A legfontosabb emberi jog a női egyenlőség! Március 8-án a Nemzetközi Nőnapon

Kategória: 2013. február
Írta: Gwenaëlle Thomas
Találatok: 5188

Ó az a március 8 ! Minden évben ugyanaz a nóta – mondhatnák egyesek. Annyiféleképpen beszéltek nekünk erről, hogy sokan már oda se figyelnek. Milyen sorsra jutott a titkárnők, vagy a nagymamák napja... Pedig még nem jött el a férfi-nő közötti egyenlőség kora! Túlságosan is messze vagyunk ettől. Világszerte olyan még a helyzet, hogy a Nőnapra továbbra is szükségünk van. Mert a nők jobbat érdemelnek!

NONAPAmikor a kilenc éves kislányom hazaért a napokban az iskolából, elmesélte, hogy a tanítója szerint a lányok okosabbak a fiúknál. Amikor elmosolyodtam, erősködött: „Pedig ez az igazság, tudományosan is bizonyított!” Persze utánanéztem, ha nem is Ali Baba rejtekhelyén, hanem a Google-ban, és rábukkantam néhány bizonyítékra James Flynn, az IQ szaktekintélyének kutatási eredményeinél. Ezekből 2012-ben az derült ki, hogy a férfi és nő IQ tesztjeinek eredménye jelentősen növekedtek az elmúlt száz évben, de úgy, hogy a nőké még jobban megugrott, és ők kerültek az első helyre. Ez annak is köszönhető, hogy a nők erősebben terheltek, több feladatot is ellátnak a mindennapi életben, mint amennyit a  férfiak, tehát sokkal jobban ráutaltak arra, hogy mindezt a lehető legésszerűbben szervezzék – és ez növeli az IQ-jukat. Te jó ég! Lehet, hogy a férfi másik felének nevezett lény valójában intelligensebb, mint ő maga?


De akkor miért nincs még mindig férfi-nő egyenlőség ?

Hosszú lenne a lista, és nem is sorolhatnék fel kimerítően mindent. Pedig naponta újabb és újabb példákkal találkozunk. Nincs egyenlőség a nők számára sem a fizetések, sem a nyugdíjak, sem a vezető állások, sem a munkaidő terén. Azonos színvonalú és azonos felelősséggel járó munkakörben a francia nők átlagosan 19 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. Ennek oka a sztereotípiák és az előítéletek mindent átszövő hálója a bérlistákon. Az etnikai hovatartozáson kívül a második diszkriminatív tényező a várandós anyák esetében jelentkezik. Ezen túlmenően kevés olyan országot találni, ahol 40 százaléknál nagyobb arányban lennének a nők a vállalatoknál vezető beosztásban. Franciaországban ez szám átlagosan 28 százalék, messze lemaradva az ex-kommunista országok mögött (Magyarországon 33 százalék). A munkaerőpiacon is bizonytalan a nők helyzete, gyakran csak rész-munkaidőben dolgozhatnak és sokszor nem jutnak szakképesített munkához.

De az egyenlőtlenségek itt még nem érnek véget! A házimunkára a nők közel napi négy órát, míg a férfiak csak napi nem egészen két és fél órát áldoznak (Az Insee 2012-ben közölt adatai szerint). Ebben a ritmusban még évtizedeket kellene várni az egyenlőség megteremtésére a házaspárok körében.

Nem meglepő, hogy a nők politikai elkötelezettsége kevésbé erős. Minthogy választójoguk és választhatóságuk Franciaországban az 1944 évi április 21-i rendelkezéssel lépett életbe – alulreprezentáltak a választási listákon, és a parlamenti képviselők körében. Ezzel nem állnak egyedül: európai szomszédainknál és a föld más országaiban is problémát jelent ez. A képviselőházban, amely már nevében is a népesség teljességét hivatott képviselni, a nők alulreprezentáltak. Az Interparlamentáris Unió 2012 október 31-i közleménye szerint a világ összes parlamenti alsó és felsőházát számításba véve a nők 20 százalékban képviselők. Az Európai Unió 26 százalékával megelőzi Észak-Amerika és Dél-Amerika közel 24 százalékát, míg a többi európai országban ez a szám megközelíti a 22 százalékot. Afrika Szaharától délre fekvő térségében a százalékarány 21 , Ázsiában 19, az arab országokban 15 és a Csendes Óceáni térség országaiban 13. A parlamenti elnökök között a nők mindössze 14 százalékban találhatóak. A franciaországi statisztika némileg javult a legutóbbi parlamenti választások után 2012-ben, és így most már a 11. helyen áll az EU 27 tagországában végzett felmérések nyomán: a Parlamentben 26 százalék a nők aránya. Magyarország lemaradt: a nők aránya az Országgyűlésben 9 százalék, ezzel az utolsó előtti, 26. helyen kullog, sereghajtóként. Az élen, mint mindig, északi szomszédaink, Finnország és Svédország áll: 43 százalékban nők a képviselők.

 

A kvóta szükséges, segíti a társadalmi fejlődést

Ösztönözni kell megfelelő intézkedésekkel azt, hogy felgyorsuljon a nők társadalmi szintű megjelenése.

Több a diplomás nő, mint a férfi – de közülük kevesen jutnak el vezetői munkakörbe. Hogyan lehet javítani ezen a helyzeten ? Ne legyen kvóta ! Ez a szó sokakat megrémiszt. Vezessünk be kvótát, mintha csak valamilyen tejtermékről, vagy gabonáról lenne szó ?

Pedig tíz évvel ezelőtt éppen azért vezették be a kvótarendszert, hogy javítsanak a nők túlzott alulreprezentáltságán a politikai életben, a parlamentben. Több országban éltek ezzel a lehetőséggel, és ez bizonyos lendületet adott az egyenlőségnek. Bár az egyenlőségért olyan eszközöket vetünk be, amelyek éppen az egyenlőtlenségből származnak – mint ezt nemrég Raphaël Enthoven francia filozófus megállapította. Hozzátette azonban, hogy a nemes cél szentesítette itt az eszközt. Csupán egy érdekes példa: több francia nő van az Európai Parlamentben (46 %), ahol a választójogi törvény kvótákat ír elő, mint a francia képviselőházban (26 %) ahol még csak ösztönözni kellene a politikai pártokat.

Igen a kvótarendszer pozitívan hat, megtöri az úgynevezett « üvegplafont », amely megakadályozza az érvényesülésben az emberiség felét. A kvóta tehát mindannyiunk érdekében szükséges. Sőt továbblépnék, a közélet minden szegmensére ki kellene terjeszteni a kvótarendszert. És ne riasszunk el senkit sem azzal, hogy nem értenek ehhez a nők, mert ez az érv igazságtalan és réges-régen elavult. Így a mérleg nyelve elmozdul ugyan, de a férfiak még mindig nagy előnnyel indulnak, nekik is segíteniük kell a kiegyensúlyozott helyzet megteremtésében. A női egyenjogúságért vívott harc nem csupán a nők kiváltsága.

 

Európa legyen példa világszerte minden nőnek

Európa példa a nők jogai tekintetében. Még erősebben kell fellépnünk az egyenlőség érdekében, és nekünk kell ezt előremozdítanunk a világ minden táján. A nők harca Európában szimbolikus erejű mindazon nők számára, akik küzdenek a tekintélyuralmi rendszerek ellen, ahol naponta megcsúfolják a nők jogait. Eszembe jutnak azok az asszonyok, akikkel találkoztam: az a pakisztáni menekült lány, akinek a legelemibb jogaiért is küzdenie kellett (azért, hogy tanulhasson, dolgozhasson, vagy akárcsak sétálhasson önállóan az utcán...) azután a tunéziai jázminforradalom emblematikus alakjára, Lina Ben Mhennire gondolok, aki blogot írt, és a nők és egész népe szabadságáért kivételesen bátran küzdött. Adjanak erőt ezek a példák ahhoz, hogy mindannyian, nők és férfiak is, minden erőnket latba vetve küzdjünk a nők jogaiért, hiszen ezek jelentik mindenütt a demokrácia alapvető értékét.

Figyeljünk tehát a nők elért eredményeire, vegyünk ezekről példát, és mutassuk be, ha sikeresek. A legújabb ilyen aktuális hír Nathalie Nougayrède kinevezése a Le Monde élére, ő az első nő, aki irányíthatja a nagy francia napilapot.

 Gwenaëlle Thomas független újságíró és jogász.

Fordította: Vámos Éva