Csalóka látszat

Mennyi sületlen közhelyet állítanak a nevedben, demográfia ...

„A születések száma szerte a világon fékezhetetlenül megugrott.” Ellenkezőleg, a születések száma évtizedek óta mindenhol csökken, az úgynevezett „demográfiai átmenet” hatására; így nevezik azt az időszakot, amikor egy népesség korábban magas születési és halálozási rátája lecsökken.

„Valóságos demográfiai robbanás fenyeget.” Csak semmi izgalom: robbanásról szó sincs. A huszonegyedik század jellemzője nem a gyors növekedés lesz, hanem a népesség elöregedése.

 

kpetitprince„A Földet túlnépesedés fenyegeti.” Ez sem igaz, mert az urbanizáció következtében a kis helyeken koncentrálódó népesség mellett nagy területek néptelenednek el.

„Megfojt minket a Délről Észak felé irányuló migráció.” Az állítás nem veszi figyelembe, hogy az új migrációs tendenciák többirányúak, és felbukkant egy jelentős Dél–Dél irányú migráció.

Magyarán nem létezik „világnépesség”, a kifejezés tartalom nélküli agregátum, egymástól távol álló és független realitások halmaza, amiket pedig nem tanácsos összekeverni.

Például Guinea és Portugália népessége csaknem azonos szinten van (az elsőnek a népessége 10,8 fő, a másodiké 10.7[1]), mégsem lenne szerencsés ebből azt a következtetést levonni, hogy a két ország azonos szerepet játszik a Föld népességének alakulásában. A mutatók minden tekintetben eltérőek: Guinea természetes szaporulata például pozitív, sőt elég magas (+3%), Portugáliáé negatív (-0,1%).

Ha a demográfiai mutatókat a világ népességének szintjén vizsgáljuk, ezzel a helyi sajátságokat a szőnyeg alá söpörjük: nem teszünk különbséget azok között az országok között, ahol magas a születések száma, de alacsony a várható élettartam (mint például Niger vagy Mali), és ahol a születések száma olyan alacsony, hogy nem kompenzálja a halálozásokat (például Oroszországban és Japánban). Japánban pedig a 2000-es évek elején regisztrált magas halálozási ráta kizárólag a népesség elöregedésével magyarázható, és nem áll mögötte semmiféle viselkedésbeli vagy közegészségügyi probléma. Oroszországban egészen más a helyzet, ahogy erre Philippe Descamps cikke rámutat.

A világ népessége összetett, különfélék a demográfiai mutatók csakúgy, mint a népességi jellemzők. Ezt bizonyítja, hogy a népsűrűség rendkívüli eltéréseket mutat, például Bangladesben 1 141 fő négyzetkilométerenként, míg Gabonban 5,9. Ilyen nagyságrendű eltérésnek az átlagával számolni szemellenzős gondolkodásra vall.

A huszadik század példátlan fejlődésnek volt tanúja: a Föld népessége megnégyszereződött (az 1900-as 1,6 milliárdról 2000-re 6,1 milliárdra nőtt). A növekedés négy tényező egyidejű jelentlétére vezethető vissza. Az északi félteke egyes országaiban már a tizennyolcadik század végén csökkeni kezdett a halálozás a csecsemők, a gyermekek és a szülő nők körében. A tendencia a tizenkilencedik századtól kezdve érintette a déli országokat, majd a huszadik században általánossá vált, Indiában például a húszas évektől kezdve. Ennek oka az orvostudomány és a gyógyszerészet fejlődése, az egészségesebb életmód, valamint a fejlődő mezőgazdasági technológiák, amelynek következtében rendszeresebb és egészségesebb táplálékhoz jutott a lakosság. Két évszázad alatt az egyéves kor előtt elhalálozott csecsemők aránya átlagosan 80 százalékkal csökkent a világban, ugyanakkor a fejlett országokban ötvenszer kevesebb csecsemő hunyt el. A gyermek- és serdülőkori halálozás még ennél is jelentősebb mértékben csökkent, csakúgy, mint a szülő nőké, aminek következtében megbillent a szexuális egyensúly: az emberiség történetében először a nők demográfiailag túlsúlyba kerültek.

Ugyanakkor, hála az orvostudomány és az egészségügyi infrastruktúra fejlődésének, az idős emberek egyre hosszabb ideig élnek a hetvenes évek óta. Emellett, a gépesítés következtében, könnyebbé vált számos fizikai munkakör, és ez ugyancsak hozzájárult az átlagos élettartam megnövekedéséhez, ami egy évszázad alatt csaknem a duplájára nőtt: míg 1900-ban a várható életkor 37 év volt, 2010-re 69 lett.

A termékenység csökkenése lassította a demográfiai növekedést: a hatvanas évek történelmi jelentőségű 2 százalékos rekordja után (számos országban ebben az időszakban alakult át gyökeresen a demográfia) 2010-re 1,2 százalékra lassult az átlagos éves növekedés. 50 év alatt a Föld népessége megduplázódott, az 1950-es 2,5 milliárdról 2000-re 6,1 milliárdra emelkedett. Az ENSZ átlagos becslése szerint pedig 2050-re eléri a 9,1 milliárd főt. De lehet-e túlnépesedésről beszélni? Ha mind a 9,1 milliárd fő az Egyesült Államokban telepedne le, a Föld többi területét parlagon hagyva, az Egyesült Államok népsűrűsége még mindig nem érné el Párizs környékének (Ile-de-France megye) népsűrűségét...

A huszonegyedik század eddig még ismeretlen problémája a népesség elöregedése lesz. Ezt lehet az idős korosztály arányának az emelkedésével mérni (1950-ben 5,2 százalék, 2010-ben 7,6 százalék, és az ENSZ becslései[2] szerint 2050-ben 16,2 százalék), de lehet az átlagéletkor emelkedésével is (1950-ben 24 év, 2010-ben 29 év, 2050-ben pedig megközelítőleg 38 év[3]). Egyrészt a várható életkor megnövekedésével nő az idős korosztály létszáma, másrészt a termékenység csökkenése miatt a fiatal korosztály súlya csökken; ezek a tényezők különösen a demográfiailag „hibernáló” országokat érintik, tehát azokat, ahol a termékenység már évtizedek óta nem éri el a népesség megújulásához szükséges asszonyonkénti 2,1 főt. Ezekben az országokban csak a termékenység mielőbbi és radikális növekedése (minél előbbi, mert a szülőképes asszonyok száma máris jelentősen csökkent), vagy fiatal és termékeny népesség migrációja hozhat megoldást.

A népesség öregedésének egyik mutatója az idős emberek arányának növekedése. De nem feledkezhetünk meg a 65 évesnél idősebb emberek abszolút számáról sem, amit gerontonövekedésnek szoktak nevezni: 1950-ben 130 millió, 2000-ben 417 millió, számuk pedig 2050-re elérheti akár az 1,486 milliárdot is. Az elöregedés és gerontonövekedés megkülönböztetése lehetővé teszi, hogy az országonkénti rendkívül eltérő jelenségeket figyelembe vegyük. Van, ahol például a migrációs tendenciák, a fiatal népesség bevándorlása miatt a két jelenség eltérően alakul.

Az urbanizáció ugyancsak fontos tényező, hiszen 2008-ban a városok lakossága először haladta meg a vidéki lakosságot az ENSZ adatai szerint[4] (amelyeket részleteikben lehet vitatni, de lényegükben nem). Ez századunk paradoxona: a Föld népessége soha nem látott méreteket öltött, és soha ez a népesség nem koncentrálódott ilyen szűk területre. A világvárosiasodás megállíthatatlannak tűnik, mintha egy háromütemű motor hajtaná. Az első ütem: a legnépesebb városokban gyorsan fejlődik a szolgáltató szektor, ami ide vonzza az aktív népességet, akik ezt megengedhetik maguknak a mezőgazdaság termelékenységének köszönhetően. A második a családok igénye a jobb munkalehetőségekre: egy olyan közegben, ahol változatosabbak a munkalehetőségek, kényszerből vagy önként, de nő a szakmai mobilitás, miközben a mezőgazdasági területek lakossága elszegényedik. Végül pedig a világvárosok elégítik ki a legmegfelelőbben a megnövekedett igényeket, biztosítva a kommunikációs hálózatok hozzáférhetőségét. Emellett politikai helyzetük is vonzó, ami összefügg intézményes státuszukkal (megyei, járási székhely, főváros, nemzeti vagy nemzetközi intézmények székhelye), valamint hogy a nemzetközi cégek külföldi leányvállalatai előszeretettel telepednek le a nagyvárosokban.

Az urbanizációs koncentráció országonként eltérő mértéket mutat: Indiában a lakosság 29 százaléka él nagyvárosokban, Kongóban 33, Németországban 73, az Egyesült Államokban pedig 79 százalék. Az adatok különbsége különféle okokra vezethető vissza. A magas brazil arány például elsősorban a gyarmati örökségnek köszönhető, amikor is a gyarmati hatalom a nagyvárosokra bízta a területek politikai és gazdasági igazgatását, központosítva a portugál területtel folytatott kereskedelmet. Az alacsony kínai arány elsősorban a kommunista rendszernek köszönhető, amely hosszú ideig földhöz kötötte a mezőgazdasági dolgozókat; ebben a helyzetben Peking a maga 12 millió lakosával alacsony lélekszámot mondhat magáénak az ország demográfiai súlyához képest. Máshol a helyi konfliktusok kergették világgá a falusi népességet, növelve a városok demográfiai súlyát, mint például Bogotában, Ammanban, Kalkuttában vagy Kinshasában.

Azokban az országokban, ahol erős a központi hatalom, mint például Franciaországban vagy Iránban, vízfejű városi hálózat alakult ki, ahol a politikai fővárosban összpontosul a gazdasági, pénzügyi, egyetemi és kulturális hatalom egyaránt. Más országokban, mint Spanyolországban vagy Bolíviában, az urbanizáció kétfejű: megoszlik két város (Madrid és Barcelona, La Paz és Santa Cruz) között; Németország pedig valóságos városhálózatot hozott létre, ahol a hatalom kiegyensúlyozottan oszlik meg több nagyváros között.

A demográfiai átalakulás számos déli országban, demográfiai hibernáció az északi országokban, a népesség elöregedése, és eleddig páratlan urbanizáció: a demográfiai fejlődés eddig ismeretlen, új arcot mutat. A migrációs folyamatok pedig újabb kérdéseket vetnek fel: 214 millió fő[5] lakik állandó jelleggel a szülőhazáján kívül, és ez a szám nem tartalmazza sem a menekült, sem a kilakoltatott népességet.

A tévhitekkel ellentétben a migráció állandó és kiegyensúlyozott folyamat. És az esetek túlnyomó többségében legális: az illegális migráció csak a sajtóban dominál, valójában statisztikailag elhanyagolható. A történelmi és a földrajzi tényezők együttesen alakították ki az országok között a „migrációs párokat”. Az okok között szerepelhet a földrajzi közelség – Burkina Faso és Elefántcsontpart, Kolumbia és Venezuela, Mexikó és az Egyesült Államok, Malajzia és Szingapúr, Olaszország és Svájc –, de történelmi örökség is állhat a háttérben – Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok, Algéria és Franciaország, India és Nagy Britannia –, magyarán a gyarmatosítás korából örökölt kapcsolatrendszer, ami de jure vagy de facto, megszilárdult a függetlenség megszerzése után is. Csakúgy, mint az urbanizáció esetében, ha politikai okok (háború, fegyveres konfliktus, elnyomó rendszer) szerepelnek is az indokok között, a döntő szerepet a gazdasági szempontok játsszák. A tizenkilencedik században a szegénység kényszerített számos spanyolt, svájcit és olaszt, hogy Dél-Amerikába emigráljanak. A migrációs okok között harmadik helyen áll a demográfia: a tizenkilencedik században Franciaország, a termékenység korai és radikális csökkenése miatt az egyetlen európai célország. A huszonegyedik században az aktív népesség csökkenése egyes fejlett országokban munkaerőhiányt okoz bizonyos ágazatokban, és ennek pótlására külföldi munkaerőre van szükség.

Ma viszont nincs értelme aszerint különböztetni meg az országokat, hogy a népesség be- vagy elvándorol. A migráció gyakran körforgalomra emlékeztet: Marokkóból például elvándorol a lakosság Európa és Észak-Amerika felé, ugyanakkor tranzitország az Afrika déli régióiból érkező és Európába emigráló emberek számára, de célországgá is válik, amikor ugyanezek az emberek – nem feltétlenül előre megtervezett módon – itt telepednek le. Ugyanígy Spanyolországból jelentős népesség távozik, elsősorban vállalkozók, Észak felé vagy Latin-Amerika országaiba, de állomás az Afrikából Franciaországba igyekvők útján, és célország a marokkói, román és latin-amerikai népesség számára. Ha csak a migrációs folyamatok eredményét nézzük országonként, kapunk ugyan egy pillanatfelvétel jellegű képet, de nem látjuk a folyamatok intenzitását; márpedig jelenleg úgy tűnik, az országok nagy része egyszerre cél-, tranzit- és kiindulópont.


A szerző a párizsi Sorbonne egyetem tanára és a Population et Avenir [Népesség és jövő] című folyóirat főszerkesztője.

Fordította: Fonyó Éva      



[1]Ahol nem jelezzük külön, ott az adatok forrása Jean-Paul Sardon La population des continents et des pays [Kontinensek  és országok lakossága], Population et Avenir, N. 700, 2010. november–december.

[2]A népesség megoszlásának ENSZ-adatai.

[3] Uo.

[4]Lásd a Le Monde diplomatique dossziéját. Mégapoles á l’assaut de la planete [Világvárosok ostromolják a Földet], 2010. április

[5] Az ENSZ Népességvizsgáló Intézetének adata: International migration 2009.

Hozzászólások   

0 #5 adob91 2011-11-20 05:07
Akkor lehet, hogy a rombolással, építéssel együtt a búzatermés is csökkenhetett?
0 #4 korhely 2011-11-20 01:13
Idézet - adob91:

ha jól emlékszem a bibliából, Babilont lerombolták, talán ez terjedt ki a búzaföldekre is.


Babilon hosszù törtènelmèt èrdemes megismerni, nagyon èrdekes!
A rombolàst nagyrèszt Nagy Sàndor vitte vèghez, aki a fövàrosànak vàlasztotta, ès sokmindent lebontatott ott, h. majd felùjìtsa, ùjjàèpìtse. A visszaèpìtès elmaradt, mert Nagy Sàndor i.e. 323-ban, Babilonban meghalt.
A területen hatalomra került Szeleukida utòdàllam pedig, ùj fövàrost èpìttetett a közelben, ès Babilon lakossàgàt àttelepìtettèk az èpìtkezèsekre. Ez okozta a vàros vègsö pusztulàsàt.
0 #3 korhely 2011-11-18 00:27
Idézet - adob91:
De azt sem tudja szinte senki sem, hogy Krisztus idejében majdnem teljesen tönkretettük a környezetünket. Annyira, hogy Róma Egyiptomból kényszerült búzát importálni

Ezt ìgy nem èrtem. Milyen vègzetes környezetkàrosì tàs törtènt Krisztus idejèben?
Egyiptom màr a bronzkorban is nagy bùzaexportör volt...
0 #2 Pista70 2011-11-09 12:15
"Hihetetlen ez a szellemi sötétség."

Nos, ez pontosan áll rád, öregem! El se olvasod a cikket, vagy ha igen, semmit sem értesz meg belőle.
0 #1 adob91 2011-11-08 19:13
Hihetetlen ez a szellemi sötétség. Valakinek eszébe jut valami sületlenség, rögtön felteszi a netre. Szinte senki sem tudja, hogy amikor csak 250 millióan voltunk (Krisztus idején), akkor is túl voltunk népesedve, azért akkor is irtottuk egymást. De azt sem tudja szinte senki sem, hogy Krisztus idejében majdnem teljesen tönkretettük a környezetünket. Annyira, hogy Róma Egyiptomból kényszerült búzát importálni, hogy az arisztokraták tudjanak dőzsölni, a lumpenproletáro k tudjanak éltben maradni.

Krisztus után 1968-ban pedig értelmes emberek tudták, hogy az akkori 3,5 milliárd ember már ne szaporodjon. De ezt az intelmet még véletlenül sem fogadta meg S E N K I S E M.

Viszont azóta is rinyálnak a túlnépesedésről . Főleg a civil értelmiség. A fasiszták meg elővették a népirtás ötletét.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés