Nincs rá időnk

Szoktak azon bánkódni az emberek, hogy az ügyeikre és a kezdeményezéseikre senki sem figyel oda. Rendre ugyanazzal a magyarázattal szembesülnek: „nincs rá időnk.” Nincs már időnk belevetni magunkat egy „túl hosszú” könyvbe, csatangolni az utcán vagy csellengeni egy múzeumban, megnézni egy kilencven percnél hosszabb filmet. Sem pedig elolvasni egy olyan cikket, a bulvártémákon túl. De arra sem jut már időnk, hogy megküzdjünk valamiért, és semmit sem csinálhatunk elmélyülten, mert azonnal megzavar valami, egy telefon, e-mail, bármi, és elvonja a figyelmünket.

Bővebben...

A Kínai Kommunista Párt titkos világa

« Majd a XVIII. Kongresszus után… » Mostanában a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetői rendszeresen ezzel a fordulattal térnek ki a kiváncsi kérdések elől. Még az általában legbeszédesebb politikusok is a diszkréciót választják, és az októberben sorra kerülő pártkongresszus kinyilatkoztatására várnak. S ha egyesek veszik is a bátorságot, hogy megszólaljanak, a találkozó helyszínéül inkább egy kávézót vagy éttermet ajánlanak, mint az irodájukat. Mi történik valójában a Tiltott Várostól nyugatra, a KKP székhelyéül szolgáló Zhongnanhai (Csongnanhaj) vörös falai mögött?

Bővebben...

Bűnügyi hír vagy politikai harc?

Bo Xilai (Po Hszi-lej), Csungking tartományi jogú város első emberének leváltása egyes kommentátorok szerint nem egyéb, mint egyszerű bűnügyi hír. „Olyasmi ez, mint a Strauss-Kahn-ügy volt Franciaországban” – magyarázza egy kínai barátunk. „Bo évek óta készült arra, hogy bekerüljön a legfelső szintű pártvezetők közé, és most megbukott egy magánéleti kisiklás miatt”. Bo feleségét megvádolták azzal, hogy megöletett egy ügyeskedő angol üzletembert, a fia pedig igen csak nagy lábon élt Londonban.  

Bővebben...

A Québec-i diákmozgalom sikere

 A szeptember 4-i választási győzelem után a Québec Párt (Parti Québecois) visszavonta a tandíjak 1 778 dolláros emelését és a 12. törvényt (a 78. törvényjavaslatot), és ez azt jelenti, hogy a Québec-i diákok a kormánnyal vívott küzdelmükben győzelmet arattak. Ezt a győzelmet közel kétéves küzdelem előzte meg, amelynek utolsó heteiben Québec történetének legnagyobb szabású diáksztrájkja zajlott. Hosszú küzdelem volt ez, a kormány pedig mindent elkövetett, hogy megossza a lakosságot.

Bővebben...

Mo Jen, egy Nobel-díj két arca

Végre egy Nobel-díj, amely örömet okoz majd a kínai hatóságoknak, de legalábbis nem dühíti fel őket. Jóllehet  Mo Jen,  az író nem a hatalom kegyeltje, de a disszidensek táborát sem gyarapítja. Kínában él, művei is egytől egyig itt jelennek meg, s ez ritkaságszámba megy. Az előző kínai Nobel-díjas, Kao Hszing-Csien, már francia állampolgár volt, mikor  2000-ben neki ítélték az irodalmi díjat. Ő persze a díj ellenére sem kapott megfelelő figyelmet szülőhazájában. A másik korábbi, 2010-es Nobel-békedíjas, Liu Hsziao-Po pedig  még mindig börtönben ül nézetei miatt.

Bővebben...

Cecelégy csípte meg a Nobel-díj zsűrijét …

Nobel-békedíjas az Európai Unió? Mégis mi üthetett a norvég bizottságba? Való igaz, hogy az 1951-ben, az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) berkein belül létrejött francia-német megbékélés azt a határozott akaratot jelezte, hogy örökre véget kell vetni a kontinens háborúinak. ”Nem volt egyesült Európa, ezért voltak a háborúk”, jelentett ki 1950. május 9-i híres, a Montánunió létrehozását bejelentő beszédében, Robert Schuman francia külügyminiszter. Ezt a történetet egyébként mint eredetmondát tanítják az iskolákban.

Bővebben...