Gázában minden olyan egyszerű...

„A világ egyetlen országa sem tűrné, hogy állampolgárait külföldi rakétákkal lövöldözzék.” Ezen teljesen ésszerű megállapítás közben az Amerikai Egyesült Államok elnöke nem gondolt azokra a gázai palesztinokra, akik az izraeli esetenként amerikai F-16-osokról vagy Apache helikopterekről kilőtt bombák és rakéták tehetetlen áldozatai.

Az ember, az emberiség gyorsuló fejlődéstörténetének rövid vázlata

 1.

Kétmillió év. Az ember betelepíti a Földet

 neanderKétmillió évvel ezelőtt, Kelet- és Dél-Afrikában jelentek meg a Homo nem első képviselői, a Homo habilis egyedeinek kis csoportjai. Az alsó paleolitikum, az alsó kőkorszak idején, kb. egymillió éve, ősünk, a Homo erectus, a maga kezdetleges kőszerszámaival már benépesítette – igaz, még nagyon gyéren – az óvilágot. Százezer évvel ezelőtt, a középső kőkorszak idején érte el feltehetőleg az emberiség az első milliónyi lélekszámot, a neolitikum elején 25 millióra szaporodott, a legújabb adatok szerint 40 ezer évvel ezelőtt jelent meg Szibériában. A Római Birodalom idején elérte a 133 milliót. Azóta lassan tovább nőtt az emberiség létszáma, a népesség számának növekedése több mint exponanciálisnak bizonyult. Az első milliárdot 1810. táján érte el, a másodikat 1930-ban, a negyediket 1975-ben, a mostani évben, 2012 tavaszán érte el a 7 milliárdot. A Föld emberi lakosságának ez a szüntelen gyorsuló növekedése óriási ökológiai, környezeti nyomást gyakorol a bioszféra egészére, rendkívüli jelentőségű tény az emberiség további fejlődése szempontjából, a jelenkor társadalmi ellentmondásai gyors kiéleződésének egyik alapvető tényezője.

Az egyiptomi politikai átmenetre leselkedő veszélyek

A legtöbb médium számára a dolog egyértelmű. Egyiptomban a Muszlim Testvérek hatalomátvételi kísérletével van dolgunk, a nép pedig fellázad az egyesek által fáraónak nevezett új Mubarak ellen. A volt elnök bukása óta semmi sem változott – mondják nagy általánosságban –, legfeljebb a legfőbb államhatalmat kézben tartó politikus neve. Ez az olvasat már csak azért is csábító, mert megfelel az arab tavaszt követő iszlám tél sémájának.

De ha közelebbről szemügyre vesszük, ez a látásmód hamis, sőt veszélyes, merthogy összeugrasztja a főszereplőket.

Még egyszer a gödör aljáról

A Húsipari Dolgozók Szakszervezete 2012. december 8-án, szombat 17 órakor demonstrációt tart Budapesten, az agrártárca Kossuth téri épülete előtt.

A demonstráció a teljes összeomlás szélén álló magyar húsüzemekért, a munkahelyekért, a nagyüzemi húsfeldolgozás és egy szakmakultúra eltűnéséről szól. Pillanatnyilag a gyulai húsüzem megmentése érdekében folyik némi kormányzati kapkodás, miután elég kínos, hogy a tulajdonos nádudvari nagyvállalkozók és a kormány is képtelen arra, hogy egy piacképes termékeket gyártó, magyar középüzemet, 400 munkahelyet megmentsen. (Kb. 500 milláról van szó, előttünk a parkra 800 milliót költöttek.)

Cigánybánat Svájcban, a faji megkülönböztetés árnyékában

A történelem egy sötét fejezete ihlette Mario Cavatore első regényét, amely 2004-ben jelent meg Olaszországban. A szikrát a Le Monde diplomatique egy 1999-es „cigányvadászatról“ szóló cikke pattantotta ki. Mint arról a cikk beszámolt, a „cigányvadászatra” több évtizeden át, pontosabban 1926 és 1972 között került sor, eugenikai elképzeléseken alapult, és aktív állami támogatás mellett, illetve a Protestáns Egyház számos tagjának segédletével követték el.

Szegénység a médiában: szegény média

kiutak pecsét3
A szegénység elleni küzdelem világnapján, október 17-én civilek szerveztek figyelemfelhívó demonstrációt Debrecen város díszes főterére. A helyi médiából (egy napilap, két televízió, öt online újság, közel tíz rádió) alig néhányan adtak előzetest, beharangozót az eseményről, felhívván közönségük figyelmét a várható történésre, ajánlva nekik a részvételt. A demonstrációról szóló beszámolók sokasága sem árasztotta el a debrecenieket. A helyi média kevesebb mint fele méltatta említésre a demonstrációt, érdeminek mondható tudósítást csak három adott. A debreceni önkormányzati tulajdonú televízió esti hírműsora, a Napszemle http://www.dehir.hu/dtv/napszemle-2012-10-17/ is szánt egy rövid tudósítást az eseménynek, ám ennek a nyúlfarknyi anyagnak sajátos felvezetése volt a közvetlenül előtte szereplő bővebb információ, amiben arról volt szó, hogy az egyik segélyszervezet a hajléktalanok részére osztott tartós élelmiszert a városban. Ebben az anyagban két hajléktalan is megnyilatkozott: az egyik beismerte, hogy ő alkoholista, a másik pedig kétszer is fel akarta venni a segélycsomagot, pedig az csak egyszer járt mindenkinek. Ránézésre mindkettő roma volt. Más érintett szegény nem kapott szót. Tehát a városi televízió híradójának eme tudósításából levonhatnánk a következtetést: a hajléktalanná vált szegény emberek cigányok, alkoholisták és vissza akarnak élni a segéllyel. Ezek után talán még azt is gondolhatja az óvatlan tévénéző, hogy ezek az emberek megérdemlik a sorsukat.

A példa nem kivételes, nem egyedi feldolgozási módot prezentál.

Kolumbia: végre esély a békére

Átalakulóban van Kolumbia is, Száz év magány és a végeláthatatlan polgárháborúk országa.

A Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) és Manuel Santos kormánya bejelentette, hogy október 8-ával tárgyalássorozatot kezdenek a béke megteremtése érdekében. Helyszínül Oslót választották. A közös bejelentés előzménye, hogy a két fél titokban már asztalhoz ült és tárgyal. Hosszú évek óta először, többféle érdek egybeesése lehetségessé és esélyessé teszi a béke megteremtését Kolumbiában. Többek között azért, mert az állam élén most a békére nyitott vezető áll.

Állampolgári engedetlenség, avagy balra át Európai Unió!

Lehetséges-e egy baloldali Európa, amely – radikálisan szakítva a liberális politikával – valóban demokratikus, környezettudatos, szolidáris és közösségi? Jó okunk van azt hinni, hogy François Hollande sosem hitt ebben. 1992. május 6-án, még képviselőként a következőket mondta a parlamentben: „Mivel elfogadtuk a globalizációt, ezért jelenleg monetáris, költségvetési és gazdasági kérdésekben meg van kötve a kezünk. Ennélfogva egyetlen kérdéses pont maradt csupán: elfogadjuk-e a nemzetközi kapitalizmus szabályait, avagy sem. Ha csatlakozunk a többiekhez a globalizációs folyamatban, a fent említett kötöttségek kiegészülve az európai kötelezettségekkel várnak ránk”[1]. Más szavakkal, az európai integráció csak a liberális globalizáció egyik alegysége lehet.

Kutatás közpénzből, közlés magánhaszonra

Az egyetemi könyvtárak súlyos polcaihoz mostantól egyre több online közlésre szakosodott folyóirat adódik hozzá, amelyek késedelem és gyakran fizetési akadályok nélkül kínálják fel a kutatólaboratóriumok legfrissebb eredményeit. Ez az átalakulás arra kényszeríti a tudósokat, hogy megkérdőjelezzék eddigi publikálási gyakorlatukat és azt újra a megismerés és a köz szolgálatába állítsák.