Kik választották meg von den Leyen asszonyt?

Írta: Serge Halimi
Találatok: 735

vdlA júliusi kánikulát tényleg a gondviselés küldte 2019-ben! Elfedte korunk másik szélsőséges jelenségét, amely viszont a demokráciát érintette. A szemébe folyt izzadságtól kevés európai polgár vette észre, hogy azt a politikai álláspontot, amellyel már legalább három éve etették, hirtelen megtorpedózták.

A sajtó, mivel más „tényfeltárásokkal” volt elfoglalva, nem sietett felhívni a figyelmét a változásra.

A választásokig a több százmillió európai szavazót egy leegyszerűsített, duális dajkamesével altattak el. Az Unió politikája és a májusi választások lényege – mondták nekik – az, hogy két tábor ütközik össze: a liberálisok és a „populisták”.[1] Július 2-án azonban az Unió állam- és kormányfői a német keresztényszocialista minisztert, Ursula von der Leyent ajánlották az Európai Bizottság elnökének. Az elképzelés állítólag Emmanuel Macrontól származik. Javaslatát természetesen átveszi a német kancellár asszony, Angela Merkel, de… a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is.

Megválasztása óta a francia elnök megállás nélkül esküdözött, hogy hajthatatlan lesz a nacionalistákkal és „populistákkal” szemben, akiket „elkeserítő indulat” hajt olyan „elképzelések felé, amelyek már sokszor lángba borították és elpusztítással fenyegették Európát”. „Hazudnak a népnek” és „gyűlöletet szítanak” – állította.[2] Emmanuel Macront még közismert szerénysége is elhagyta, hogy szembeszálljon ennek a lendületnek két bujtogató hívével, Matteo Salvinivel és Orbán Viktorral: „Ha személyemben a fő ellenfelüket akarták látni, akkor igazuk van.”

Július 16-án, amikor az európai képviselők megerősítették az állam- és kormányfők választását, a kampányfelhívások – a „progresszívek” a nacionalistákkal szemben – újra egy egészen más politikai felállásról tanúskodnak. A szocialista képviselők egy része (a franciák és a németek) von der Leyen ellen, míg mások (a spanyolok és a portugálok) rá szavaznak. Így egy táborban találják magukat a lengyel nacionalistákkal és Orbán bizalmasaival. Vagyis épp azokkal, akiknek Marine Le Pen udvarolt néhány nappal korábban, hogy közös parlamenti csoportot alakítsanak meg Strasbourgban… Végül is, Emmanuel Macron jelöltje, egy heterogén koalíciónak köszönhetően, alig kilenc szavazattal kapta meg a többséget az Európai Bizottság elnöki tisztségére, amelyben a magyar Orbánhoz hűséges tizenhárom képviselő és az Öt Csillag Mozgalom tizennégy „populista” euroképviselője, akkoriban Matteo Salvini szövetségesei, játszottak meghatározó szerepet.

Az együtt szavazásnak ez a kombinációja messze áll a politikai kommentárok megszokott meséitől, amelyeket a sajtó szokott az okos és fegyelmezett gyermekként kezelt európai olvasókra és hallgatókra zúdítani. Azért fogadjunk, hogy, még amikor a hőmérséklet visszatér a normális szintre az öreg kontinensen, az újságírók nagy része akkor is folytatni fogja azoknak a mesterséges kategóriáknak ismételgetését, amelyeket Emmanuel Macron tálalt fel nekik.

 

Fordította: Morva Judit        

 

[1] Serge Halimi és Pierre Rimbert: Libéraux contre populistes, un clivage trompeur, Le Monde diplomatique, 2018. szeptember. Magyarul Liberálisok a populisták ellen: a válság utáni megtévesztő szétválás címmel jelent meg 2018 októberében. http://www.magyardiplo.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2591

[2] Az elnök Párizsban, a Sorbonne-on elhangzott 2017. szeptember 26-i beszéde.