhez a jelenlegi oktatási rendszert tervezték. Megváltozott a világ és az oktatási rendszerünk statikus maradt – ez taszította válságba. De minden válságot megelőz egy technológiai ugrás, a tudás átrendeződése. A technológiai forradalom maga után vonja a gazdaság átrendeződését. A gazdasági élet szereplői nem tudatosítják, csak érzékelik, a pedagógusok viszont nap mint nap szembesültek azzal a ténnyel, hogy felnőtt egy generáció, amelyik már beleszületett a digitális korszakba, és amelyet netgenerációnak nevezünk. Sopánkodunk, hogy az ő teljesítményük mennyit esett, mennyire gyengén teljesítenek. Pedig nem biztos, hogy így van, lehet, hogy csak másként gondolkodnak, más logikával építik fel a világot. Ez a netgeneráció hozott egy technológiai forradalmat, amit észre sem vettünk, mert annyira belesimult a mindennapjainkba.