Újdelhi nemzetközi repterén az egészségügyi turistákat külön pultok és jól látható irányjelző nyilak segítik az érkezési oldalon, hogy gond nélkül célba érjenek. A Medanta kórház az egyik külvárosban, Gurgaonban van, alig tíz percre a repülőtértől. Az oda vezető vadonatúj autóút menti multinacionális cégek irodaépületei – többek között a Ray Ban, az Ericsson, a 3M, a Toshiba és a Deloitte – jól tükrözik India gazdasági helyzetét, amely az 1990-es évek elején bevezetett piacosításnak köszönhetően éveken keresztül bámulatos, évi 8 százalékos növekedést produkált.
A huszadik században a fejlődő országok betegei a hazájukban elérhetetlen orvosi ellátásért a nyugati országok kórházaiba utaztak. Manapság az irány megfordulni látszik. Az egészségügyi ellátás költségei gyorsuló ütemben nőnek az Egyesült Államokban, az európai országokban pedig egyre hosszabb ideig kell várni az orvosi beavatkozásokra, így a nyugati országok páciensei olcsó, gyors orvosi ellátást keresve – amelyet hazájukban már nem kapnak meg – növekvő számban keresik fel a fejlődő országokat. Az új, robbanásszerűen növekvő egészségügyi turizmus bevételét világszinten 60 milliárd dollárosra becsülik. A Deloitte Center for Health Solutions jelentése szerint az egekig szökő árak és az évekig tartó várólisták elkerülése érdekében idén 1,6 milliónál is több amerikai fog belevágni a ,,szikeszafariba”, amit gyakran összekötnek egy hagyományos turistaprogrammal is.
Magasak az általános költségek
Több mint 100 ezren közülük a Medanta kórházhoz hasonló helyeken kötnek majd ki. A Medanta vadonatúj, 43 angol hold területen fekvő létesítmény Újdelhi külvárosában. Ezer ágy és 45 műtő várja a betegeket, akiket világszínvonalú orvosok látnak el. A Közel-Keletről, Ázsiából, Afrikából és az amerikai kontinensről érkező egészségügyi turisták számára speciális nemzetközi csapat szervezi a kezeléseket, az utazást és a szállást. Az indiai döntéshozók elköteleződésének köszönhetően – akik adómentességgel és egyéb kedvezményekkel támogatják a külföldi páciensek ellátását – a Medantához hasonló profitorientált magánkórházakból egyre több épül Indiában.
A kórház impozáns épületét terjedelmes, gondosan ápolt kert veszi körül. Bent a fehér márvány falakon múzeumi minőségű alkotások lógnak, és az épületet a tejüvegajtókkal ízlésesen elhomályosított előkelő kávézóból érkező finom mokkakávé illata lengi be. A tengerentúli vendégeket mosolygós fiatal hölgyek kísérik be az egészségügyi turistáknak elkülönített, süppedős bőr kanapékkal és plazmatévékkel berendezett hallba, ahol kényelmesen várhatnak a szívműtétjükre vagy a térdimplantációjukra.
Hasonló színvonalú ellátás – a körítések nélkül – például az Egyesült Államokban ötször annyiba kerül. ,,Kevesebb, mint ötezer dollárért el tudunk végezni egy szívműtétet, a nyugatihoz hasonló vagy még jobb eredménnyel”, mondja a Medanta főorvosa, Dr. Naresh Trehan. ,,Nem csak azért, mert a munkaerő és a szolgáltatások olcsóbbak Indiában”, mondja. ,,Pazarlás, ami odaát [Nyugaton] folyik” állítja doktor Trehan. ,,Mindenhol meredeken nőnek az általános költségek. A kórházi ügyintézők száma már meghaladja az orvosokét [az USA-ban]!” Nem így Indiában, ahol az egészségügy szabályozása a receptköteles orvosságok árusításától az orvosképzésig a lehető legkisebb mértékű.
Doktor Trehan véleménye az egészségügyi turizmust támogatókhoz hasonlóan az, hogy a drága, nyugati egészségügyi rendszerek számára az indiai költséghatékony sebészeteket egyfajta egészségügyi outsourcingnak kellene felfogni őket, a híres indiai call centerekhez hasonlóan, amelyek lehetővé tették a nyugati cégek számára, hogy a szolgáltatásaik költségeit 40 százalékkal vagy akár még többel csökkentsék. És csakugyan, úgy tűnik, a nyugati biztosító cégek, például a Blue Cross Blue Shield és az Aetna egyetértenek ezzel. Mindkét cég felvett indiai és más fejlődő országbeli kórházakat a szerződött szolgáltatókat tartalmazó listájukra.
A külföldiek számára biztosított igényes kezelések és a számos indiai számára elérhetetlen egészségügyi alapellátás közötti ellentmondás erkölcsi kérdései azonban megválaszolatlanul maradnak. ,,A saját házunk táján kellene rendet raknunk, ahelyett, hogy külföldiekről gondoskodunk”, mondja az újdelhi sebész, Samiran Nundy, az indiai egészségügy privatizációjának jól ismert kritikusa. India az ország GDP-jének 1 százalékát fordítja a népegészségügyre, ami a világon az egyik legalacsonyabb arány. Nem meglepő módon, az indiai gyerekeknek csak kevesebb, mint a fele kapta meg a védőoltásokat, és egymillió indiai hal meg évente gyógyítható tuberkulózisban és megelőzhető hasmenésben. Súlyos megbetegedések esetén, amikor a gyógyítás élet-halál kérdése, a drága gyógykezelések évente közel 40 millió indiait taszítanak szegénységbe.
Az egészségügyi turisták kezelése lehetővé teszi a kórháza számára, hogy az elégtelen ellátásban részesülő helyiek ellátása javuljon, állítja viszont doktor Trehan. ,,Ez olyan, mint az űrutazás. Az emberek mindig azt fogják kérdezni, miért ezzel foglalkoztok, amikor annyi ember éhezik? Itt nem erről van szó.” És mégis, azok a helyiek, akik eljutnak a Medantába, arról panaszkodnak, hogy másodrangú polgárokként kezelik őket. Egyikük egy a Medantáról szóló honlapon panaszolta el, hogy több mint egy órát kellett várakoznia gyér kórházi ruhában, miközben a nemzetközi páciensek azonnal a kezelőorvosukhoz kerültek: ,,A nemzetközi betegek elsőbbséget élveznek a helyiekkel szemben”.
Szuperrezisztens baktériumok
A kormány támogatásával megvalósuló egészségügyi turizmus körül sehol sem olyan élesek az ellentmondások, mint az antibiotikum-rezisztens baktériumok terjedéséről szóló vitákban. Chand Wattal újdelhi mikrobiológus vezeti az indiai kórházakban található kevés mikrobiológiai laborok egyikét. Tavaly az antibiotikum-rezisztens baktériumok új formájának terjedéséről számolt be újdelhi kórházában. Egy olyan baktérium terjedéséről, amely nem csak a hagyományos antibiotikumokkal szemben rezisztens, hanem a legerősebb, a kórházakban végső megoldásként intravénásan beadott antibiotikumokkal szemben is.
Ezek a szuperrezisztens baktériumok az úgy nevezett, NDM-1 (New Delhi metallo-béta-laktamáz) génnel rendelkeznek, amelyet arról a városról neveztek el, ahol feltehetően először megjelent. Csak két, még nem tökéletes gyógyszer áll rendelkezésre az NDM-1 fertőzés kezelésére, és alig néhány új gyógyszer van fejlesztés alatt, így Wattal szerint a helyzet ,,halálra rémíti” India klinikai orvosait.
Az antibiotikum-rezisztens baktériumok globális problémát jelentenek. Az MRSA-hoz (methicillinrezisztens Staphylococcus aureus) hasonló gyógyszerrezisztens baktériumok terjedésével a nyugati világ kórházai is küzdenek New Yorktól Londonig. De Indiában az egészségügyi turizmus, a szegénység és a kormány politikája az NDM-1 terjedését aggasztó mértékben segíti.
Az első NDM-1 fertőzést 2008-ban fedezték fel egy páciensben, aki nem sokkal korábban Indiában részesült kórházi ellátásban. A következő évben az Egyesült Királyság egészségügyi szervezete adott ki figyelmeztetést, hogy az Indiában és Pakisztánban kezelt páciensek közül többen is NDM-1 fertőzéstől betegedtek meg. 2010-ben fedezték fel az Egyesült Államokban az első három esetet, mindannyian Indiában kaptak egészségügyi kezelést. Azóta az NDM-1 fertőzés 35 országban bukkant fel, legtöbb esetben olyan egészségügyi turistákhoz köthetően, akik Indiában kaptak kórházi ellátást.
Egyértelműnek látszik, hogy az NDM-1 baktérium egyre szélesebb körben terjed és már olyan emberek is megfertőződnek, akik egyáltalán nem jártak az elmúlt időszakban Dél-Ázsiában. Tavaly nyáron egy Újdelhiben kezelt páciensről hat olaszországi betegre terjedt át a fertőzés. Tavaly tavasszal NDM-1 baktériumot találtak egy kanadai férfiban, akik 10 éve nem hagyta el dél-nyugat Ontariót. 2011 őszén pedig, kilenc johannesburgi kórházi beteg is NDM-1 baktériumtól fertőződött meg, pedig egyikük sem járt Dél-Ázsiában.
Az NDM-1 baktérium azonban Indiában terjed a legjobban. Az NDM-1 gén az úgynevezett Gram-negatív baktériumok családjában terjed, amelyeket különleges sejtfaluk mérgezőbbé és nehezebben leküzdhetővé tesz a Gram-pozitív baktériumokhoz képest. Számos Gram-negatív baktérium található az emberi belekben, és a bélbaktériumok szegényes higiéniai körülmények között az ürülékkel szennyezett ételen és vízen keresztül gazdából gazdába vándorolnak.
Kétszintű társadalom
A probléma az, hogy míg Indiában virágzik az egészségügyi turizmus, sok helyen elmaradottak az alapvető higiéniai körülmények. Újdelhiben a város szennyvízének csak 65 százalékát kezelik megfelelően, és a város lakosságának húsz százaléka túlzsúfolt nyomornegyedekben él, ahol erősen szennyezett vízzel és élelemmel érintkezik. A Medanta kórház kapuin kívül szemétdombok és nyüzsgő tömeg található. Utcai árusok frissen facsart gyümölcsleveket és zöldségeket kínálnak fakocsikról, és a kórház mellett egy porlepte, kövezetlen telken az emberek felfordított vödrökön ülve gőzölgő currys rizst esznek. Patak csordogál a közelben, amely a kórház kapui alatt bukkan elő. Gazos partjait szemét és törmelék borítja. Néhány kilométerre, egy közeli nyomornegyed szűk sikátoraiban mezítlábas gyerekek játszanak a főzés, mosás és emberi ürülék szennyvizét összegyűjtő fedetlen csatornák mellett.
Újdelhi vízrendszere és tágabb környezete már szennyezett az NDM-1 baktériummal. Újdelhi ivóvízéből és a város környéki tócsákból vett mintákban, 2011 áprilisában a kutatók NDM-1 baktériumokat találtak. A cardiffi egyetem mikrobiológusa, Tim Walsh gyanúja szerint 100 és 200 millió közé tehető azon indiaiak száma, akiknek a beleiben megtalálható az NDM-1 baktérium. A baktérium kifejezetten jól szaporodik trópusi hőmérsékleten és a járvány veszélye nő a meleget hozó monszun idején, amelyeket nagy áradások kísérnek.
A modern indiai high-tech magánszektor és az elszegényedett állami szektor közötti éles különbség tette lehetővé az NDM-1 gyors elterjedését, illetve emiatt a kétszintű fejlettségi helyzet miatt nem képes az indiai társadalom megoldást találni az NDM-1 járványra. Jelentősen javítani kellene ugyanis a szegények egészségügyi ellátását, a kórházi higiénét, és megfontoltabban kellene használni az antibiotikumokat, illetve ki kellene építeni a víz- és csatornahálózatot.
Az üstökösszerű gazdasági növekedés évei által feltüzelt nemzeti büszkeség azonban megakadályozta, hogy a hatóságok komolyan vegyék ezt a közegészségügyi veszélyt, és ezért nem hoztak megfelelő intézkedéseket az NDM-1 megfékezésére. Az indiai egészségügyi hatóságok és politikusok egyaránt tagadják, hogy a népesség egészségügyi állapota és a NDM-1 között összefüggés lenne, és a témában dolgozó tudósokat „India egészségügyi turizmusa ellen irányuló összeesküvésben” való részvétellel vádolták, áll az Indian Expressben. A Channel Four vizsgálata szerint a baktériumról szóló első beszámolók megjelenését követően az indiai kormányzati hivatalok fenyegető leveleket küldtek indiai kutatóknak, akik brit tudósokkal együttműködve tanulmányozták az NDM-1-et. Tim Walsh (számos NDM-1-gyel kapcsolatos kutatásért felelős vezető mikrobiológus) azt mondja, hogy indiai munkatársaira nyomást gyakoroltak, hogy tagadják meg a kutatásaikat, és ő személy szerint persona non grata lett Indiában. ,,Az indiai kormány szerint az ördög inkarnációja vagyok és csecsemőket eszem reggelire”, mondja. „Boszorkányüldözés, ami itt folyik. Mi a kormány legfőbb vádja? Hogy a rezisztens gént Újdelhiről, a fővárosukról nevezték el.”
Az NDM-1 körüli vita tetőzésekor az indiai kormány gyorsan összehívott az antibiotikum-rezisztencia témájában egy tanácsadói bizottságot és előterjesztettek egy javaslatot. A javaslat a recept nélküli antibiotikumok árusítását tiltotta volna be, és a nagyobb kórházakra korlátozta volna a végső esetben bevetett intravénás antibiotikumok használatát. De miután a gyógyszerészek sztrájkba kezdtek 2011 augusztusában, a javaslatot visszavonták. ,,A bizottság létrehozása lényegében egy ösztönös válasz volt”, mondja Ramanan Laxminarayan az indiai Népegészségügyi Alapítvány munkatársa. A tervezett megszorítás az antibiotikumokon kívül számos gyógyszert is érintett volna, továbbá lehetetlenné tette volna, hogy a vidéki szegények hozzájussanak az életmentő antibiotikumokhoz – ebben Chand Wattal, Ramanan Laxminarayan és mások is egyetértenek. A javaslat megvalósulásnak és érvényre jutásának egyébként is kevés esélye lett volna: Indiában az egészségügyi politika végrehajtása az államok szintjén és nem szövetségi szinten történik.
Ezért az NDM-1 problémával kapcsolatban jelentős előrelépés pillanatnyilag nem várható. Eközben – a hazájuk egészségügyi rendszerének hiányosságai miatt útra kelő – a világ minden részéről érkező vagyonos betegek a Medanta és más (az egészségügyi turizmusra berendezkedett) indiai kórházak bőrkanapéin landolnak csomagjaikkal. Indiai orvosok a legújabb technológiákkal sietnek ellátni őket, megkapják a legjobb antibiotikumokat, hogy megelőzzék az elkerülhetetlen műtét utáni fertőzéseket. A csatornarendszert viszont nem fejlesztik.
