hu | fr | en | +
Accéder au menu

Fahrenheit 452

Gyere, gondolkozz csak el,

Hogy e föld itt minket illet,

Nem azé, ki pénzt zsebel…”

(Orfeo zenekar: Törd a kerítést, 1971)

Mi történik akkor, amikor több ezer helyi gazdát az államhatalom elvág a földhöz jutástól? Mi történik akkor, amikor az államhatalom lavinaszerűen hazudik, vagy, ami ugyanaz, az ellenkezőjét teszi annak, amit retorikájában állít? Amikor egy európai hírnevű ökológiai mintagazdaságot szervezetten szétver? Amikor égbekiáltó igazságtalanságokat a törvényesség maszkjával fednek el? Mi történik akkor, amikor a Fahrenheit 451 valósággá válik?

Cinizmus, korrupció, hazugság

JPEG - 387.5 kio

A neohortysta restauráció egyik elemeként egy új-feudális nagybirtokrendszer szisztematikus kiépítésének vagyunk tanúi és elszenvedői a mai Magyarországon. Az államhatalom 2012 őszén olyan agrárreformprogramot hirdetett meg, amelynek keretében mostanáig százezer hektár állami föld haszonbérletére írt ki a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) pályázatot. Célja eredetileg az volt, hogy nyilvános pályáztatás útján helyi gazdálkodóknak juttasson termőföldet a családi gazdaságok fellendítésének ürügyén. Ezt a Nemzeti Vidékstratégia 2011–2020 legitimálta volna. A pályáztatás minden egyes lépése a törvényesség égisze alatt futott (hiszen a törvényeket az államhatalom hozta!), ám az igazságtalanság, a politikai csűrés-csavarás, a szemfényvesztő és ízléstelen hazugságok, egyszóval az államhatalom predátor viselkedése az egész folyamat alatt tetten érhető volt. A pályázatokat kezelő NFA szerint is a pályázatok elbírálásakor 40 százalék szubjektív értékelésre volt lehetőség. Ami azért kellett, hogy az nyerjen, akit az államhatalom preferál. A pályáztatás átláthatatlan, titkos és végtelenül korrupt voltára azonban viszonylag hamar fény derült. (1)

Ángyán József korábbi vidékfejlesztési államtitkár rávilágított azokra a szisztematikus lépésekre (agrárkamarai törvény, az alaptörvény 3. módosítása, földforgalmi törvény és egy későbbi „integrátor törvény”), amelyeket az államhatalom azért, hogy az eredeti retorika szerinti „családi gazdaságok támogatása” helyett megnyissa az utat a pártpolitikával szervesen összefonódó tőkeérdekek előtt. (2) Az állam ebben a szereposztásban tehát nem más, mint „facilitátor”: az általa meghozott törvényekre hivatkozva húzza ki a földeket az eddigi használók alól, illetve az állami földhöz jutást teszi lehetetlenné éppen a helyi gazdák számára. Mindezzel egyre jobban eltorzítva a hazai birtokstruktúrát egy Latin-Amerikát idéző nagybirtokrendszer irányába.

A következmény: több ezer helyi gazda kisemmizve, a földhöz jutás reménye nélkül nézi végig, hogyan rabolják le a régi-új földesurak az addig általuk művelt termőföldeket.

François Truffaut 1966-os kultuszfilmjében, a Fahrenheit 451-ben egy elképzelt jövőbeli diktatúrában a központi hatalom elnyomása abban nyilvánul meg, hogy az emberektől elveszik a könyveiket, majd a tűzőrség (amelynek feladata a film szerint soha nem is volt más) elrettentésképpen nyilvánosan elégeti azokat. Amikor megtalálják a legnagyobb civil, de mindaddig titokban tartott könyvtárat, a főparancsnok mámorosan kiáltja: „Ez most már mind a miénk!” A könyvégetés előkészületeit rögtön a helyszínen elkezdik, de a könyvek tulajdonosa, a letartóztatott asszony megelőzi őket, és magára gyújtja a földön heverő, kerozinnal lelocsolt könyvkupacot. Az ellenállásnak, mint kiderül, az a formája született meg időközben, hogy emberek kis csoportja fejből elkezdi megtanulni a világirodalom klasszikusait, Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Beckettet, az Alce Csodaországbant és így tovább, így szájhagyomány útján örökítik tovább a kultúrát…

Itt azonban földről van szó. Az államilag támogatott nagytőkés földszerzések az elmúlt egy év alatt megannyi föld nélküli parasztot, gazdálkodót, termelőt „eredményeztek”. Könyveket el lehet venni és az emberek élő könyvekké válnak, mint Truffaut filmjében, a tudás és a kultúra csírájában tovább él. A föld elvételével vagy a hozzáférés alattomos korlátozásával – ahogyan ma Magyarországon történik – az emberek földönfutóvá válnak, a tudás és az (agri)kultúra meghal. A gazdától azt veszik el, ami ő maga. Az identitásától fosztják meg. (Föld)anyjától. Munkájától. Ezzel meghal a vidék is.

Az utolsó csepp

Itt tehát földről van szó és a rajta dolgozó, belőle élő emberekről. A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ esetében egész pontosan 452 hektárról. A legnagyobb hazai ökológiai mintagazdaságról, amely mögött 21 év megfeszített munka áll. A gazdaság szakmai megtervezésben német, dán, amerikai és magyar szakemberek is részt vettek a németországi biodinamikus Gut Sambach farm alapítója, dr. Friedhelm Feindt aktív bábáskodása mellett. A mára nemzetközi hírnevű vidékfejlesztési központ és népfőiskola magyar–német kormányközi együttműködés alakult, s e minta alapján a Nemzeti Vidékstratégia egy tájközponthálózatot javasolt felépíteni. Minden bevételi forrását ingyenes képzésekbe, dániai népfőiskola-partneréhez (Vestjyllands Népfőiskola) szervezett tanulmányutakba, a helyi gazdák továbbképzésébe és a központ fejlesztésébe forgatta vissza. Az elmúlt évek alatt több mint kétszáz fiatal dániai tanulmányútját finanszírozták. A legmodernebb gépekkel felszerelt, 18 embert állandó foglalkoztatásban, az idénymunkában ötven–száz embert alkalmazó biogazdaság sorsa most megpecsételődni látszik.

2012 októberében az említett agrárreformprogram keretében, pályázati úton, tíz részre felszabdalva meghirdették a gazdaság egységes művelés alatt álló földjeit. A központ annak rendje és módja szerint tíz pályázatot nyújtott be, és egyetlen négyzetcentimétert sem nyert el. A nyertes pályázók között kizárólag hagyományos gazdák vannak, megtalálhatók 9000 hektáros holdingok (ezek eleve jogtalanul indultak el a pályázaton), más nyerteseknek 3000 hektáruk van. Akad olyan, akinek tevékenységi körében nincs is mezőgazdaság, sőt vannak, akik messze túllépik a fizikailag behatárolt 20 kilométeres körzetet… (3)

Kishantos vidékfejlesztési központban egyedülálló módon integrálták az elméletet és a gyakorlatot. Az ingyenes képzések, konferenciák, szakmai tanulmányutak szervesen kapcsolódnak a 452 hektáron működő ökológiai gazdálkodáshoz. A gazdaságot a legszigorúbb minősítésű (BioSuisse) vetőmag termesztésére és szántóföldi növénytermesztésre rendezték be.

A helyi közösségekre támaszkodóan és a helyi közösségeknek támaszt nyújtva az élővilágot nem hogy nem szennyezve, hanem a biológiai sokféleség megmaradását segítve, a központ olyan unikum, amelynek megszűnése – a Greenpeace szavaival – az utolsó csepp a pohárban.

2013. november 1-jétől ugyanis, papírforma szerint, a földjeik nem őket illetik.

Save Kishantos!

A Greenpeace 82 civil szervezettel karöltve országos és nemzetközi kampányt indított Kishantos megmentéséért. Kishantosért és amit Kishantos szimbolizál: az összes kisajátított földért. 2013. október 17-én sajtótájékoztatót tartottak a központban, ahol a teljes történet újra nagy nyilvánosságot kapott. Egy 500x150 méteres, az ország történetének eddigi legnagyobb „élő plakátját” vágták a gazdaság egyik földjébe SAVE KISHANTOS felirattal. A méretből adódóan a két szó csak légi felvételről látszik igazán. Arra akarják felhívni a figyelmet ezzel, hogy csakis ilyen nagy rálátásból leszünk képesek megérteni az itt végbemenő folyamatot és az ügy fontosságát.

„Mint a fenntarthatósággal foglalkozó szakember úgy gondolom, hogy 2013-ban Európában ilyen központot nem lehet megszüntetni. Arra kérünk mindenkit, aki ezt az üzenetet hallja, álljon ki a fenntarthatóság ügye mellett, álljon ki Kishantos ügye mellett, mert ha ezt a központot ma Európában csak így le lehet törölni a föld színéről, nincs esélyünk fennmaradni ezen a Földön” – mondja Ács Sándorné, a központ egyik ügyvezetője a Save Kishantos című rövidfilm végén.

JPEG - 328 kio

A sajtótájékoztató után a Greenpeace a jelenlévő civilekkel és támogatókkal a központ egyik földjén jelképes kézi vetést rendezett. A búza az új életet jelenti: a gazdaság saját, csávázatlan gabonáját vetették el abba a földbe, amely az összes magyarországi botrányos földkisajátítást szimbolizálja. Habár a föld november 1-jétől papíron már nem lesz az övék, a vetés ideje szent és nagyobb erőknek engedelmeskedik. A gazdaság több földjét már bevetették, s ugyanezt tervezik a többi földdel is vállalva az anyagi kockázatot is, hogy nem ők aratják le a termést.

A VÉSZ (Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége) elnökének a jelképes vetés előtt elhangzott beszéde jól tükrözi az ügy védelmezőinek elszántságát:

„Minden jó érzésű és józan gondolkodású embert harcra hívok, hogy megmentsük Kishantos áldozattal bevetett, megszentelt földjét, s ezzel megmentsük a jót, a jövőt, az emberit, az igazságot.

Itt, Kishantoson kell a pénzhatalomnak, a profitéhes üzleti spekulációnak megtanulni, hogy semmi keresnivalója a föld tulajdonlásában és haszonbérletében. A világ minden pénzéért sem vehető meg egyetlen négyzetcentiméter sem. Az Istentől az egész emberiség ingyen kapta a földet, senki semmilyen alapon és semmilyen módon nem rabolhatja el.” (4)

Erőszakmentesen a földért

Kié a föld? Külső-belső gyarmatosítóké, vagy az embereké, akik verejtékkel dolgoznak rajta?

Az agrárreform tehát valójában anti-agrárreform: több tízezer hektár állami támogatással végrehajtandó lerablásának vagyunk tanúi, ami emberek ezrei méltóságának eltiprásával jár. Mindezt nem lehet szó nélkül maradni.

És amikor a könyveket elveszik és azok a tűz martalékává válnak, megölik a kollektív emlékezetet és a kultúrát. És a hatalom ügynökei elégedetten dörzsölik a kezüket a könyvek hamvai felett, azzal sem törődnek, hogy megfosztották az embereket attól, ami nekik az életet jelentette.

És amikor Kishantos földjeit elveszik gyomirtót és rovarirtót szórnak rá, az emberek emlékeit nem tudják elvenni, de megölik a 21 év alatt megteremtett ökológiai egyensúlyt. És a hatalom ügynökei dörzsölik a kezüket az elégetett földek felett, azzal sem törődnek, hogy megfosztották az embereket attól, ami nekik az életet jelentette.

De ha megtörténhet, hogy az állam több ezer helyi gazdát elvág a földhöz jutástól, hogy lavinaszerűen hazudik, hogy egy európai hírnevű ökológiai mintagazdaságot szervezetten szétver, hogy égbekiáltó igazságtalanságok a törvényesség maszkjával fednek el, hogy a Fahrenheit 451 valósággá válik, akkor az embereknek fel kell állni és azt mondani: elég a cinizmusból, a korrupcióból és a hazugságból! Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Kishantost meg kell védeni. Bármi áron.

Fülöp Ádám

(2Lásd Ángyán József sajtótájékoztatóját: 2013. 06. 27. http://www.youtube.com/watch?v=NsdFmKWTNxQ#t=775

(4Lásd: http://veszov.hu/index.php?option=com_content&;view=article&id=312:a-vesz-elnoekenek-beszede-a-magvetkhoez-kishantoson-2013-oktober-17-en-az-elvesztett-foeld-szakralis-bevetese-eltt&catid=91:kozlemeny-nyilatkozat-dokumentum&Itemid=319

Megosztás