Egy emlékezetes büntetőper története: a tiszaeszlári vérvád

Kategória: 2013. szeptember
Írta: Evelyne Pieiller
Találatok: 5884

 Megjelent franciául Krúdy Gyula regénye, A tiszaeszlári Solymosi Eszter. Idehaza, a Millenárison pedig október 13-14-én mutatják be Fischer Iván egyfelvonásos groteszk-lírai operáját A Vörös Tehén címmel. Az opera szövege Krúdy regényéből, Kossuth levelezéséből és Parti Nagy Lajos verseiből született, a rendező Ascher Tamás és Székely Kriszta.

 

 

krdy1882. április 1-jén délben vásárolni indult, majd eltűnt egy 13 éves cselédlány. „Egy barna, szomorú kislány”, aki senkit sem érdekelt – még az anyja sem emlékszik, hogy barna vagy kék volt-e a szeme színe. Egy ilyen hétköznapi hír akár a teljes csendbe is beolvadhatott volna. Helyette nagy vihart kavaró nemzetközi üggyé vált, mivel a falu zsidó közösségét azzal vádolták, hogy átvágták a lány torkát, hogy vérét a húsvéti pászkához keverjék. 1882-ben vagyunk, Tiszaeszláron, Szabolcsban, Északkelet-Magyarországon. Ez az elképesztő, bolond történet, ahogyan Krúdy Gyula belemélyed, elmeséli és kibogozza, több a tőle várt, antiszemitizmus elleni felszólalásnál.

1931-ben, amikor epizódonként megjelenteti, Magyarországot Horthy Miklós kormányozza, aki erőszakos antiszemita törvényeket léptet életbe. A szeszélyes, hóbortos Krúdy (1878–1933), akit Márai Sándor feltétel nélkül becsül, a megjelenés idején már hazája egyik legelismertebb prózaírója. Ő is szabolcsi, de amikor megírja Eszter történetének hihetetlen fejleményeit és az esemény visszhangját, akkor érezhetően nem csak szűkebb hazáját akarja megérteni. Gyönyörűen felidézi egy letűnőben levő korszak „nagyurainak, káprázatainak és babonáinak”, „legendáinak és rossz szellemeinek” emlékét, miközben korának alapvető politikai feszültségeit is bemutatja. A regény saját korát, a tiszavirág életű Tanácsköztársaság és az ország területét durván megnyirbáló 1920-as trianoni szerződés utáni évek társadalmát meséli el, milyen is volt az élet az 1848-as forradalom kudarca után, milyen is volt az 1867-es kiegyezés utáni kor, a dualizmus ideje, amikor létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia és egyesült az osztrák császárság és a magyar királyság.

1882-ben úgy tűnhetett, hogy a „modernitás” győzedelmeskedik még a legeldugottabb szlovák határmenti falvakban is – sokszínű sajtó, Parlament, a kontinenst átszelő vasútvonalak –, amikor a helyi zsidó templomszolga fia, Scharf Móric apját és hittestvéreit hirtelen rituális gyilkossággal vádolja meg, és ezt a korabeliek egy része kritikátlanul elhiszi. A történet megrázó és elképesztő. Mivel Scharf Móric minden jel szerint pszichológiai eset, a nagy orosz regényhősökhöz méltó, a történetet egymásba fonódó melodrámai események sora alakítja, amelyekben megjelenik az az ellenmondásos szerelmi vallomás a kettős anyanyelvhez, a kettős kötődéshez, a sokszínű Magyarországhoz, amely talán a magyar identitás egyik legfontosabb jellemzője, amikor a „másik” - a zsidó, a cigány, a rutén, de ugyanígy az osztrák és a távoli múltból előlovagló hun király, Attila is - alakítja, felbolygatja és állandó nyugtalanságban tartja a magyarságtudatot.

Ez a kétnyelvűség adja a testvériség lendületét is, amelyet a függetlenség vezére, Kossuth Lajos testesít meg. De azt a pusztító melankóliát, a kóbor lelkeket is, akik a teljesség álmát hurcolják magukkal, ami ennek a történetnek a szereplőit jellemzi. Amint a nyíregyházi királyi ügyészt, Both Menyhértet is, aki a nyomozás során főbe lőtte magát – épp amikor minden a legnagyobb rendben ment a menthetetlenül neurotikus Ónody Géza szerint, aki Tiszaeszlár szülötte és országgyűlési képviselője, ő veti fel a magyar országgyűlésben először az ügyet, egyébként az első nemzetközi zsidóellenes kongresszus (1882) egyik szervezője, és valószínűleg a vérvád egyik kiötlője, akiben egyébként olthatatlan vágy égett... a zsidó asszonyok iránt.

Végül, az egész Európát érzelmileg felbolygató „pörben” minden vádlottat felmentettek.

Ma pedig, a tiszaeszlári Solymosi Eszter emlékmű zarándokhelye a minden kisebbséggel szemben ellenséges Jobbiknak, az ország harmadik legnagyobb parlamenti pártjának.

Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter – magyarból fordította Catherine Fay. Albin Michel, Párizs, 2013, 637 o., 24 euró.

Krúdy Gyula regényét 1931-ben a Magyarország című napilap folytatásokban közli, végül azonban a „nagy pör” világra szóló története könyv alakban csak 1975-ben jelent meg a Magvető Kiadónál.

Fordította: Morva Judit

 

A felmentő ítélet után Istóczy Győző és Ónody Géza kezdeményezésére és társelnökségük alatt 1883. október 6-án megalakult az Országos Antiszemita Párt, amely 1884-ben és 1887-ben is bejutott az Országgyűlésbe.

Nem csak magyarok, hanem külföldi keresztény teológusok is elítélték a pert, a vád alapját középkori, sőt ókori babonaság maradványának tartván.

Eötvös Károly, a kor egyik markáns értelmiségije, képviselő, ügyvéd és publicista, aki a perben a védelmet vállalta, A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége címmel adta közzé monumentális emlékezését az ügy részleteiről 1904-ben.

Bary József, a vizsgálóbíró emlékiratait 1912-ben fejezte be, 1915-ben pedig meghalt. Fia, dr. Bary Zoltán a „nagy per” után fél évszázaddal, 1933-ban, Hitler hatalomra jutásának évében ásta elő és jelentette meg a kéziratot A tiszaeszlári bűnper címmel. Ezt a könyvet 1999-ben reprint formában újra kiadta egy szélsőséges kiadó: „a könyv külön értéke, hogy részletesen ismerteti a védelem érveit is, majd pontról pontra cáfolja azt a rideg tényekkel.”

A gyilkosságot és a büntetőpert a kortársakon kívül mások is feldolgozták:

2003-ban az Eötvös Károly Magyar–Izraeli Baráti kör szervezett Tiszaeszlár-konferenciát.

2011-ben jelent meg Kövér Györgynek A tiszaeszlári dráma – Társadalomtörténeti látószögek című összefoglalása.

Erdély Miklós 1984-ben forgatta a Verziók című filmet, amelyben a csendbiztost Rajk László, a kivégzett belügyminiszter fia alakította, Elek Judit pedig Tutajosok címen 1989-ben készített a témában filmet. A fiatal rendező, Groó Diana épp Az ügyvéd munkacímű filmen dolgozik, amely Eötvös Károly életéről szól.

A büntetőper későbbi feldolgozásai közzé érdemes felvenni Mondruczó Kornél rendezésében a Hannoveri színházban 2011-ben (helyi színészekkel, német nyelven) sikerrel bemutatott előadást A tiszaeszlári Solymosi Eszter esete címmel, amit 2012-ben a társulat Budapesten (2 előadásban) a Trafóban is bemutatott. (köszönjük az információt!!)

 Solymosi Eszter emlékére egy, a megvádolt zsidók bűnösségében ma is hívő spanyolországi magyar házaspár emlékművet emelt Tiszaeszláron, amely a szélsőséges mozgalmaknak, köztük a MIÉPnek, a Magyar Gárdának és a Jobbiknak is zarándokhelye. A szobornál évente emlékeznek meg a „gyilkosságról”.

Az antiszemita, pogromprovokáló perek nem példátlanok Európában: tizenkét évvel Solymosi Eszter halála után Franciaországban kavar hallatlan vihart a hazaárulással megvádolt Alfred Dreyfus ügye.

 

Gerle Éva