2013. október

Hihetünk-e a papagájoknak?

 Bárki bármit mondhat és írhat. Különösen az Egyesült Államokról. Így az USA, kevesebb mint hat hónap alatt, a hamvaiból feléledt főnixből (gazdasága magára talált, úton van az energetikai függetlenség felé, számítástechnikai óriáscégei egyértelműen uralják a piacokat, sőt autóiparáról is jó híreket hallani) újra hanyatló birodalommá vált, alapvetően tétova elnöke[1] miatt.

Fahrenheit 452

 

„Te, ki csendben ülsz a sorban,

Gyere, gondolkozz csak el,

Hogy e föld itt minket illet,

Nem azé, ki pénzt zsebel…”

(Orfeo zenekar: Törd a kerítést, 1971)

 

Mi történik akkor, amikor több ezer helyi gazdát az államhatalom elvág a földhöz jutástól? Mi történik akkor, amikor az államhatalom lavinaszerűen hazudik, vagy, ami ugyanaz, az ellenkezőjét teszi annak, amit retorikájában állít? Amikor egy európai hírnevű ökológiai mintagazdaságot szervezetten szétver? Amikor égbekiáltó igazságtalanságokat a törvényesség maszkjával fednek el? Mi történik akkor, amikor a Fahrenheit 451 valósággá válik?

Az internacionalista ész csele: Európa és a baloldal

 

"Egyszerre csak divatba jött félni a nép uralmától,

amelyről persze a nép tudott a legkevésbé."

(Szentkuthy Miklós: Cicero vándorévei)


„Európa” talán soha nem volt még ennyire jelen a politikai-társadalmi vitákban. A válság „kitörése” óta nem telik el hónap, hogy ne legyen részünk a melodramatikus összejövetelekben, ahol (hajnalig!) vitatkoznak, egyezkednek, válságmegoldanak, világot mentenek kedves európai vezetőink, hogy aztán pár hét múlva minden kezdődhessen elölről. A társadalmi reménytelenségbe süllyedt kontinens állapotát látva a pánik persze indokolt. Paradox módon azonban szinte sohasem esik szó arról, hogy túl a semmitmondó intézményi vitákon („népek Európája”, „föderalizmus” és így tovább) és a súlyos gazdasági-politikai-kulturális-szociális hanyatlás tényének leszögezésén, valójában mivé is vált az Európai Unió.

Az életfogytiglan tartó megszorítások ellen – kilépni az euróövezetből?

 

„Mi már gyakorlatilag kiléptünk az eurózónából” – állapította meg Nikosz Anasztaziadesz, Ciprus miniszterelnöke, hiszen Cipruson a bankjegyeknek már nem ugyanaz az értéke, mint Görögországban vagy Németországban. Megkezdődött volna a közös pénz felrobbanása? A káosz forgatókönyvével szemben mindinkább utat tör magának az egyeztetett és szervezett kilépés gondolata az euróból.

Az egységes pénz ellen, egy közös pénzért![1]

Felügyelet és hazugság - A Google-nek és a Microsoftnak már pinokkió orra nőtt.

 

Az amerikai hatóságok éveken keresztül keményen elítélték azokat az államokat – elsősorban Kínát és Iránt –, melyek korlátozták állampolgáraik számára az internet-hozzáférést és -használatot. Amikor Edward Snowden leleplezte, hogy milyen mértékben felügyeli Washington a telekommunikációs eszközöket világszerte, a kételyek csak tovább erősödtek: őszinték-e vajon a szemrehányások. Ám a probléma jócskán túlmutat az egyszerű képmutatáson.