5G: versenykezés, de miért is? Avagy az információtechnológiai verseny

Írta: Cyril Pocréaux és François Ruffin
Találatok: 876

tecnologia 6g todo„Ahhoz hogy az Európai Unió a verseny élmezőnyében maradjon, haladéktalanul elindítottam egy kezdeményezést, hogy kísérje figyelemmel és gyorsítsa meg a 6G-re irányuló kutatásainkat.

Európában.”[1] Mi tehát az elsődleges Thierry Breton, a France Télécom volt főnöke, az alighogy kinevezett belső piacért felelős biztos számára? Nem egy szociális Európa, nem az adóharmonizáció, amely ígéretet harminc éve lobogtatják előttünk, és amelyre szemmel láthatóan még várni kell. Mi a legsürgetőbb a népnek, a jövőnek? A 6G. Az 5G még meg sem érkezett, a franciaországi területek 40%-a 4G-vel sem rendelkezik, Bussus-Bussuel (Somme megye) és több száz más település még mindig nem rendelkezik csak 0G-vel, de Brüsszelben az okostojások, határozottan a jövő felé fordulnak és a 6G-t készítik elő. És miért? A „gyorsításért”, az „élmezőnyben maradásért”. Ugyanezt a jövőképet vázolta fel Agnès Pannier-Runacher iparért felelős megbízott miniszter előző év június 30-án: „Verseny van, és Franciaországot a lemaradás veszélye fenyegeti. Ahogy Svédország, Finnország, Németország, az Egyesült Államok, Kína, Korea, Új-Zéland, mi is megkezdjük a licitálást az 5G-re, az ország versenyképességéhez elengedhetetlen technológiára. Az országért tesszük, az iparunkért, a franciákért. Vigyázzunk, nehogy lemaradjunk a verseny hátralévő részében…”

 

De mi a célja ennek a „versenynek”? A boldogság, a közjó?

2018-ban Sébastien Soriano, az Elektronikus Hírközlési, Postai és Sajtótermék-terjesztési Szabályozó Hatóság (Arcep) igazgatója, a távközlés zsandárja, már megadta a választ: „Lemaradni az 5G kiépítésében, nem opció.”[2] Mielőtt bizonytalannak mutatkozna a Szenátus előtt a végeredmény tekintetében, így nyilatkozott (2020. július 1.): „Hogy mire jó az 5G? Hölgyeim és uraim, fogalmam sincs, mivel a társadalom lesz az, amely majd dönt a hasznossága felől.” Az új technológiákban jártas Gartner-cégnek pontosabb elképzelése van erről: „2020-ban a térfigyelő kamerák az 5G hálózatra kapcsolt készülékek 70%-át adták.”[3] Van, ami elbűvölje Christophe Castanert, aki anno belügyminiszterként így nyilatkozott: „Egy világméretű, digitális kerítés mögött élünk.” És íme, még szorosabbra húznák a rácsokat.

„Az a terv, hogy egy ház minden készüléke összeköttetésben legyen – jelentette be tíz évvel ezelőtt a Violet francia számítástechnikai egyesület. – Napjainkban átlagban hatezer eszközt tartunk számon egy házon belül, amelyből csak három – a telefon, a számítógép és a tévé – van összeköttetésben. Marad még 5997.” Van már „önbefűző edzőcipő” (motoros „Electro Adaptive Reactive Lacing” rendszerrel), „önkioldó melltartó” (amely egyedül kikapcsolódik), habzsolásgátló villa („Slow Controllal”, amely „diszkréten rezeg”, ha túl gyorsan nyelne), „online sörnyitó” (hogy „meg tudja osztani élményeit online barátaival”), és ne feledkezzünk meg a vizespalackról, amely figyelmezteti önt, ha innia kell; a karkötőről, amely enyhe áramütéssel ösztönöz, ha késésben vagyunk; a hajkeféről, amely L’Oréal termékeket ajánl; a péniszgyűrűről, amely méri a szexuális teljesítményét stb. És ez még csak a kezdet: maholnap az „okos otthon” (smart home) lesz a norma.

Az „intelligens város” (smart city),[4] és végül az „intelligens világ”: „Minden szerkezet, eszköz, gép és berendezés el lesz látva érzékelőkkel, amelyek minden tárgyat összekötnek minden egyénnel egy széleskörű neurális digitális hálózatban,[5] amely a világgazdasággal együtt fejlődik – lelkesedik Jeremy Rifkin, a fenntartható fejlődés és a zöld technológiák szószólója, aki a hatalmasok és az Európai Bizottság fülébe susog. – Úgy számolunk, hogy 2030-ra közel 100 billió [százezer milliárd!] szenzor fogja összekötni az emberi és a természetes környezetet, hogy egy globálisan felosztott intelligens környezetet alkossanak”.[6] Erről ábrándoznak, és erről lehet is ábrándozni. Okvetlenül, hiszen az 5G-ben egy óriási piacot látnak: olyan különböző területeken, mint a telefonhálózat-szolgáltatás, az építőipar, a mezőgazdaság, az autóipar, „minden eszköz, gépezet, készülék” felújítható – a bolygó megmentésének ürügyén…

 

De ábrándozik-e erről a lakosság is?

„Jelenleg az emberek online rendelik az ennivalót, online koccintanak, hamarosan szeretkezni is online fognak” – sajnálkozik Thierry Martin amiens-i vendéglátós. És hozzáteszi: „A kijárási tilalommal a társadalom nyert húsz évet…” És ez egy tünet – bármilyen elcsépelt is a kifejezés: ez a „nyert húsz évet” szerinte nem nyereség, hanem inkább visszalépés.

A „home office”, a „digitális oktatás”, a „távoktatás”, és fordítva, a „visszatartó gesztusok”, a „társadalmi távolságtartás”, a „maradj otthon” (és a képernyő előtt), a Covid–19-fejezet felgyorsította az eseményeket. És vezetőink tényleg erre használják: „Franciaországnak gyorsítania kell az 5G kiépítését – rendelkezik Cédric O. digitalizációért felelős államtitkár. – A válság kedvező alkalmat kínál egy most még önkéntes átalakításhoz.”[7] Még azzal együtt is, ha ez kényszerből történik. Mert akarjuk-e ezt a „most még önkéntes átalakítást”? Az automatizált pénztárakat az üzletekben? A pénztárablak nélküli vasútállomásokat? Az alkalmazottak nélküli irodákat? Vagy például a „Cap 2022”-t, a közigazgatás modernizálásának programját, amely „100%-os digitális szolgáltatást” jelent – egy olyan országban, ahol tizenegymillióan kevéssé vagy nehezen használják az internetet?[8]

Franciaországban a gyerekek átlagosan négy órát és tizenegy percet töltenek naponta a képernyők előtt, ami az agykéreg korai elvékonyodását, a beszédfejlődés késését, alvászavarokat, hosszú távú stresszt, kamaszkori depressziót okozhat. A Szilikon-völgy győztesei maguk is úgy viselkednek, mint a drogdílerek: eladjuk, keresünk rajta, de a család maradjon távol tőle! William Gates, a Microsoft megalkotója, a feleségével együtt kijelentette: „nem adnak mobiltelefont a gyerekeik kezébe 14 éves koruk előtt” (The Mirror, 2017. április 21.). Chamath Palihapitiya is, aki egykori középvezető a Facebooknál, megvédi az övéit attól, hogy „hozzányúljanak ahhoz a szarhoz” (The Verge, 2017. december 11.). És Kaliforniában, a legfelsőbb társadalmi réteg számára, virágoznak a képernyők nélküli „alternatív iskolák”, amelyek azon az elven működnek, hogy a kibontakozás az emberi kapcsolatok minőségétől, intenzitásától és mennyiségétől függ…

„Amióta bevezettük a hang alapú rendelést, amikor hazaérek, ideges vagyok a gyerekeimmel, a feleségemmel szemben. Azt mondom nekik: Ismételje meg! Ismételje meg! Mintha gépekhez beszélnék.” Arnaud tragoncavezető az Auchan egyik raktárában, és tavaly október 8-án ő is ott volt, amikor lezárták a logisztikai központ bejáratát Amiens-ben. „Az algoritmusok, a mesterséges intelligencia, a kamionokon lévő jeladók segítségével lecsaptak az összes szünetre, az összes holtidőre. Nincs egy perc megállás sem. És ennek köszönhetően nálunk jelenleg ötvennégy posztot töröltek. De a fizetési elszámolólapomon még mindig 1207 euró áll, a cégnél eltöltött huszonegy év munkaviszony után!” A cégek vezetői és a részvényesek lecsaptak ezekre a technikákra, amelyek megkönnyítik az információ, a termékek, és a tőke áramlását az óceánokon és a kontinenseken át, amelyek a termelés kitelepítés és a globalizáció eszközei. De mit nyertek az alkalmazottak a legutóbbi „fejlődésből”? Mit nyernek a következőkből?

„Az 1945 utáni harminc éves időszakban – magyarázza Dominique Bourg filozófus –, a technikai haladás a jómód növekedését eredményezte, és mindenki számára: vezetékes víz, elektromos áram, mosógép, fürdőszoba, angol wc, hűtőszekrény… De ha már van egy hűtőnk, szükségünk van egy másodikra is, vagy arra, hogy az összeköttetésben legyen a mobilunkkal?” Az 5G a fejlődés megkopásának pillanata: a több már nem jelenti a legjobbat. Az 1970-es évek óta a bruttó hazai össztermék (GDP) a felével nőtt. De a jólét mutatói nem követték: a személyes boldogság érzete stagnált. Azokkal a technológiákkal szemben, amelyek kívül esnek az ellenőrzésen, és alkalmasak arra, hogy az emberiség ellen forduljanak, nő a gyanakvás. Hatalmunk, mint egy bumeráng, visszaütött ránk a globális felmelegedéssel és az „emberi tevékenységekhez” kötődő katasztrófákkal. Harminc év – egy generációnyi idő – alatt a rovarok 80%-a, a gerincesek 60%-a eltűnt volna:[9] a „lelkiismeret és tudatosság nélküli tudományunk” nemcsak a lelket teszi tönkre, hanem a levegőt, a talajt, a vizeket, az élőlényeket is.

Az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodás keretében, amelyet maga az államfő vezetett be, és amelyről biztosította, hogy az ajánlásokat „szűrő nélkül” fogadják el, idén tavasszal szinte mindenki, vagyis 98% megszavazta „egy moratórium bevezetését az 5G hálózat kiépítésére vonatkozóan, amíg meg nem érkeznek a kiértékelés eredményei” az egészségre és az éghajlatra gyakorolt hatásairól. De még a vita megnyitása előtt rendeződött is a kérdés. Tavaly szeptember 14-én, a French Tech színe-javát fogadva az Élysée-palotában, Emmanuel Macron, a „start-up nemzet” elnökeként tűzbe jött: „Igen, Franciaország 5G-s irányt vesz, mivel ez az innováció iránya…” A szkeptikusoknak és kritikusoknak pedig „az amish modellt” és „az olajlámpát” ajánlotta.

A technológia, amely bizonyosan felforgatja a társadalmat, a munkahelyeket, az oktatást, a közlekedést, egészen az intim szféránkig, nem lesz tárgya semmiféle tanácskozásnak, semmiféle konzultációnak.

Mi ez „a verseny” tehát, amelyet a kormányaink úgy dicsérnek? Menekülés a jövőbe. Nyomás alatt állnak. Nincs idő a megbeszélésre. Mivel, ez nyilvánvaló, ebben a „versenyben” a demokrácia csak az időnket vesztegeti. És az idő pénz.

 

A cikk François Ruffin, a francia Nemzetgyűlés tagjának és Cyril Pocréaux, a Fakir szerkesztőjének írása.

Fordította: Hering Noémi

 

[1] Malingre, Virginie: Risques de la 5G, Huawei… Thierry Breton dévoile la position de l’Europe [Az 5G kockázatai, Huawei… Thierry Breton feltárja Európa helyzetét], Le Monde, 2020. január 29.

[2] 5G, une feuille de route ambitieuse pour la France [5G, egy nagyra törő ütemterv Franciaország számára], Arcep, Párizs, 2018. július 16.

[3] Gartner predicts outdoor surveillance cameras will be largest market for 5G. Internet of Things solutions over next three years [Gartner előrejelzése szerint a kültéri térfigyelő kamerák jelentik majd az 5G legnagyobb piacát, Megoldások a dolgok internetjére az elkövetkező három évre], Gartner, Egham (Nagy Britannia), 2019. október 17.

[4] Félix Tréguer : La “ville sûre” ou la gouvernance par les algorithmes [A „megbízható város”, avagy az algoritmus alapú kormányzás], Le Monde diplomatique, 2019. június.

[5] L. https://hu.wikipedia.org/wiki/Mesterséges_neurális_hálózat – a ford.

[6] Idézi Nicolas Bérard: 5G mon amour. Enquête sur la face cachée des réseaux mobiles [Szerelmem, 5G. A mobilhálózatok rejtett arcának vizsgálata], Le Passager clandestin [A potyautas], „L’Âge de faire” sorozat, Párizs, 2020.

[7] Grégoire Pouissielgoue és Isabelle Ficek: Cédric O : « Nous ne devons pas perdre le fil du quinquennat, sinon nous disparaîtrons » [Cédric O: „Nem szabad elveszítenünk az ötéves ciklus fonalát, különben eltűnünk”], Les Échos, Párizs, 2020. június. 11.

[8] Julien Brygo: Travail, famille, Wi-Fi [Munka, család, Wi-Fi], Le Monde diplomatique, 2020. június.

[9] Stéphane Foucart: En trente ans, près de 80 % des insectes auraient disparu en Europe [Harminc év alatt a rovarok közel 80%-a eltűnt volna Európában], Le Monde, 2017. október 18.

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések