hu | fr | en | +
Accéder au menu

Szaúd-Arábiával nincs gond

Szaúd-Arábiában az emberi jogokat egyáltalán nem tartják nagyobb tiszteletben, mint Iránban. Ennek ellenére a „nemzetközi közösség” érdekes módon megkíméli a vahhábita monarchiát minden kritikától. Miért is? Netalán azért vagyunk rájuk tekintettel, mert ők a világ első számú olajexportőrei? Vagy mert tartós szövetségesi viszonyban állnak az Egyesült Államokkal?

JPEG - 21.8 kio

Pedig 2011-ben Szaúd-Arábia közvetlenül beavatkozott Bahreinben, szétvert ott egy demokratikus tiltakozó mozgalmat. Szaúd Arábiában 2011-ben hetvenhat embert végeztek ki, köztük boszorkánysággal vádolt nőt is. Kivégzéssel fenyegettek meg egy bloggert is, aki a Twitter-oldalán közzétett egy képzelt párbeszédet a Prófétával. Szaúd-Arábiában kézlevágásra ítélhetik a tolvajokat, halálbüntetés járhat a nemi erőszak elkövetőinek, a házasságtörőknek, a szodomitáknak, a homoszexuálisoknak, a drogkereskedőknek és a hitehagyóknak anélkül, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságán kívül ez bárkit is megrendítene. Nem hatódnak meg sem az ENSZ Biztonsági Tanácsa, sem a G20-ak – Szaúd-Arábia is tag –, sem a Nemzetközi Valutaalap tagjai és vezetői: utóbbi főigazgatója nemrég üdvözölte Rijád fontos szerepét a világgazdaság stabilizálásában.

Vajon a királyság továbbra is makacsul tiltja például a nők részvételét az olimpiai játékokon? Ez a jogsértés, amely az Olimpiai Charta két pontjával is ellentétes (1) , ugyancsak nem vált ki semmilyen mozgolódást. Ha Iránban létezne ilyen típusú nemi apartheid, már rég nemzetközi tiltakozó kampányt indítottak volna ellene, aminek jelentős visszhangja lenne. Szaúd-Arábiában a nők autón a férjük vagy sofőr nélkül nem is utazhatnak.

Szaúd-Arábia kedvező megítélésének újabb példái Hammadi al-Dzsabali tunéziai miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatai. A Ben Ali idején elnyomott mozgalmár, Hammadi al-Dzsabali egyik első hivatalos külföldi látogatásán agyba-főbe dicsérte szaúdi vendéglátóit. Holott Rijád a végsőkig támogatta a Ben Ali klánt, ma nem hajlandó kiadni őt, s ebül szerzett vagyonának is menedéket biztosít. Ezenkívül az Öböl-államok pénze támogatja a tunéziai szalafisták provokációit, televíziócsatornákat finanszíroz, és az iszlám középkori olvasatát népszerűsíti az észak-afrikai országban.

2008 januárjában Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök azt állította, hogy „őfelsége Abdalláh király ösztönzésére” Szaúd-Arábia „civilizációs politikát” indít. Négy év múltán az országban még mindig általános a korrupció, és Rijád főleg arról ismert, hogy elszántan támogatja az ultrakonzervatív szunnita iszlámot az arab világon belül. Rijád vénei a szaúdi fiatalok tiltakozásait is a „terrorizmus új formájának” minősítik, és a népjogokra csak akkor hivatkoznak, ha más, a régióban velük versengő, síita vagy „radikális” országokat kell elítélni. A királyságban azt hiszik, hogy az olajbevételekből fenntartott szociális háló, a lakosság tíz-húsz százalékos síita kisebbségének általános megvetése a szunnita többség által és végül a félelem Irántól még sokáig kordában tartja a népi elégedetlenséget (pedig a síiták már igencsak morgolódnak az ország keleti részén). És ezt erősíti a nemzetközi jóindulat és félrenézés is.

Serge Halimi

Ferwagner Ákos

(1Az Olimpiai Charta alapelveinek 4. pontja kimondja: „Minden természetes személyt megillet a sportolás joga a diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája nélkül.” A 6. pont pedig így szól: „Bármely országgal, személlyel, fajjal, vallással, politikával, nemmel kapcsolatba hozható vagy bármely egyéb megjelenési formában megjelenő diszkrimináció összeférhetetlen az Olimpiai Mozgalommal.”

Megosztás