A német zöldek a fenntartható liberalizmus csábításában

 

Hamburg legelegánsabb negyede egyúttal a város legkörnyezetbarátabb kerülete.  Ez első pillantásra fel sem tűnik, amikor ott állunk a Marco Polo toronyház lábánál. Az impozáns 16 emeletes épület, az avantgárd építészet reprezentánsa, egymáson elcsúsztatott kenyérszeleteket idéz. Itt egy lakást átlagosan 3,7 M euróért árusítanak. A tőszomszédságában álló, s a minap avatott Unilever székházról sem rí le a természet iránti rajongás. Az agrár- élelmiszeripari és kozmetikai óriás-multi 25 ezer négyzetméter összterületű irodaháza minden idők legkiterjedtebb energiatakarékos égőkkel megvilágított felülete. A látogatókat fogadó recepciós büszkén hangoztatja, hogy „az egész épület a környezetvédelmi előírások legteljesebb tiszteletben tartása jegyében fogant,” A mutatóujját a tágas mennyezet felé emelve elmagyarázza, hogy „a földszinti előcsarnok a legkorszerűbb hőenergia visszanyerési rendszerrel van felszerelve”.

A számok súlya

A hatalom évszázadokon át árgus szemekkel figyelte a lakosság növekedését, azt hitte, hogy a sokaság erőt és hatalmat jelent. A huszonegyedik század elejét a társadalom elöregedésének problémája aggasztja, miközben ismét megjelent a túlnépesedés évezredes mítosza is.

Az elnéptelenedő Oroszország

A posztszovjet káosz a demográfiát is veszélyezteti

Nem szükséges távoli, jeges tundrákon keresni az orosz demográfiai krízis jeleit. Moszkvától pár órára, Tver (1931 és 1990 között Kalinyin) térségében az utóbbi évtizedben minden születésre két halálozás jut. A 2010-es őszi népszámlálás első adatai szerint a térség lakossága 1,32 millióra apadt. Húsz év alatt a népesség 18 %-kal, 300 000 fővel csökkent.

A Moszkvából érkező elektricska (helyiérdekű vonat) peronján néhány egyedülálló, idős asszony konyhafelszerelést árulva próbálja kiegészíteni sovány nyugdíját. A Volga befagyott mellékágain halászok vágnak léket; és nem a folklór kedvéért vállalják a fagyoskodást ... A falusi házak harmonikus színvilága éles ellentétben áll a fővárost körülvevő komor betontornyokkal. De a faházak nagy része évek óta lakatlan: „a régió 9 500 falvának több mint a felében jó, ha tíz állandó lakos él”, tájékoztat Anna Csukina, a Tveri egyetemen dolgozó geográfus[1].

Miért halt meg egy 51 éves, tisztességes BKV-s fizetésből élő asszony?

A bankok üzleti titokra hivatkoznak, így senki sem tudja, igazából kik, miért, hogyan és mekkora összegért üldözik a hitelkárosultakat. Úgy tűnik, a pénzvilág sötét erői halálba kergették a gyermekét egyedül nevelő asszonyt. Mivel sem a kormány, sem a PSZÁF, sem a fogyasztóvédelem, sem más nem alkotott a lakáshitelek kezelésére egyértelmű szabályokat, minden jel szerint esetlegesen zajlanak a késésben lévő ügyletek, szabad kezet kapnak az ellenőrizetlen, legsötétebb praktikák, és gátlástalan, pénzért mindenre képes emberek basáskodnak a hitelkárosultak felett.

Félő, hogy ez az asszony ilyen önkényeskedés áldozata lett. Ígérjük magunknak és olvasóinknak, hogy nem fogjuk hagyni elülni ezt a felháborító történetet, nem fogjuk hagyni, hogy a banktechnikák és a jog árnyékában emberek életét lehessen tönkretenni. Tudni akarjuk, miért és hogyan juthatott el egy asszony egy ilyen elkeseredett döntésig.

Világforradalom 2011.10.15 Budapest

A 2011. október 15-i békés „Világforradalom” magyar „Demokráciát most!” rendezvénye képekben.

Köszönjük a résztvevőknek, fiataloknak és öregeknek, magunknak és másoknak!

A BG71 stúdió által készített videó clipp

forrás: http://www.youtube.com/watch?v=jTK_JltR8Ko


Az október 15-i világforradalmi napot a világ 900 városában rendezték meg. A különböző eseményekről képek, filmek, rövid ismeretetők a linken találhatók: http://takethesquare.net/2011/10/27/tribute-to-the-15o-worldwide. Jó böngészést kívánunk.

 

Az örökké láthatatlanok

A „biztos háttér” szerep, az ápolásra szorulók kiszolgálása és a hagyományos háztartásvezetés magában hordozza az iróniát, egy problémás társadalmi kérdés iróniáját. Szolgálni? Mindez egyszerre zavarba ejtő (nemek közti egyenlőség) és politikailag provokatív. Már a kérdés felvetése is valószínűtlen. A házimunka az emberi faj mindennapjainak egyik kikerülhetetlen velejárója, ugyanakkor a nők, mind a fizetett alkalmazottak, mind a háziasszonyok kizsákmányolását a legtöbb ember észre sem veszi. Az irónia tehát az adott esetben azt jelenti, hogy a probléma épp annyira átláthatatlan, mint amennyire nehéz a megoldás. A másokról életvitelszerűen gondoskodók problémája nem szolgál könnyű válasszal, és vizsgálata során nem kerülhetőek ki sem a paradoxonok, sem az ellentmondások.

Néma tüntetés Stiaszni Éva temetésén

A mártírhalált halt asszony temetése

Az óbudai Amfiteátrum utcában lakó asszony is a frankhitel őrület csapdájában vergődött. Amolyan rászedett balek, mint 1,2 millió családos sorstársa. Elárverezték a feje felől a fizethetetlen tartozások miatt a lakást. Október 6-án délelőtt rendőri kisérettel érkezett a végrehajtó a kilakoltatás lefolytatására. Többek szerint a kilakoltatásra érkezettek rátörték az ajtót a lakásban lévő szerencsétlenre, aki még az ablakban állva megvárta a szobába belépőket, majd lemondóan intve nekik levetette magát a kilencedik emeletről.

A deglobalizáció és ellenségei

Kezdetben minden egyszerű volt: volt maga az Ész – amely koncentrikus körök mentén fejtette ki hatását, középén Alain Minc[1]-kel –, és volt a gyengeelméjűség. Az eszesek megállapították, hogy a globalizáció a boldogság maga, és akik ebben nem hittek, azok bolondok házába valók. „Ész” esetében azonban belső koherencia problémák merültek fel, hiszen azt állította, hogy ésszerű vitában, az érvek és ellenérvek összevetésével kell megvitatni állításait, ugyanakkor húsz éven keresztül módszeresen megtiltott minden valós vitát, és csak a kapitalizmus legmélyebb válságának látványa fogadtatta el vele, hogy a más véleményen lévők érveit nem tudja félresöpörni.

Konstans és változó elemek az orosz külpolitikában

Valamennyi orosz politikai párt megkezdte a felkészülést a december 4-ére kitűzött Duma-választásra, és ennek egyik elemeként elkészültek vagy megújultak a politikai programok is. Az orosz politikai formációk párt- vagy választási programjai – hasonlóan a közép-, illetve kelet-európai pártok hasonló dokumentumaihoz – a gazdasági-társadalmi alapkérdésekhez képest terjedelemben és jelentőségét tekintve is csak másodsorban foglalkoznak külpolitikai kérdésekkel, ugyanakkor kétségtelen tény, hogy Oroszország nagyhatalmi helyzete okán ez a kérdéskör valamilyen formában, de megkerülhetetlen alkotóeleme valamennyi orosz politikai erő nyilvános önmeghatározásának.