A világvége túlélői

Babot, karfiolt vagy fehérrépát termeszteni, kenyeret sütni, esetleg csalános tésztát gyúrni, csirkéket nevelni vagy lekvárt befőzni, félretenni jövő évre vetőmagokat, aloé verával gyógyítani, pulóvert kötni és étolajjal működtetni a dízelmotort, kinyerni az esővizet és saját kutat fúrni, megoldani a hétvégi nyaraló független energiaellátását és így tovább. Megtanulni a fortélyokat, tapasztalatot cserélni – mindez ártatlan, sőt örömteli foglalatosságnak látszik. A preppereknek, a prepping, az előkészítés követőinek azonban ez nem puszta időtöltés, hanem a valószínű jövőre való gyakorlati felkészülés.

doomsday-preppers„A civilizáció összeomlására készülő amerikaiak szubkultúráját”[1] többrétegű és súlyosan szorongó csoportok alkotják. A „felkészülés” egy hurrikán vagy egy földrengés okozta szükséghelyzetre az ő gondolkodásukban összekapcsolódik a bármilyen helyi vagy rendszerszintű válságra való készenléttel.

Egyre többen vannak, legalább hárommillióan, akik részletes terveket dolgoznak ki arra, hogy túléljék a „ma ismert világ végét”.[2] A közismert National Geographic televíziócsatorna egy nagyon is népszerű valóságshow-t szentel a témának, havonta háromszázezer ember megy fel a Survivalblog.com webhelyre, és számos konkurens, főleg az Egyesült Államokban és Kanadában fejlesztett ki különböző műsorokat és webhelyeket (Viking Preparedness, The Survival Mom, Ready Nutrition, Pioneer Living Survival Magazine, Prepper, The Suburban Prepper, The Prepper E-Book READY - Prepare / Plan / Stay Informed…), sőt, már Latin-Amerikában és már Európában és Ázsiában is megjelent a tematikus kínálat. Egyelőre kevés tanulmány foglalkozik a téma a szociológiájával, de a jelek szerint többféle csoport létezik, főleg fiatalok és a súlyosan eladósodott kertvárosok lakói. A blogok, a nagy példányszámban eladott könyvek és a tévé- illetve rádióműsorok már kitermelték a téma neves szerzőit és szakértőit. A prepperek pápája James Wesley Rawles egykori hírszerző tiszt és konzervatív keresztény, akinek a könyvét több százezer példányban adták ki.[3] A műben sok gyakorlati tanácsot találhatunk, de a szerző nagyon titkolódzik, és nem is árulja el, hol van az a bizonyos titkos ranch, ahol ő és családja majd túléli a végzetes időket.

A világvégejóslatok mindig is jellemzőek voltak a különféle szektákra és a belőlük kinövő vallásokra. De a millenaristákkal ellentétben a prepperek nem egy adott időpontban bekövetkező katasztrófára várnak. Minden megtörténhet, nem tudni, mikor, ebben a vonatkozásban egyáltalán nem szektások: becsapódhat egy óriás meteorit vagy kisbolygó, jöhet egy óriási vulkánkitörés ökológiai katasztrófával kombinálva, de beköszönthet egy járvány, vagy nukleáris háború a Nyugat és Kína között, egy mindent elértéktelenítő hiperinfláció, vagy összeomolhat a globális bankrendszer esetleg kevesebb mint tizenkét óra alatt (a hitelkártyák holnaptól nem használhatók!), de kitörhetnek forradalmak is és statáriumot is bevezethetnek: bármi megtörténhet. A katasztrófák ilyen opportunista felhasználása nagyon előnyös, hiszen elkerüli a nem bekövetkezett apokalipszis utáni csalódást – ilyen csapás érte Harold Campinget, a Family Radio igazgatóját, amikor a 2011 októberére előre jelzett világvége nem jött el – és a hívei szétszéledtek. Így a prepperek között ott találjuk az összeesküvéselméletek híveit, a városi burzsoá bohémeket, az elszigetelődő populistákat, sőt különböző környezetvédő csoportokat is. Ők keltik fel az újonnan jövők érdeklődését, akik egyszerűen azt szeretnék csak tudni, hogy mi a teendő a víz vagy az elektromos áram kimaradása esetén. Röviden, minden lehetséges forgatókönyvet megvizsgálnak, majd szinte észrevétlenül elvezetik a „materialista” báránykákat a kálvinista predesztináció felé, amely megkülönbözteti a kiválasztottakat (vagy nyerteseket), akiket az aktív éberség különböztet meg az áldozatoktól (vagy vesztesektől), akik saját bűnös könnyelműségük áldozatai. Kemény versenyt támasztanak a különböző egyházaknak, amelyeket nagyon is bosszant az új versenytárs, és azzal vágnak vissza, hogy a materialista felkészülés a nagy káoszra nem ér fel a lelki üdvösség spiritualitásához.

A hippikkel és a kilencvenes évek túlélő mozgalmaival szemben a prepperek nem utasítják el a mai életmódot, és a kormányt sem vádolják azzal, hogy az állítólagos új világrend elitjét támogatja. Ők egyszerű polgárok akarnak lenni, akik hasznos információkat keresnek. Ha a prepperek csak a kerti lak gyakorlati ápolásának Henry David Thoreau-féle hagyományait[4] akarják újjáéleszteni, akkor ez ellen senkinek sem lehet semmi kifogása, de sajnos két olyan elem is megfigyelhető a különböző blogokban, amelyek ezen messze túlmutatnak: az elszigetelődés mint menekülés és a bizalmatlanság, amely kész fegyvert is ragadni a „nem felkészültekkel” szemben: előre is azzal gyanúsítják őket, hogy a katasztrófák idején fosztogatják majd a felkészülteket.

Hogyan készüljünk fel az általános összeomlásra? – kérdezi Joel Skousen korábbi vadászpilóta, aki katasztrófa-politológussá és a stratégiai kitelepülés (relocalisation stratégique, strategic relocation) szakértőjévé képezte át magát. És amikor eljön az idő, hogy elhagyjuk a nagyvárosokat – főleg a legveszélyesebbeket, amelyeket elárasztanak a munkanélküli zombik – mit vigyünk magunkkal a bug out bagben, a nagy csődzsákunkban? Hogyan válasszunk egy biztos menedéket az amerikai erődítmény szívében, ahol erkölcsileg feltehetőleg szilárd keresztény szomszédokkal leszünk körülvéve? Hogyan bírjuk ki legalább hat hónapig egy tartósan önellátó lakóhelyen, sőt akár egy csatorna betoncsövében a kert végében? Van olyan házaspár, aki azzal dicsekszik, hogy már ötven évre való élelmiszert és huszonötezer töltényt halmozott fel. Egy másik túlélő azt magyarázza, hogyan nevel ezer tilápiát (édesvízi hal) a saját medencéjében.

A „post-apo” élet, mondják nagy komolyan, talán visszatér a vadászó-gyűjtögető életmódhoz. Mindenképpen meg kell őrizni a meglévő tudást, hogy majd újjáépíthessük a civilizációt (szövés, állatgondozás, újrahasznosítás, víztisztítás, hegesztés stb.), a jövő űrutazóihoz hasonlóan. Szokványosak az ilyen kérdések: hány lóra és tehénre lesz szüksége egy családnak? Az elszigetelődő közösség fantazmagóriáját nagyon jól ábrázolja Night Shyamalan The Village (A falu) című 2004-es filmjében, amelyből sokan merítettek ötleteket. Még jellemzőbb Roland Emmerich 2012 című kétségtelen sikeres kultuszfilmje, vagy a The Road (Az út), John Hillcoat filmje, amelyeknek az az előnyük, hogy nem törik magukat, hogy elgondolkoztassák a nézőket!

A prepperek másik kedvenc témája már ebből közvetlenül levezethető: a másoktól való félelem. Térképek mutatják a feltételezett terrorista tevékenységeket az egész világon és az Egyesült Államokban, valamint leírják a módszereket, hogyan hozzunk létre sürgősségi bunkereket, zárt lakóparkokat, és hogyan szervezzük meg a fegyveres őrjáratokat, amelyek talpig fegyverben várják azon szerencsétlenek hordáit, akik egész biztosan nem haboznak majd megtámadni a kiválasztottak szentélyeit. A teljes egyetértés a próbariadók bevezetésében egy olyan hagyományhoz csatlakozik, amikor a feltételezett katasztrófa elleni közös és hisztérikus fellépés több bajt okoz, mint ami ellen eredetileg védekezni akarnak.

De egyesek őrülete nem fedheti el azt a tényt, hogy a többség ugyanolyan kényszeres fogyasztó marad, mint akik az ünnepek előtt szállják meg és ürítik ki a szupermarketeket. A fosztogatókra számítva fegyvereket vesznek, alapvető szükségleti termékeket, illetve és gyógyszereket (ez „a három B”: bullets, beans, band-aids – lőszer, bab, kötszerek), tulajdonképpen felváltják az egyik fajta túlfogyasztást egy másikra. Az önellátó neopionír-ideál megvalósításába persze erősen bezavar, hogy a piac már ezt a szegmenst is felfedezte, és rengeteg felesleges terméket kínál nekik is. A csúcs talán a liofilizált (fagyasztva porított, a szerk.) jövő, a „kilenc hónap négy személyre” csomag, amit a végveszély-termékek szakemberei kínálnak a legpesszimistábbaknak, és azok viszik is, mint a cukrot.

Persze a jó preppernek mindig minden körülmények között fel kell találnia magát, mint régen a kiscserkésznek, aki résen van: tudnia kell, hogyan lehet lámpát csinálni krumpliból, törülközőt szövetből, kanalat kartonpapírból és hogyan lehet tüzet gyújtani gyufa nélkül. De ezt is televíziós programok okítják és olyan karizmatikus tévésztárok, akik képesek megdolgozni a fogyasztókat: csináld magad, de vedd meg a hozzávalókat. Lehet saját szappant is gyártani, de vegyél hozzá bóraxot, nátrium-karbonátot és sajtreszelőt, ami mind a szomszédos boltban kapható.

Miközben várják a különböző katasztrófákat, és fel is készülnek rájuk, a preppereknek már nem is jut idejük arra, hogy elgondolkodjanak a jelenen, azon, hogy most mi történik velük. A prepperek kritizálják a mohóságot, a pénzközpontú világot, de individualista és önellátásra törekvő menekülési reflexük kevés lehetőséget kínál a társadalmi és politikai változásra, a jelenlegi rendszer kereteinek átalakítására. Épp mint a nyereséget dühödten hajszoló kapitalista, a prepper sem gondolja, hogy a civilizációs pályát át lehet állítani. Hogy a megoldhatatlan eladósodás talán előkészítheti a történelem ravasz csavarintásán keresztül, akaratunk ellenére is az átmenetet egy szolidárisabb társadalomba, számukra elképzelhetetlen. A mindenki mindenki ellen neodarwinista ideológiájába zárva eszükbe sem jut, hogy a javak egyszerű újraelosztása hatékonyabb a borzalmak ellen, mint a stratégiai kitelepülés. Röviden: a prepper elutasítja azt, hogy felkészüljön... a kapitalizmus utáni világra.


* A szerző antropológus, az Országos Tudományos Kutatási Központ (Centre National de la Recherche Scientifique; CNRS) kutató professzora. Az Eloge de la pluralité. Conversion entre cultures et continuation de l’humanité [A pluralizmus dicsérete. Átalakulás a kultúrák között és az emberiség folytatása] című könyv szerzője (Bibliothèque de la Revue du Mauss permanente, Párizs, 2012) Szerkesztő: Pourquoi tardons tant á devenir écologistes? [Miért ilyen nehéz az ökológiai átállás?] L’Harmattan, Párizs, 2007.

Fordította: Hrabák András



[1] Subculture of Americans prepares for civilization’s collapse [A civilizáció összeomlására készülő amerikaiak szubkultúrája], Reuters, 2012. január 21.

[2] The End Of The World As We Know It [A ma ismert világ vége], vagy kezdőbetűi alapján TEOTWAWKI.

[3] Például Survivors: A Novel of the Coming Collapse [Túlélők: Az eljövendő összeomlás regénye], Simon & Schuster, Atria Books, New York, 2011 ; How to Survive the End of the World as We Know It [Hogyan éljük túl a világvégét mai tudásunkkal], Plume, New York, 2009.

[4] Henri David Thoreau 1817–1862 között élt amerikai filozófus, az első környezetvédők egyike.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés