hu | fr | en | +
Accéder au menu

Európai Uniót, de másképpen?!

A Bulgáriából érkező hírek az elmúlt egy hónapban nem kerültek az érdeklődés középpontjába. Mindenki a Boriszov kormány lemondásával foglalkozik és nem az odavezető úttal, annak ellenére, hogy sok tanúsággal szolgál Bulgária elmúlt negyedszázados történelme.

JPEG - 22.8 kio

A bulgáriai „csöndes” forradalomról a hírekben eddig nem sok mindent lehetett megtudni. Február 10-én az egyik multinacionális áramszolgáltató cég székházát felgyújtották. A drasztikus áremelések miatt 35 városban voltak megmozdulások február 17-én. Február 19-én az összecsapások nyomán 25 súlyos sérültet vittek kórházba és egy ember meghalt. A Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért Párt /GERB/ által vezette Boriszov kormány egyeztetés nélkül lemondott február 20-án a megmozdulások nyomán. Azóta még nagyobb csönd van a médiában Bulgáriáról.

Ha a közelmúlt kerekét visszaforgatjuk, akkor 4 populista hullám vonult végig Bulgárián. Az első hullám 2001-ben jött Simeon volt cári leszármazott által vezetett kormánnyal. Mindent megígértek, de még nagyobb lett a nyomorúság. Az ATAKA szélsőjobboldali szervezet 2005-ös megjelenésével érkezett a második populista ígérethalmaz. A harmadik hullám 2009-ben a GERB hatalomra jutásával következett be. A negyedik hullám napjainkban játszódik le. Mindenki rálicitál jóléti ígéreteivel a másik versenytársra. /Ugye nálunk is ismerős ez a jelenség – populizmus, szélsőjobb, még több populizmus, a gazdaság pedig nem teljesít/. A mindenkori bolgár kormány a pénzügyi stabilitást helyezte előtérbe és nem foglalkozott a társadalmi válság enyhítésével. Íme a gyászos következmény.

Néhány adat a bulgáriai állapotokról, összevetve a magyar adatokkal: (1)

 Bulgária Magyarország

minimálbér 160€ 320€

átalagbér/bruttó/ 450€ 740€

átlagnyugdíj 74€ 280€

Mi magyarok sem büszkélkedhetünk hatalmas kereseteinkkel, de az adatokból látszik, hogy messze elmaradnak a bolgár átlagjövedelmek az itthoniaktól is. De van egy ettől sokkal nagyobb döbbenetet kiváltó adat:

 1988 2013

Bulgária népessége 8,94 millió fő 7,2 millió fő /becsült adat/.

Magyarország népessége 10,45 millió fő 9,98 millió fő (2)

Bulgária népességének több mint 20%-át elveszítette az utolsó negyedszázadban, Magyarország „csak” 5 % veszítette el. Ekkora népességfogyásba bármelyik gazdaság belerokkan, ekkora vérveszteséget egyetlen ország nem tud túlélni megrázkódtatás nélkül. Egyes régiókban a körzeti orvosok 40%-a hiányzik, az iskolákban sok helyen képesítés nélkül tanítanak, mert nincs elegendő pedagógusuk, egyetemi karok szűnnek meg, mert nincs elegendő képzett egyetemi tanár. A Mercédesz-Benz Kecskeméten felépített gyárát Bulgáriában akarta létrehozni az alacsonyabb bérek miatt, de nem talált elegendő szakképzett munkaerőt /az igényeltnek alig 60%-át/. Setényi János oktatáskutató arról panaszkodott tavaly egy írásában, hogy „A kivándorlás döbbenetes nyomait lehet látni. Akik leülnek tárgyalni, bármilyen szinten, azok kedves, aranyos emberek, de láthatóan egy c2-es csapat tagjai. Elmentek a jó képességű emberek, az egész országban képességproblémákba botlik az ember………. Megtörtént ott is a generációváltás, de az előző vezetőket gyenge képességű emberek váltották.” (3)

Az elvándorlás oka az alacsony bérszint és a hatalmas munkanélküliség. A 16-29 éves korosztálynak 40% feletti a munkanélküliségi rátája. Akik elmentek, azok már nem akarnak visszajönni, bulgáriai lakásaikat felszámolják, mert nem bírják a korrupciót, a koszt, és a butaságot. Egy olyan negatív spirálba került az ország, amelyből nem tud kievickélni, és egyre mélyebbre süllyed. A gazdaság nem tud felpörögni, mert nincs képzett szakember. A gazdaság rossz teljesítménye miatt az emberek elszegényednek és menekülnek az országból. Nincs megállás. Az Európai Unió nem véletlenül húzza Románia és Bulgária schengeni csatlakozását, mert retteg a határon belüli /Unión belüli/ a szociális menekültek áradatától. Sikerült a muzulmán és az afrikai munkavállalókat kiváltani az EU perifériájából érkező munkásokkal és nincs szükség újabbakra. Nem volt véletlen Merkel és Sárközy néhány kijelentése a multikulturalizmus bukásáról. Egyértelmű üzenet volt, van elegendő utánpótlás a keresztény kultúrkörből érkezőktől, ti maradjatok otthon, már nincs szükség a török, vagy arab vendégmunkásra.

Európa perifériáján két féle migrációt lehet megkülönböztetni. A bolgár és a lengyel minta szerintit. A bolgárok elmennek otthonról és már nem akarnak visszamenni, mindent felszámolnak. Egy kevés pénzt még hazautalnak a szülőknek /alig teszi ki a GDP 1%-t ez az összeg/. Gyermekeik már kint születnek és mindent megtesznek, hogy integrálódjanak a befogadó ország kultúrájába. Unják az otthoni politikai és gazdasági bizonytalanságot. A felsőoktatás leépülése miatt sokan mennek külföldre tanulni, és már haza sem akarnak menni, inkább a szülőket viszik ki magukhoz. A Magyarországról elvándorlók jelentős része is ezen az úton jár, félő, hogy mi is beleesünk ebbe a spirálba, ha a politikai elitünk nem fog egy paradigmaváltáson elgondolkodni. Egy élhetőbb, kiegyensúlyozottabb, nem a végletekig megosztott országban akarnak élni a fiatalok. Nem érdekli már őket ki volt az ügynök, ki mit, hogyan lopott össze, hagyják őket békében és nyugodtan élni. Ők már nem a Kádár korszak gyerekei, ők egy új nemzedék, akik a legkisebb bizonytalanság, akadály nyomán csomagolnak és Európa szerencsésebbik felén próbálnak új életet teremteni.

A másik út a lengyel példa. Ott is hatalmas volt a munkavállalók kiáramlása, de ők megmaradtak zárt kolóniákban. Megőrizték identitásukat, kultúrájukat, családjuk pedig otthon maradt. A lengyelek által hazautalt pénz egyes becslések szerint a GDP 10%-t is megközelíti. A fiatalok otthon tanulnak, kimennek pénzt keresni, majd a keresetükből otthon egzisztenciát tudnak teremteni. Igaz, a hazaáramlásban biztosan szerepet játszott a fejlett országokat is érintő gazdasági válság.

Zárásként nézzünk egy kicsit mélyebbre és vizsgáljuk meg, miért alakult így Bulgária története. Erről Rubicsek Sándor a következőket írta:

„A nyolcvanas években elindult a totális piaci nyitás, ami még napjainkban is zajlik. Ennek isszuk mi is a levét, de ez váltotta (váltja) ki a spanyol, portugál, görög, olasz és persze a bolgár problémákat is. Totálisan nyitott gazdaságot, csak az engedhet meg magának, aki valamiféle gazdasági és/vagy természeti erőfölénnyel rendelkezik (komparatív előnyök). Amennyiben ilyenfajta előny nem áll rendelkezésére, akkor a nyitott piac eredményeképpen:

 az adott ország (országok) egyre inkább csak keresleti piacként működik;

 folyamatosan, feltartóztathatatlanul nő a munkanélküliség és a szakképzett munkaerő kivándorlása;

 nő az ország(ok) finanszírozási igényei miatti eladósodás;

 egyre erősödik, a politikai elitek társadalmi – gazdasági stratégia nélküli, hatalmi viaskodásban kimerülő ámokfutása;

 a szociáldemokrácia, a baloldal XIX. században indult és XX. század második harmadára kulmináló munka és munkásvédelemmel kapcsolatban elért eredményeinek fokozatos és folyamatos annulálása. (Ezt nevezik modernizációnak!!!!!!)

Teljes és totális paradigmaváltásra lenne szükség. Ilyen lehetne például az EU visszatérése a Római Szerződés időszakának elveihez, pl. az európai közös piachoz. Egy Európai Egyesült Államok által védett piac visszaadhatná többek között a mediterrán országok és Közép- Európa számára egyik legnagyobb munkaerőigényt biztosító könnyű- és feldolgozóipart is. (Ehhez hasonló egyszer már lejátszódott a történelemben, a XVII. századi merkantilista gazdaságpolitika formájában, a francia Colbert, vagy az angol Thomas Mun tálalásában.)” (4)

A fenti gondolatokból egyenesen következik, hogy egy teljesen más berendezkedésű uniót kell a politikusoknak megteremteni, nem olyat, ahol erőfölényükkel visszaélve csődbe kergetik az országokat, működésüket ellehetetlenítik és teljesen a globális tőke érdekeit szolgálják k. Újra kell az egész szövetségi rendszert gondolni, mert az Unió perifériáján lévő országokat a centrum országaiban lévő globális cégek a profit éhségük miatt bedöntötték. El lehet engedni ezeknek az országoknak a kezét, de még nagyobb gondot fognak okozni a bedőlésükkel, magukkal rántják a centrum országait is, nem véletlen a görög mentőcsomag sem. Nem elég néhány céget kitelepíteni a periféria országaiba, hogy az elégedetlenséget csökkentsék, ettől sokkal többre van szükség. Ha azt akarjuk, hogy Európa valóban versenyképes legyen a feltörekvő ázsiai piacokkal szemben, akkor az egész Unió rendszerét újra kell gondolni, visszatérni a gyökerekhez, amit Robert Schuman megálmodott.

Totyik Tamás

(21988-as adatok az 1989-es Világatlaszból származnak, a 2013-as adatok a Wikipédiából származik.

(4Dr. Rubicsek Sándor kiadatlan írása.

Megosztás