Hihetünk-e a papagájoknak?

Kategória: 2013. október
Írta: SERGE HALIMI
Találatok: 3408

 Bárki bármit mondhat és írhat. Különösen az Egyesült Államokról. Így az USA, kevesebb mint hat hónap alatt, a hamvaiból feléledt főnixből (gazdasága magára talált, úton van az energetikai függetlenség felé, számítástechnikai óriáscégei egyértelműen uralják a piacokat, sőt autóiparáról is jó híreket hallani) újra hanyatló birodalommá vált, alapvetően tétova elnöke[1] miatt.

papag kAz amerikai tehetetlenséget ecsetelni mára rendes háziipari tevékenységgé nőtte ki magát. Szíria esetében például Barack Obama elnök lerontotta országa hitelességét azzal, hogy nem vetette bele magát – mint azt zseniális stratégák, köztük sokan Párizsban, oly melegen ajánlották – újabb arab ország elleni katonai akcióba.[2] Ezek a papagájok, a „hitelesség” kifejezést használták, szerintük ez fejezi ki leginkább gondolataikat.

Hát akkor nézzük... A vietnami háborút John Kennedy és Lyndon Johnson döntötte el azzal az ürüggyel, hogy ne boruljon fel még egy dominó és kerüljön a szovjet vagy a kínai kommunizmus karmai közé. Az USA számára ez már akkor is „hitelességi” probléma volt. Kétmillió indokínai halt meg emiatt. Négy évvel Washington veresége után Peking és Hanoi katonai összeütközésbe került egymással…

Az iraki háborút George W. Bush ügyeskedte ki, hogy megbüntessen egy rendszert, amelyet azzal vádolt – akárcsak Iránt és Észak-Koreát –, hogy a „Gonosz” birodalmához tartozik. Az USA-nak akkor ez is „hitelességi” kérdés volt. Ma Irak romokban hever, és az amerikai katonák által hatalomra ültetett bagdadi kormány sosem volt olyan közel Teheránhoz, mint jelenleg.

„Nem vagyok háborúellenes, de az ostoba háborúkat ellenzem” – magyarázta egy fiatal szenátor, bizonyos Barack Obama 2002-ben, amikor felszólalt országa iraki kalandja ellen. Elnökké választása után viszont először fokozta az „ostoba háborút” Afganisztánban, majd kénytelen-kelletlen visszavonult.

Szíriával kapcsolatban a háborús erők azt javasolták, hogy kapja össze magát. Az USA-nak azonban meg kellett volna szegni a nemzetközi jogot, ha a Biztonsági Tanács hozzájárulása nélkül indul háborúba; ugyanakkor figyelmen kívül kellett volna hagynia a kongresszus véleményét; majd azt kockáztatta volna, hogy az események hatására ellene fordul a Fehér Ház is. Ráadásul sokkal kevesebb szövetségessel az oldalán kellett volna harcba indulnia, mint Bushnak 2003-ban a „hajlandók koalíciója” élén. Sőt az amerikai elnöknek az USA-állampolgárok többsége véleményének ellenére kellett volna ebbe a kalandba kezdenie, akik közül néhányan attól féltek, hogy az amerikai hadsereg Szíriában de facto az Al-Káida légierejévé válik[3].

Az elnök habozott. Mára azonban úgy tűnik, eldöntötte, hogy „hitelessége” gond nélkül túléli, ha nem veti bele magát a Közel-Keleten egy újabb „ostoba háborúba”.

 

Fordította: Morva Judit



[1] Lásd Malaise à Washington: En 1952, déjà” [Rossz hírek Washingtonról – már 1952-ben is], Le Monde diplomatique, 2008. november és Les Etats-Unis saisis par le polycentrisme [Az USA ráébred a több pólusú világra], L’Atlas du Monde diplomatique, 2012, ahol Benoît Bréville az amerikai hanyatlás témájának rendszeres visszatérését elemzi.  

[2] Mathias Reymond: Conflit en Syrie: les éditocrates s’habillent en kaki [Szíriai konfliktus: a főszerkraták terepszínű kezeslábast húztak], Acrimed, 2013. szeptember 23. www.acrimed.org

[3] Ohio volt baloldali képviselője, Denni Kucinich kifejezése szerint.