hu | fr | en | +
Accéder au menu

Nem éppen egyenlő futballklubok

Lengyelország és Ukrajna közösen rendezi a június 8. és július 1. között, e napokban is zajló EURO 2012 labdarúgó Európa-bajnokságot. A bajnokságon a nagy futballklubok sztárfocistái játsszák a főszerepet. Pedig a legnagyobb klubok is nyakig el vannak adósodva: az UEFA, az Európai Labdarúgó-szövetség már felszólította a résztvevőket a pénzügyi fair-play-re (PFP), de nem valószínű, hogy a focibiznisz jelentősen megváltozik a közeljövőben.

2003 márciusa. Budapesti kongresszusán az UEFA, az európai foci fő irányító szervezete elítéli a nagy klubok lobbitevékenységét, és rámutat mértéktelen hatalom- és profitéhségükre: „A futball az igazságosság, a lehetőség, a szenvedély és a sokszínűség szinonimája – mondja ki a határozat. – Nem zárt sport, amelyben csak a gazdagok és a hatalmasok vehetnek részt. Az UEFA nem fog elfogadni olyan rendszert vagy szervezeti formát, amelyben a kis klubok, a kis egyesületek és szurkolóik esélyt sem kapnak álmaik megvalósítására. Ez nem összeegyeztethető az UEFA, Európa és a futball eszméivel.”

2012 áprilisa. A leggazdagabb spanyol klubok uralják az európai focit. Az UEFA által szervezett két sorozat, a Bajnokok Ligája és az Európa Liga elődöntőjébe jutott nyolc csapat között ott van az FC Barcelona, a Real Madrid, valamint az Európa Ligában az Athletico Madrid, az FC Valencia és az Athletic Bilbao. Ez a sportsiker alapvetően az óriási adókedvezményeknek köszönhető. Abban az országban, ahol ma minden ötödik polgár munkanélküli, a jobboldali spanyol kormány – és elődje, a szocialista José-Luis Rodriguez Zapatero kabinetje – nagylelkűsége már nem olyan népszerű. Egyre kevesebbeknek tetszik, hogy a döntéshozók egyáltalán nem törik magukat, hogy behajtsák a profi klubok 752 millió eurónyi adóhátralékát (1) , és akkor még nem is beszéltünk a 250 milliós tartozásukról a társadalombiztosításnak. „A verseny megköveteli a versenyzők közötti paritást és egyenlőséget. Azokat a csapatokat, amelyek nem fizetnek, nem szabad a bajnokságra engedni” – jelenti ki Manuel Pezzi, a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) szóvivője, aki törvényjavaslatot nyújt be, hogy a nem fizető klubokat fosszák meg az indulás lehetőségétől. (2)

„Egyenlőség a résztvevők között?” Gianni Infantino, az UEFA főtitkára nem rejti véka alá a kétségeit. „A teljes egyenlőség elméleti cél – mondja határozottan. – Ugyanakkor el kell ismerni, hogy némely klub akkora hiányt halmozott fel, hogy az már eltorzítja a bajnokságok végeredményét.” 2010 végén az első osztályba tartozó európai egyesületek összesen 1,6 milliárd eurós veszteséget könyveltek el. Az egyenlet roppant egyszerű: minél gazdagabb egy klub, annál jobb játékosokat tud vásárolni, és így nyeri sorban a kupákat. Ha csak éppen annyijuk lenne, amennyi a fennmaradáshoz kell, a meccsek eredményét a „dicsőséges bizonytalanság” határozná meg.

A 2011 márciusában közfelkiáltással újraválasztott UEFA-elnök, a francia Michel Platini azt ígérte, hogy a pénzügyi fair-play tiszteletben tartásához köti az európai kupákon való indulás jogát. „Meg kell tanítanunk a klubokat, hogy normálisan viselkedjenek, ne költsenek többet, mint amennyiük van. Ha mi költünk el olyan pénzeket, amelyek nem a mieink, akkor minket bebörtönöznek, a klubok viszont csak nyerik a trófeákat. Na, ez a nem normális – bizonygatta Rómában. (3)

Véletlenszerű szankciók

Vége a kivételezésnek? Nem egészen. Miközben az UEFA PFP-szabálya évi ötmillió eurós hiányt engedélyezett, belement olyan könnyítésekbe, amelyek aláássák a szavahihetőségét. Például a két első, a 2013-ra és 2014-re előirányzott ellenőrzés negyvenötmillió eurós deficitet fog elfogadni; a hiányt pedig a három rákövetkező szezonban is csak harmincmillióra csökkentik. Az UEFA végrehajtó bizottsága még nem nyilatkozott a 2018-tól érvényes maximumról.

A pénzügyi fair-play ellenőrző testületének elnöke, az egykori belga miniszterelnök, Jean-Luc Dehaene figyelmeztet: „Készek vagyunk segíteni a kluboknak, de ha nem tartják be a szabályokat, megbüntetjük őket, mint például a RCD Mallorcát, amelynek a kizárását kértük a 2010-es Európa Liga-sorozatból, még mielőtt a pénzügyi fair-play hatályba lépett volna.”

A Real Mallorcát, bár az előző idényben a spanyol bajnokság ötödikjeként végzett, zűrös anyagi helyzete miatt 2010 júniusában kizárták az Európa-ligából, de ez alig keltett visszhangot. (4) De vajon az UEFA meg meri-e fosztani Európa nagy csapatait, a Real Madridot, a Manchester Unitedet vagy a Bayern Münchent az indulás jogától? Az óvatos Platini nem fogalmaz egyértelműen. „Önök szerint néhány éve elképzelhető lett volna-e, hogy az országos ellenőrző testület lefokozzon olyan csapatokat, mint a Bordeaux (1991-ben fokozták le) és az Olympique Marseille (1994-ben)?” – tette fel a kérdést pár nappal az újraválasztása, 2011. március 22. előtt. (5)

A francia Menedzsmentellenőrzési Nemzeti Igazgatóság (Direction nationale du contrôle de gestion – DNCG) nemzetközi megfelelőjének, az UEFA pénzügyi ellenőrző testületének van tehát hatalma arra, hogy kizárja a leggazdagabb klubokat a Bajnokok Ligájából. „Ha a DNCG szó szerint alkalmazná a szabályokat, a Paris Saint-Germain [PSG] nem szerepelhetne az első osztályban. Csakhogy a DNCG a szankciókat véletlenszerűen osztogatja” – jegyzi meg Wladimir Andreff sportközgazdász. A PSG-nek, amely a katari emír tulajdona, úgy tűnik, százmilliós hiánya lesz a 2011–2012-es szezon végére. „Elképzelhető, hogy épp azok a nagyon jó csapatok, amelyek a Bajnokok Ligájának tekintélyt kölcsönöznek, ne vegyenek részt a legfontosabb versenyeken?” – teszi fel a kérdést Wladimir Andreff. Az Olympique Marseille volt elnöke, Pape Diouf szerint „a verseny leértékelődne a Real Madrid és a Chelsea nélkül”.

Az európai szövetség kapja a televíziós jogokból származó 754 millió eurós bevételt és az ezzel járó hatalmat – az összeget a Bajnokok Ligájában résztvevő csapatok között osztja szét (6) – ugyanakkor a szövetség függ is a legértékesebb csapatoktól. „Az UEFA-nál van a csekkfüzet. De ha a legnagyobb klubok egységesen elutasítanák a pénzügyi fair-play szabályait és bojkottálnák a Bajnokok Ligáját, a csekkfüzet megszűnne létezni, hiszen a BL sokat veszítene a vonzerejéből a televíziós csatornák szemében” – fejti ki Michel Desbordes közgazdász. Azt kockáztatnák, hogy levágják az aranytojást tojó tyúkot. „A monopolhelyzetben lévő UEFA kezében van egy csúcstermék, a Bajnokok Ligája. Ennek a szövetségnek az értelme pedig éppen az, hogy a futballból pénzt csináljon” – emlékeztet Wladimir Andreff. Mindezt az esélyegyenlőség sínyli meg, amellyel annak idején Budapesten az UEFA-mogulok még kérkedtek.

A Bajnokok Ligáját 1992-ben „a leggazdagabb klubok épp azért hozták létre, hogy csökkentsék a sportversenyek kiszámíthatatlanságát és így optimalizálják a televíziós jogokat” – elemzi a helyzetet Boris Helleu sportgeográfus. Amikor azzal fenyegetőztek, hogy létrehoznak egy zárt párhuzamos ligát, szigorúan csak a legnagyobbak számára, a legfontosabb csapatok elérték, hogy a Bajnokcsapatok Európa-kupája megszűnjön. A L’Équipe francia sportnapilap kezdeményezésére 1955-ben létrehozott első számú mérkőzéssorozat az európai bajnokságok győzteseit fogta össze, a csapatok oda-visszavágós, közvetlen kieséses rendszerben játszottak, és az „egy ország – egy csapat” elv volt érvényben, bármekkora is az ország mérete vagy gazdasági súlya.

A nagy szövetségek – Németország, Anglia, Spanyolország, Olaszország, Franciaország – és támogatóik nyomására az UEFA engedélyezte a legeredményesebb országoknak, hogy négy csapatot indítsanak, miközben a kis országok gyenge eredményeik miatt csupán egy egyesületet küldhettek. Ráadásul ez utóbbiakat még arra is kényszerítik, hogy egy négyselejtezős meccset nyerjenek meg a főtáblára jutáshoz. A következő körbe magukat kevés kivételtől eltekintve könnyen kvalifikáló nagy csapatok ilyen körülmények között vetélkedhetnek egymással a kupáért – és osztozhatnak a televíziós jogok jelentette aranybányán. „Nem kétséges, hogy a pénz jobban determinálja az eredményeket, mint tíz évvel ezelőtt, és egyre kevesebb olyan csapat van, amely képes a döntőkbe jutni” – ismerte el 2005-ben az UEFA szóvivője, William Gaillard. (7)

A nemzeti bajnokságok győztesei továbbra sem indulhatnak a Bajnokok Ligájában

Az erőfölényben lévő legjelentősebb európai televíziós csatornák, amelyeket Silvio Berlusconi, az AC Milan tulajdonosa és a három legnagyobb olasz magáncsatorna főnöke fogott össze, 1999-ben azzal fenyegetőztek, hogy zárt ligát hoznak létre. Ez alkalommal az UEFA nem engedett a zsarolásnak. Leszűrve a kudarc konzekvenciáit, az európai klubok elitje a következő évben megalakította a G14-et, egy lobbicsoportot, amely a legtehetősebb csapatok érdekeit védi.

A kis országok és a kelet-európaiak szavazataival 2007-ben megválasztott Michel Platini részlegesen demokratizálta a Bajnokok Ligájába való bejutást. A nyitásból profitálva a ciprusi bajnok, az Apoel Nicosia 2012 márciusában eljutott a negyeddöntőig. Onnan annak a Real Madridnak a sztárarmadája verte ki, amelynek a költségvetése az övének ötvenszerese! Az előző évben a szerény FC København a nyolcaddöntőig menetelt.

Az inkább jelképes, semmint mélyreható Platini-féle reform érintetlenül hagyta a nagy csapatoknak kedvező erőviszonyokat. Hiába ígérte, az új UEFA-elnök nem adta meg a nemzeti bajnokságok győzteseinek a Bajnokok Ligájában való indulás jogát. Ezzel gyakorlatilag a nagy országok érdekeit védte meg, mert a demokratikusabb indulási lehetőségek a nagyok csapatainak számát csökkentették volna. Platini békülékenységétől megnyugodva a G14 2008 februárjában jó szívvel döntött saját feloszlatásáról. A szinte teljesen egységes európai sajtó üdvözölte az UEFA-elnök lépését, akit a hatalmasokkal szemben álló gyengék elszánt védelmezőjének állított be. Nem hagyta magát becsapni ugyanakkor a Les Échos (8) francia gazdasági napilap. A pénzügyi körökhöz közel álló újság egy csipetnyi iróniával ünnepelte „a sportbiznisz igaz-hamis ellenségét”.

A francia válogatott egykori csapatkapitánya a klubokkal való jó kapcsolatára alapozott, hogy simán elfogadtassa a pénzügyi fair-playt. „Ez az elgondolás nekem az elejétől fogva tetszett, hiszen már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az európai klubfutball rossz irányba halad” – fűzte hozzá a német Karl-Heinz Rumenigge, az Európai Klubszövetség (ECA) elnöke és a Bayern München technikai igazgatója (9) .

Bérszabályozás a futballban?

A futballvilág bizonyos szereplői eközben egyre csak ösztönözik Platinit, hogy folytassa a regulációt. A profi focisták világméretű érdekvédelmi szervezete, a Professzionális Labdarúgók Egyesületeinek Nemzetközi Szövetsége (FIFPro) európai részlegének elnöke, Philippe Piat átigazolási plafon bevezetését követeli: „Csupán négy-öt klub képes megfizetni Cristiano Ronaldót vagy Lionel Messit, a világ legjobb játékosait – jegyzi meg. – Ezek a tehetségek döntő előnyt biztosítanak a Bajnokok Ligájában induló csapatoknak.” Ezért azt javasolja, hogy korlátozzák a focisták átigazolási díjait „mondjuk tízmillió euróra, hogy több klub számára legyenek elérhetők”.

Ugyanilyen megfontolásból Jean-Michel Aulas, az ECA pénzügyi bizottságának társelnöke és az Olympique Lyon elnöke azt ajánlja, hogy korlátozzák a játékosok fizetését és az átigazolást intéző ügynökök jutalékát, amelyek átlagosan az egyesületek jövedelmeinek kétharmadát emésztik fel. A Bosman-ügy (10) liberalizálta a profi labdarúgók munkaerőpiacát, és ennek következményeként a játékosok piaci értéke az elmúlt két évtizedben meredeken emelkedett. Az átigazolási díjak és a bérek korlátozását Platini is tervbe vette, de csak a pénzügyi fair-play szabályait megszegő klubokra kiszabott szankció formájában. Igencsak bizonytalan tehát a jövője egy esetleges reformnak.

Miután 2011 januárjában a spanyol Fernando Torres 58 millió euróért igazolt át Liverpoolból a Chelsea csapatába, a sporttal megbízott európai biztos, Androulla Vassiliou a sokk hatása alatt bejelentette, hogy vizsgálatot indít a játékosmozgások szabályozásának érdekében. (11) A szubszidiaritás elve kötelez: „igent mondunk a klubok pénzügyeinek alaposabb ellenőrzésére, de minden országnak magának kell megtalálnia azokat az eszközöket, amelyekkel összhangban vannak jogi és sporthagyományai” – jelentette ki. A biztos hű maradt tehát az Európai Bizottság be nem avatkozási tropizmusához: különösen akkor nem avatkoznak be, amikor az egyenlőtlenségekkel szemben kellene fellépni.

David Garcia

Ferwagner Ákos

(1ABC, Madrid, 2012. április 5.

(2El Mundo, Madrid, 2012. március 15.

(3La Repubblica, Róma, 2011. január 24.

(4Négy másik klubot is felfüggesztettek: a Corkot (Írország), a Vetrát (Litvánia), a Portsmouth-t (Anglia) és az FC Lokomotiv Astanát (Kazahsztán).

(5L’Équipe, Párizs, 2011. március 18.

(6Ekkora összeget osztottak szét a 2010–2011-es idényben.

(7Le Monde, 2005. február 22.

(8Les Echos, 2009. július 13.

(9Le Monde, 2011. január 25.

(10Az Európai Bíróság 1995. december 15-i határozata megszüntette az Európai Unióból származó külföldi játékosok kvótáját a Római Szerződés 48. cikkelyére hivatkozva, amely kimondja a munkaerő szabad áramlását a tagállamok között.

 [11] Androulla Vassiliou: I’m shocked by size of football transfer fees [Sokkolt a futballátigazolások összege], 2011. február 23., www.euractiv.com

Megosztás