„Az országnak merész és kitartó kísérletezésre van szüksége. A józan ész azt kívánja, hogy válasszunk egy módszert és azt próbáljuk is ki. Ha kudarcot vallanánk, azt őszintén valljuk be, s válasszunk egy másik módszert. De mindenképpen próbálkoznunk kell valamivel!” Franklin Roosevelt, 1932. május 22.
Costa Gavras beszélt a Le Monde diplomatique chilei kiadásában Allende chillei utazásairól. Három, eddig kiadatlan fotóját is átengedte közlésre a különkiadásba.
Négy évtizeddel ezelőtt a fegyveres erők főparancsnokai súlyos bűncselekményt követtek el, amikor fellázadtak és megdöntötték a törvényesen megalakult kormányt és felfüggesztették az alkotmány érvényességét. Ezzel párhuzamosan diktatórikus rendszert vezettek be, és kegyetlen megtorlással éltek. Sem az államcsíny végrehajtóit, sem a velük szövetkező civileket nem ítélték el [1], a mai napig büntetlenséget élveznek.
„A benchmarking[1] a megoldás!” – harsogta Laurence Parisot, a francia munkáltatók és vállalkozók csúcsszövetségének elnök asszonya az Európai Parlament székházában 2008-ban megtartott ülésükön éppen a szövetség jelszavából kiindulva. Akiknek új ez a fogalom, azoknak meghökkentő a benchmarking elvét a termékekre, a szolgáltatásokra, az ideológiákra, a munkavállalókra, az országokra, magyarán mindenre kiterjesztő beszéd.
Érdekes lenne újrajárni a mai bajos helyzetünkhöz egész Európán át vezető részeg utat, az összes kanyart és bukkanót. Kezdetben mindent a versenyképességre vezettünk vissza, s ma már minden a munkaerő költségéről szól. Felejtsük el a subprime válságot, a bankok likviditási krízisét, a vagyonok mértéktelen értékvesztését, a hitelezés és a kereslet összeomlását, a magánhitelek közhitelekké alakítását és a megszorítási politikákat. Mint Ulrich Wilhem, a német kormány szóvivője már 2010-ben szépen elmagyarázta, „a (kereskedelmi) egyensúlytalanságon javítani és az állami költségvetéseket stabilizálni az eurozónában csak úgy lehet, ha egész Európa versenyképességét növeljük”.[1]
A közelmúltban két monográfia is megjelent a Francia Kommunista Párt (FKP) második világháború utáni történetéről. A párt történetének szebb és kevésbé szerencsés mozzanatait levéltári anyagok és visszaemlékezések alapján feldolgozó két munka a tárgyalt időszakot se nem rózsaszínű, se nem sötét árnyalatokban ábrázolja.
Megjelent franciául Krúdy Gyula regénye, A tiszaeszlári Solymosi Eszter. Idehaza, a Millenárison pedig október 13-14-én mutatják be Fischer Iván egyfelvonásos groteszk-lírai operáját A Vörös Tehén címmel. Az opera szövege Krúdy regényéből, Kossuth levelezéséből és Parti Nagy Lajos verseiből született, a rendező Ascher Tamás és Székely Kriszta.
Ha kimondjuk azt a szót, hogy „iskola” elkerülhetetlenül felvillan előttünk a tankönyv képe. A tankönyv ugyanis oly mértékben a tanterem központi tényezőjévé vált, hogy nélküle immáron el sem képzelhetjük a tanulást. A tankönyv, amelyet eredetileg a fiatal európai nemzetállamok abból a célból vezettek be, hogy meghatározzák a szükséges ismereteket, immáron nem éri be az ismeretek szervezett átadásának a feladatával, hanem azokat a hatalom elvárásaihoz történő alkalmazkodás szándékától vezettetve szelektálja is. A tankönyv visszatükrözi az őt létrehozó társadalom előítéleteit, többek között a férfi nő közötti viszonyról, vagy a vállalatoknak a gazdaságban betöltött szerepéről. Noha a pedagógusok a tankönyvi előírásokhoz képest még némi autonómiával rendelkeznek, de az a körülmény, hogy a tankönyvkiadás egy maroknyi nagyvállalat kezében összpontosul, felveti a kérdést: vajon fennállnak-e annak feltételei, hogy az iskolák kritikai érzékkel rendelkező polgárokat képezzenek?
Oroszország, Irán, Katar, Bolívia… A Gázexportáló Országok Fóruma július 1-jén Moszkvában ült össze, hogy közös stratégiát próbáljanak kialakítani a palagáz egyre nagyobb súlyával szemben. A hagyományos gáztermelő országok aggódnak. Az új típusú termelés ma még elsősorban az USA-t érinti, de várható, hogy felborítja a világ geopolitikai egyensúlyát.
A palagáz- és palaolaj-kitermelés súlyos környezeti károkat okoz az Egyesült Államokban. A hatóságok persze Észak-Dakotában is félrefordítják a fejüket.
| Tweet |
A magyar változat
szerkesztőségének
e-mail címe:
info@magyardiplo.hu
A rendszer használata közben bizonyos esetekben Önnel kapcsolatos adatokat kezelünk és adatokat (cookie -kat) tárolunk az Ön gépén. Erreől itt olvashat részletesebben. A vonatkozó rendelkezések értemében (lásd itt) mindehez az Ön hozzájárulása szükséges. Hozzájárulok
