Az Orbán-rezsim támogatói

A Magyar Nemzet mintegy győzelmi jelentésként tette közzé, hogy „világszerte 50 országból 66 civil szervezet írta alá eddig azt a nyilatkozatot, amely határozottan kiáll a magyar alaptörvényben megfogalmazott értékek – különösen a család és a férfi-nő házasság intézménye – mellett, és amelyet a napokban juttatott el a kezdeményezést szervező spanyol Profesionales Por la Ética [www.profesionalesetica.org] szervezet Orbán Viktor miniszterelnöknek – tájékoztatta Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke hétfőn [június 24-én] az MTI-t”[i].

jakab-attila Annak, hogy egy rezsimet támogatnak, önmagában csak akkor van hírértéke, ha a rezsim megítélése mind nemzeti, mind nemzetközi viszonylatban folyamatosan romlik. Innentől időt, energiát és pénzt nem kímélve kell a kiválóságba vetett hitet fenntartani, és minden eszközt bevetve támogatókat szerezni. Ha végignézzük a Ceausescu-rendszer magyar nyelvű pártlapjának, az Előré-nek, az 1989-es bukás előtti évfolyamait, akkor azt látjuk, hogy oldalakon keresztül olvashatók a „hőn szeretett” Ceausescu elnök-főtitkárnak, és tudós feleségének, küldött üdvözlő táviratok.

 Időközben az Index természetesen kiderítette[ii], hogy nem eszik azért annyira forrón a kását, és a kép ennél valamivel árnyaltabb. A valóság ugyanis az, hogy a dokumentumot mindössze 14 ország szervezetei írták alá; s ezek többségükben dél-amerikaiak (29), azon belül pedig kolumbiaiak (17). Aggodalmuk pedig kizárólag abból fakad, hogy a magyar alaptörvény által megfogalmazott családmodell (egy férfi és egy nő házasságkötéssel szentesített életközössége), illetve az élet fogantatástól számított védelme tulajdonképpen az ő ügyük; ez a létezésük alapja, és ez ad értelmet a politika és a társadalom befolyásolásáért folytatott küzdelmüknek (az „Isten országát” a földön megvalósítani szándékozó latin amerikai szélsőséges katolikusok szellemiségére vonatkozóan lásd lábjegyzet[iii]). Talán ez is az oka annak, hogy néhány nap elteltével a győzelmi jelentés elhalványult; bevonták az elhallgatás burkával. Valaki vélelmezhetően rájött: az Orbán-rezsimnek ez a támogatás többet árt, mint amennyit használ.

Mert kik is támogatják valójában az Orbán-rezsimet? Azok az ultrakonzervatív katolikusok, akik a kereszténységet lényegében a szexuáletikára (éspedig az abortusztilalomra; lásd például www.hazteoir.org partnerszervezetet) redukálják! Joggal feltételezhető tehát, hogy a támogatás az egyre szélsőségesebb KDNP-nek köszönhetően jött létre. Orbán Viktornak a kereszténységről tartott spanyolországi előadása[iv], ahol a jobboldal máig a Franco-rezsim nosztalgiáját ápolja[v]mindenképpen megtermette gyümölcsét. Ez azonban nagyon megkeseredhet.

Annál is inkább mivel a támogatással szinte mondhatni egy időben bontakozott ki a KDNP (egészen pontosan Pálffy István, Surján László és Harrach Péter), a józan észt nélkülöző és erkölcsi gátlásokat nem ismerő (mondhatni az aljasságig menő), támadása a luxemburgi keresztényszocialista Viviane Reding, az Európai Unió Igazságügyi és Alapjogi biztosa, ellen. A poén: mindnyájan ugyanahhoz a pártcsaládhoz, az Európai Néppárthoz, tartoznak. Pedig a magyar „nemzeti-keresztény” képviselőknek értelmetlen Reding asszonyt fikázni a Bilderberg csoporttal. Bizalommal fordulhatnak Martonyi János külügyminiszterhez, és ő minden bizonnyal készséggel felvilágosítja őket a bilderbergi dolgok menetéről[vi].

 

A történet hozadéka, hogy a Reding-üggyel Orbán Viktornak lényegében sikerült az Európai Néppártba bevinni a megosztottságot. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a Néppártnak közben összejött egy Berlusconi-ügy (ahol a politika és a katolikus egyház, szintén a hatalom, a pénz és a szex összefüggésében mosódott össze; lásd G. Nuzzi, Őszentsége XVI. Benedek titkos iratai, Art Nouveau Kiadó, Pécs), meg egy Erdogán-ügy (a maga halottaival, akik az orbáni kettős mércéjű „nemzeti-keresztény” erkölcsbe simán beleférnek), akkor talán nem járunk messze attól a valóságtól, hogy lassan-lassan körvonalazódni látszik ennek a rendkívül heterogén pártcsaládnak a krízise. Azzal, hogy az Orbán-rezsim és a spanyol irányítású ultrakonzervatív katolikusok egymásra találtak, Orbán egyértelművé tette, hogy ő már régen nem egy lokális, magyar, hanem valójában egy európai probléma.

 

A legkisebb közös nevező, ami a döntően spanyol nyelvterületen tevékenykedő, és a jobb módú középosztályból verbuválódó ultrakonzervatív katolikusokat az Orbán-rezsimmel összeköti, az nem más, mint a családvédelem, és mellesleg az abortusz (tévesen feltételezett alaptörvényi) tilalma. Ez teljesen egyértelmű a Profesionales Por la Ética honlapján elérhető szöveg alapján[vii]. A spanyol szocialista Zapatero kormányok (2004–2011) idején a melegek és a melegek házassága elleni harcban megedződött szervezettel elhitették, hogy az Orbán-rezsim esetében is kizárólag erről van szó. Egyértelmű, hogy megvezették őket. Megítélésem szerint még arról sincs tudomásuk, hogy a kétszínűséget és a kettős beszédet mesteri fokon gyakorló Orbán-rezsim a nyílt törvényi tilalom lépését a fokozatosan elvallástalanodó magyar társadalomban nem meri meglépni. Ahhoz túl gyáva; irtózik a konfliktustól, amit nem ő provokál (lásd 2006) és irányít. A sunyiság stratégiája a pillanatnyi érdek szempontjából sokkal kifizetődőbb. És kit érdekel a holnap? A holnapután meg végképp!

 

A támogatással azonban hosszabb távon senki nem nyer; mindenki csak veszít: a katolikus szervezetek, az Orbán-rezsim, és maga az Európai Néppárt is. Hiszen az válik világossá, hogy az ultrakonzervatív katolikusokat a patriarchális családmodell védelmezésének és a szexualitásnak a társadalom egészére érvényes szabályozásának igényén kívül valójában semmi más nem érdekli: sem a jogállam felszámolása, sem az egyházi és vallási diszkrimináció, sem a véleménynyilvánítás és sajtószabadság korlátozására irányuló törekvések, sem a szegénység kriminalizálása, hogy a mindennemű (föld-, trafik-, stb.) mutyiról, illetve a maffiásodás önkormányzati szintre lebontott rendszeréről ne is beszéljünk. Egyértelmű, hogy számukra a katolicizmus nem Jézusról és az evangéliumról, hanem a szexről szól; ami mögött természetesen a társadalom megszervezését és irányítását lehetővé tevő politikai hatalom megszerzése áll. Akár komikusnak is tűnhetne, amennyiben nem lenne véresen tragikus, hogy az erkölcsi relativizmus elleni harcot zászlajukra tűző katolikus szervezetek egy olyan rezsimet támogatnak, amelynek egyszerűen nincsen semmiféle erkölcsi érzéke és, a benne szerepet vállaló egyháziak révén nap mint nap egy tekintélyelvű, teológiailag lebutított, embertelen és antiszociális kereszténységről tesz tanúbizonyságot. Ez szöges ellentéte annak, ami Ferenc pápával a Vatikánban körvonalazódni látszik.

 

Ezzel a megszerzett támogatással Orbán, akarva-akaratlanul, az ultrakonzervatív (akár bigottnak is mondható) és politikai ambícióktól fűtött, ugyanakkor szociálisan érzéketlen és irgalmatlan, mindennemű emberi együttérzésre képtelen politikai katolicizmus vezéralakjává avanzsál Európában. Lényegében véve most már nem csak politikailag, hanem vallásilag is a perifériára kerül, ami tovább erodálja azok körét, akik még egy fényképen szeretnének szerepelni vele.

 Az Európai Néppárt számára egyre megkerülhetetlenebbé válik az Orbán Viktorral szembeni markáns és világos állásfoglalás. Az idő ugyanis Orbánnak dolgozik. Minél tovább tart a maszatolás, annál inkább fog elhiteltelenedni, belülről rohadni a pártcsalád, hiszen újabb és újabb orbáni konfliktusok jönnek majd. Lényegében azt kell eldönteniük, hogy Alcide de Gasperi (1881–1954), Robert Schuman (1886–1963), Jean Monnet (1888–1979) és Konrad Adenauer (1876–1967) örökségét viszik tovább; avagy Franco tábornok (1892–1975) olyan szellemi gyermekeivé kívánnak válni, amelyet az Orbán–Aznar–Berlusconi–Sarkozy–Erdogan politikai kultúra fog meghatározni!

Hozzászólások   

0 #1 Zsolt András 2013-07-03 02:59
Roppant szomorú, amikor egy valamikori keresztény azt írja, hogy az "aljasságig menő támadás" folyik Reding alapjogi úniós biztos, a leányfalui ír kettős gyerekgázoló patrónája ellen. Akinek az lenne a feladata, hogy a nemzetközi szerződések betartatására hívja fel az ír kormányt, és ehelyett "megérti" hogy az írek nem adják ki M.o.-nak az illetőt, akit a szocilaista kormány alatt ítélt el a magyar bíróság, mert - Reding szerint - M.o.-on nem független az igazságszolgált atás (ma).
Semmilyen politikai gyűlölet nem vakíthatja el ennyire valakinek az agyát, aki keresztény értékeket kér számon másokon.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés