A Tobin-adó után

1997-ben lapunk igyekezett népszerűsíteni a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó gondolatát.[1] E tranzakciók összértéke akkor a világtermelés tizenötszörösét tette ki. Napjainkban már közel a hetvenszeresének felel meg. Tizenöt évvel ezelőtt még nem volt szó subprime hitelekről, és senki sem feltételezte, hogy Európában államadóssági válság robban majd ki. A Tony Blair által fellelkesített európai szocialisták zöme kizárólag a „pénzügyi innovációra” esküdött. Az Egyesült Államokban Clinton elnök arra készült, hogy bátorítsa a kereskedelmi bankokat: ügyfeleik pénzének felhasználásával vágjanak bele spekulatív műveletekbe. Nicolas Sárközyt pedig valósággal elbűvölte az amerikai modell, s nem győzte dicsérni azt a Fedet, amelynek politikája később súlyos bajok előidézőjévé lett.[2] Maga is subprime hitelek „francia módra” lehetőségéről ábrándozott.

Chilében a diákok a Pinochet-korszak végét követelik

Különtudósítónk, Hervé Kempf összefoglalója az elmúlt év eseményeiről

 

A neoliberális gazdasági modell Chilében teljesedett ki a leginkább. Dél-Amerikában Chile a mintaállam. De a politikai stabilitásnak és a modell elfogadottságának vége: a tiltakozási hullám a diákságtól indult, mostanra viszont a lakosság széles rétegei követelnek egy másmilyen gazdaságpolitikát. Salvador Allende neve sem tabu többé.

Magyar rapszódia

Szerb Antal regénye Franciaországban

 

Alturia lakói híján vannak a realitásérzéknek. Ez a magyarázat az ország helyzetére: VII. Olivér, a fiatal király tipikus alturiai lakos, és noha nem kevés személyes jó tulajdonsága is van, tehetetlennek bizonyul a gazdasági válság csapásaival szemben. A szintúgy tehetetlen miniszterei között van egyvalaki, nevezetesen a pénzügyminiszter, aki tárgyszerűbbnek mutatkozik. Támadt egy ötlete: azt kellene javasolni a szomszédos ország legbefolyásosabb üzletemberének, Coltornak, vágjon bele újból az ország kizárólagos jövedelmi forrásaiként számon tartott szardínia és vörösbor előállításába. Ennek fejében pedig vállalja el az ország, Alturia gazdaságának talpra állítását. A király felháborodik, ellenszegül, nem enged, de végül realista létére, miután nincs más módja a csőd elkerülésének, beadja a derekát, aláírja a szóban forgó szerződést.

Merlin és a varázslóinas: Egy életrajz margójára

 

Olvasói hozzászólás Steve Jobs életrajzának ideológiaelemzéséhez.

Írásom apropója Marie Bénilde ideológiaelemzése Walter Isaacson Steve Jobs-életrajza alapján (Az Apple, Steve Jobs és az amerikai neokapitalizmus). Az elemzés fő célját már a cím is jelzi: az amerikai technokapitalizmus embertelen működésének leleplezése, amely kimaradt Isaacson terjedelmes munkájából (a termelés Kínába való kitelepítése, olcsó és végletesen kizsákmányolt munkaerő alkalmazása, Jobs azon javaslatai, hogy meg kell törni a pedagógusok szakszervezetét az oktatás forradalmasítása céljából, és még sorolhatnánk). Ezzel a kritikával nem kívánok vitatkozni; érdemes azonban annyit megjegyezni, hogy a technokapitalizmus „dicsőítése” olyan szerzőkre megy vissza, mint Manuel Castells, aki egész trilógiát szentelt a Szilikon-völgy forradalmának; Isaacson életrajzi könyve tudománytörténeti szempontból folytatja ezt a hagyományt.

Anonymous: álcázott tiltakozás

Teljes elsötétedés: január 18-án egy sor honlap, köztük a Wikipédia, a részvételre alapított netes enciklopédia honlapja is lehúzta a rolót, hogy tiltakozzanak a SOPA (Stop Online Piracy Act) ellen. A kultúraipar lobbija által vezetett harc a programmegosztó oldalak ellen már ott tart, hogy az amerikai törvénytervezet szerint széles körű cenzúrát vezetnének be az interneten. Ezt egyelőre elhalasztották. Másnap viszont az FBI bezáratta a fáljmegosztó Megaupload honlapját, amire válaszul az Anonymous-ok közös tiltakozást szerveztek: akciójuk révén a Fehér Ház, a Universal Music és más honlapok váltak elérhetetlenné. New Yorktól Tuniszon át Karióig új tiltakozási forma született meg. Akik létrehozták, most próbálgatják lehetőségeik és hatalmuk méretét és korlátait.

Hogyan szabaduljunk meg az ENSZ-től?

2011. december 23-i döntése alapján ötvenéves történetében most másodszor kellett csökkentenie a költségvetését az ENSZ-nek. Hivatalosan a gazdasági válság az oka a 2012–13-as elvonásnak – a valóságban a tagállamok, miközben szóban feltétlen támogatásukról biztosítják a szervezetet, a gyakorlatban sokszor mindent megtesznek, hogy megkerüljék az ENSZ-t, és ne kelljen a szervezet működési szabályai szerint eljárniuk. A gyorsan változó geopolitikai helyzetben az ENSZ a helyét keresi.

Magyar szomorújáték, európai bohózat

2011. december 31-ikén, Szilveszter előestéjén, a téli szürkületben ott álltam a Parlament előtti téren, s a Kossuth-szobor talapzatának lépcsőjéről fáklyák fényénél szóltam az egybegyűlt tiltakozókhoz. A tömeget a csüggedtség és a vereség levegője lengte körül. Temetni jöttünk a harmadik köztársaságot, és köszönteni a negyediket, ha talán egyszer megszületik majd.

Ugyanezen a helyen álltam 1988. március 15-ikén is. Azon a verőfényes tavaszi napon, az első komoly politikai demonstráción az 1956-i forradalom óta, szabad választásokat, új alkotmányt követeltünk.

Néhány arc ismerős volt akkorról. Az arcunk barázdáltabb, megőszültünk, de úgy tetszik: ugyanott tartunk ma, ahol tartottunk akkor, vagyis: a nullánál.