Wen Jiabao és családja

Kategória: 2012. november
Írta: Martine Bulard
Találatok: 3690

A Bo Xilai (Po Hszi-laj)-affér alaposan megzavarta a Kínai Kommunista Párt 18. kongresszusának előkészületeit. Ugyanakkor a nyugati lapok, így a New York Times is, a miniszterelnök, Wen Jiabao (Ven Csia-pao) és családja óriási felhalmozott vagyonáról cikkeznek. A november 8-án kezdődő kínai nagymise szinte csak egy szimpla formalitás. Az ország vezetőinek lecserélése – ilyen teljesen előkészített formában, először az ország történetében – már régóta elő van készítve.

 cina louvre 2A jövőbeli pártfőtitkár és népköztársasági elnök, Xi Jinping (Hszi Csin-ping) már öt éve elnökhelyettes. A miniszterelnöki poszt valószínűsíthető várományosa, Li Keqiang (Li Ko-csinang) is évek óta a vezető körökben mozog. A Politikai Iroda Állandó Bizottságát – a hatalom szívét – alkotók kiléte már nem ennyire nyilvánvaló. Jelentős részben függ az ellentétes álláspontok közös nevezőre hozásától. Vita folyik ugyanis a politikai nyitásról, a privatizáció fellendítéséről és a szociális jogokról. Azonban a felsoroltakat támogatók és az azokat ellenzők kiléte sem teljesen egyértelmű.

 

Wen (Ven) vagyonának nyilvánosságra hozása tehát elég rosszkor jött. A jelenlegi miniszterelnök hivatalosan szerény körülmények között nőtt fel. Édesapja sertéstenyésztésbe fogott Mao Ce-tung egyik fejlesztési programjának részeként, míg édesanyja tanítónőként dolgozott. Ennek fényében elég furcsán veszi ki magát, hogy ő maga az utóbbi öt évben mintegy 120 millió dollárt tudott egy kínai biztosítótársaságba fektetni. A miniszterelnök felesége, Zhang Beili (Csang Pei-li) pedig már régóta az állami felügyelet alatt álló gyémántiparban kamatoztatja tehetségét. Lehetne folytatni a sort a kormányfő fiával, testvérével, sógorával és néhány barátjával. David Barboza, a New York Times újságírója által végzett nyomozás szerint a klán vagyona akár 2,7 milliárd dollárra is rúghat.

 

Persze nincs okunk arra, hogy törvénysértésekről, vagy sikkasztásról beszéljünk. De megalapozottan hihetjük, hogy Wen hatalma és tekintélye bizonyos előnyökhöz juttatta a családját és az őt védelmező testületeket. Barboza bizonyos Wikilieaks által lefülelt táviratokat idéz, melyek ezt a feltevést támasztják alá: „Wen nem helyesli családja ügyeit, de nem tud, vagy nem akar keresztbe tenni nekik”, számolt be amerikai diplomatáknak egy amerikai cégnél dolgozó kínai származású beosztott. Ugyancsak a Wikileaks által nyilvánosságra hozott információk alapján Wen még „a válást is fontolgatta, mivel felesége családi kapcsolatait felhasználva próbált előrébb jutni a gyémántiparban”. Tehát annak ellenére, hogy nem ütköznek törvénybe legalábbis bizonyítottan nem , ezek az ügyek rávilágítanak az üzlet és a politika közös ügyeire, ahogy a rendszer átláthatatlanságára is. Wen két kínai ügyvéddel cáfolatot tetetett közzé, miszerint „a család nem rendelkezik semmilyen vállalati tulajdonrésszel, továbbá édesanyjának a nyugdíján kívül semmilyen jövedelme nincs”. Emellett perrel fenyegette az amerikai napilapot. Persze a napilapnál semmilyen perről nem hallottak.

 

Néhány héttel korábban a Xi Jinping (Hszi Csin-ping) vagyonáról szóló felfedezésekkel volt tele a sajtó természetesen a külföldi. Kínában egyetlen újság sem számolt be az oknyomozó újságírók eredményeiről. A New York Times honlapját ráadásul elérhetetlenné tették. Ahogyan a Bloomberg internetes oldalát is, miután ott a jövőbeli elnök gazdagságáról lehetett olvasni. A blogok és a szociális háló korában azonban az ehhez hasonlatos cenzúra csak a pletykákat táplálja. Arról nem is beszélve, hogy hatására folyamatosan csökken a Kommunista Pártba vetett bizalom. Amit nem fog helyreállítani egy, a korrupció elleni harcot ostorozó hivatalos közlemény. Az október 29-i China Dailyben a „a korrupcióellenes harc nemzeti rendszeréről” lehetett olvasni: „Januártól augusztusig az ügyészek 17 százalékkal több ügyet hoztak nyilvánosságra, mint az előző év ugyanezen időszakában. (...) Az ingatlanüzlet, a közlekedés és a vasút a leginkább érintett területek.”

 

Persze, szeretnék kiverni az emberek fejéből a Wen-affért. Ami már csak azért is kínos, mert mindezidáig a miniszterelnököt viszonylag nagy tisztelet övezte. Vagy nem ő volt az, aki együttérzését fejezte ki a 2008-as szecsuáni földrengés kárvallottjaival? Nem ő fejtette ki márciusban a Népi Nemzetgyűlésen, hogy „Kína keresztúthoz érkezett” és hogy „sürgős reformokra van szüksége”? Néhány szakmabeli Bo Xilai (Po Hszi-laj) barátainak befolyását látja a New York Times nyomozása mögött. Bo Xilait egyébként (ahogy azt várni lehetett) „korrupcióval” és (ami legalábbis meglepő) „erkölcstelen szexuális kapcsolatokkal” vádolják. Eleddig senki sem hallott vele kapcsolatban molesztálásról, illetve ehhez hasonló bűntettekről.

 

Már több száz kínai közéleti személyiség aláírta azt a petíciót, amely méltányos eljárást követel, hiszen „a vádpontok zavarosak, a bizonyítékok nem állják meg a helyüket, és az eljárás maga sem teljesen legális”. Meg nem erősített információk szerint az aláírók között lehet a Nemzeti Statisztikai Hivatal egykori elnöke, Li Chengrui (Li Cseng-zsuj) és a Shanghai Securities Daily korábbi főszerkesztője is. Egy azonban biztos: Bo, a politikai hulla, még lélegzik.

 

Mindeközben Bo barátainak esetleges beavatkozása Wen ügyeibe korántsem lehetetlen. Barboza mindenesetre hevesen tagadja, hogy oknyomozó munkája során külső segítséggel élt volna.

 

Akár igen, akár nem, semmiképpen sem változtat a tényeken: tíz éve, miniszterelnöki karrierje kezdetén, Wen és családja semmilyen vagyonnal nem rendelkezett. Mára egész szép összeget gyűjtöttek össze. Nyilvánvalóan nem ők az egyetlenek. Ez szinte köztudott.

 

2012. október 30.

 

Fordította: Vargha Benjámin

Új (és előre kiválasztott) fejesek a Kínai Kommunista Pártban

 

Elkezdődött, mostantól egy hétig minden erről szól. Pekinget a szerdáig tartó XVIII. Kommunista Pártkongresszus tartja lázban. A legelső sajtótájékoztatón Cai Mingzhao (Cai Ming-csao), a kongresszus szóvivője elmondta, hogy az ülés kulcsfontosságú kérdései között kiemelt szerepet kap a korrupció elleni harc. (Új Kína hírügynökség, november 7.). Ezt követően hosszasan taglalta Bo Xilai (Po Hszi-laj) és a korábbi vasúti miniszter, Liu Zhijun (Liu Csi-jun) ügyét. Ez utóbbit korrupcióval és gondatlansággal vádolják többek között nagy szerepe volt két nagy sebességű vonat összeütközésében 2011 júliusában (40 halott és 172 sérült). Cai a 2013. és 2017. közötti időszakra drasztikus, a korrupciót megelőzni és visszaszorítani hivatott programot jelentett be. A program célja, hogy leszerelje a márciusig hivatalban lévő miniszterelnök Wen (Ven) és családja vagyonát firtató hangokat.

A közel másfél órás nyitóbeszédében a távozó elnök, Hu Jintao (Hu Csin-tao) is aggodalmát fejezte ki a korrupcióval kapcsolatban, amely „végzetes lehet”, ha semmi nem történik a visszaszorítása érdekében. Miután kifejtette a kínai gazdaságot érintő „új növekedési modellt”, határozottan állást foglalt a „politikai reformok” szükségessége mellett, melyek „fontos részét képezik az országban végrehajtandó reformok összességének”. Ezután felszólította a kommunistákat, hogy „fordítsanak több figyelmet a demokratikus rendszer tökéletesítésére” minden egyéb pontosítás nélkül. Hu már az előző pártkongresszus alatt is hangsúlyozta a demokratizálás fontosságát. Persze az ismert eredményekkel. Vajon utódja messzebbre jut majd?

A 2325 küldött a káderek és az állandó tagok aránya nem haladhatja meg a 68 százalékot titkos szavazással választja meg a központi bizottság tagjait. Noha 1987. óta kicsivel több jelölt van mint ahány poszt, senki sem számít hatalmas meglepetésekre.

A párt jövőbeli főtitkára már ismert: Xi Jinping (Hszi Csin-ping), akit a leendő miniszterelnökkel, Li Keqianggal (Li Ko-csinanggal) egy időben 2013 márciusában a Népi Nemzetgyűlés választ majd meg köztársasági elnökké. A Politikai Iroda Állandó Bizottságának többi tagjáról jelenleg nem tudunk semmit. Mind a számuk (eddig kilenc volt, mostanában hétről beszélnek), mind a nevük ismeretlen marad a nagyközönség előtt egészen a jövő hét elejéig.

 

2012. november 8.

 

 

A kínai nevek ún. pinjin átírását használtuk, ahogyan az eredeti cikk is, hiszen egyre inkább ez terjed a magyar sajtóban, de zárójelben megadtuk a magyaros átírást is, ha van. Kivételt a történelmileg már meghonosodott nevek képeznek.