hu | fr | en | +
Accéder au menu

Mi áll a Bo Xilai-per mögött?

A hatalom által látványosnak szánt per után Bo Xilai, a Kínai Kommunista Párt volt csillaga, életfogytiglant kapott. Amikor nyilvánosan (vagy majdnem) védekezni tudott a perben, tiltakozott az „igazságtalan” verdikt ellen, és nyomban fellebbezést jelentett be, ahogyan azt november 9-én a Shandongi Tartományi Fellebbviteli Bíróság megerősítette. Az ügy jelzi, milyen fordulat alakul Kínában.

JPEG - 73 kio

Az 1978-ban Deng Xiaoping indította reform és nyitás politikája – a kulturális forradalom után, amikor már biztos, hogy soha többé nem lehet az ideológiai harcról beszélni – egyesek határtalanul meggazdagodhattak a „szocialista keretek” között működő piacgazdaságnak köszönhetően. Elsősorban a hatalmat birtoklók, akik pontosan ismerték a készülő gazdasági terveket. Deng, a „kis kormányos” kijelentette, helyes lenne „ha először egy maréknyi személyt engednénk meggazdagodni”. Ez a maréknyi ember elkerülhetetlenül a hatalom közelében állók közül került ki, ahogy Dai Qing, a környezetvédelmi harcokban élenjáró újságírónő a Le Monde-nak megjegyezte. (1) Dai a híres nyolc marsall (Mao Cetung harcostársai) egyikének, Ye Jianyingnak fogadott lánya: „Amióta kéz a kézben jár a gazdagság és a hatalom, a hatalom megvásárolható. Ez senki előtt sem titok.” Sok mai vezető szeretné Deng Xiaoping kijelentését diszkréten elfelejtetni és a történelem hamuja alá temetni.

Harc a korrupció ellen?

E politika zavarai vezetnek majd el, több évtizeddel korábban mint másutt, azokhoz a folyamatokhoz, amelyeket ma „arab tavasznak” vagy „jázminforradalomnak” hívunk, ami Kínában hatalmas robbanást és több hónapig tartó népi elégedetlenséget jelentett. Ez 1989 szomorú évében történt, amikor ősszel valóban ledől majd egy fal, de nem a kínai Nagy Fal, hanem a berlini – és ezek az úgynevezett a „Tíenanmen téri események”.

Azóta a népköztársaság mindenkori elnöksége sorozatosan bejelenti: „vagy a Párt fogja elpusztítani a korrupciót, vagy a korrupció öli meg a Pártot”. És hogy bebizonyítsa, mennyire törekszik a korrupció kiirtására, minden elnökség szervez egy pert, amely célba vesz egy korrupcióval megvádolt, igen magas rangú személyiséget: Peking főpolgármesterét, Chen Xítongot, Jiang Zemin idején (1993–2003-ig elnök), a sanghai főpolgármestert, Chen Liangyut, Hu Jintaó elnöksége alatt (2003–2013), végül Chongqing város pártbizottságának titkárát, Bo Xilait a mai elnök, Xi Jinping kinevezésekor (2013-ban). Az egyiket 1998-ban tizenhat évre ítélik, a másikat 2008-ban tizennyolc évre, az utolsó pedig most ismerhette meg sorsát, miután augusztusban szerepelt bírái előtt. Az első kettőt öt évvel az elnöki kinevezés után ítélték el, míg Bo Xilait, az utolsót, sietősen, alig fél évvel Xi Jinping kinevezése után.

A perek mögött azonban nem annyira a korrupció áll, mint inkább valóságos konfliktus a vádlott és az adott elnök között.

Jiang Zeminnek bosszút kellett állni a pekingi főpolgármesteren, aki 1995-ben egy Deng Xiaopingnek írt levélben megvádolta édesapját azzal, hogy a kínai–japán háború idején kollaborált a megszálló hadsereggel. De azért is, mert az illető dühödten szembeszállt a „sanghai klikkel”, amelynek Jiang Zemin jeles figurája volt.

Ami pedig Hut illeti, elege lett Chen Liangyuból, aki mereven elvetette a költségvetési lefaragásokat, amelyeket az új elnök erőltetett többek közt az ingatlanszektorban.

Lehetséges alternatívák?

Ami Xi Jinpinget illeti, igazán nem túlzás azt állítani, Bo Xilai a Politbüro Állandó Bizottságában sok borsot tört volna az orra alá. Komoly ellenfél volt.

Először is származása miatt. Bo Xilai fia annak a Bo Yibónak, aki egyik nagy történelmi figurája a Kínai Népköztársaság létrehozásának. Egyike a nyolc, rendkívül tisztelt marsallnak, nagysága messze meghaladta Xi Jinping apjáét, aki csupán egy miniszter volt a sok közül. Ez a vitathatatlan történelmi legitimitás közeli kapcsolatot nyújtott Bónak a régi vezetők nagy részével a hadsereg és például a Népi Nemzetgyűlés és a kínai nép Politikai Konzultatív Konferenciája tagjai körében. Azt is mondják, hogy a három Bo fivér közül Xilait az apja emelte ki, amikor a kulturális forradalom idején, egy önbírálati szeánszon, ez a fiú fel merészelte jelenteni őt. Ezzel elismerte a fiú ambícióit és cselekvőképességét.

A második ok Bo Xilai életpályájával függ össze, és az elmúlt húsz év alatt kialakított kapcsolatokkal az országos és regionális politikai és gazdasági felelős személyiségekkel, a „néptömegekkel”, de úgyszintén ennek a „reform és nyitás Kínájának” külföldi partnereivel. Dalian városa az ő polgármesteri működése alatt a környezetvédelem mintavárosává vált. Kína tagja lett a Kereskedelmi Világszervezetnek, amikor Bo volt a külkereskedelmi miniszter. Sok külföldi partner nem felejtette el ezt az angolul beszélő vezetőt, aki iróniával fűszerezett keménységgel küzdött, amikor a világszervezetben meg kellett védenie az ország érdekeit.

Ami Chongqing városát illeti, ahol Bo a kommunista párt főtitkára volt, komolytalan úgy bemutatni ottani politikáját, mintha a kulturális forradalom valamiféle pótléka lett volna, amikor a „tömegeket” sportstadionokba terelték, hogy szerte-hosszan Mao Cetungot dicsőítő dalokat harsogjanak. Ez a beállítás figyelmen kívül hagyja a lakosság életét könnyítő vívmányokat. Az emberek ma is támogatják őt, igaz, csendben, mert veszélyes. Valós és fontos reformokat hajtottak végre, például segítették több milliónyi belső migráns dolgozó lakhatását. Ezek a dolgozók kézhez kapták a becses hukout, a belföldi passzust, amelynek révén orvosi ellátásellátást kapnak és a gyermekek iskolába járhatnak.

A városban mind a harminchárommillió lakos szinte tapinthatóan érezte a – másutt Kínában sehol nem tapasztalható – létbiztonságot. Érezhető volt a „nép társadalmáért”, nem csupán az „állampolgárok társadalmáért” folytatott politika légköre is – az Új Baloldalhoz tartozó közgazdász, Hu Angang szavaival.

Igaz, hogy ez költséges volt a kínai állami költségvetésnek (2) , de az alkotmányos és jogi szabályozás betartása szempontjából is. Hatezer embert tartóztattak le, hurcoltak meg, ítéltek el rövid úton: bűnbanda-főnököket, igazságügyi és rendőrségi korrupt vezetőket, valamint számos magánvállalkozót és ügyvédet. Utóbbiak később nagy szerepet játszottak a hercegi utód elveszejtésében, mint ahogy a közgazdász Hu Deping is (a népszerű régi vezető, Hu Yaobang fia), a reform közgazdászok befolyásos, országszerte ismert képviselője. Már 2011-ben felhívta Hu Jintao (3) és miniszterelnöke, Wen Jiabao figyelmét a Bo Xilai által vezetett kampány politikai veszélyeire aláhúzva jelszava első tagját („vöröset dalolni”), és kevésbé a másodikat („szétverni a feketét” – a fekete a korrupció színe). Erre épült Wen Jiabao első figyelmezetése 2012. március 14-én, a Népi Nemzeti Gyűlés kongresszusán, néhány hónappal a 18. kongresszus előtt: „Nem gyomláltuk ki teljes egészében a kulturális forradalom hibáit és feudális jellegét.” Ugyanez a Wen Jiabao igen hallgatag lesz, David Barboza újságírónak a New York Times 2012. október 21-i számában közölt leleplezései után, amely cikkben Barboza beszámolt Wen családjának közel hárommilliárdra dollárra becsült vagyonáról.

Ily módon – akár hatalmi befolyás, személyes ambíció és Kína tervei miatt is – Bo komoly versenytárs volt. Veszélyt jelentett arra a törékeny egyensúlyra, amit a külső szereplőktől távol alakítottak ki és amelyet a Politbüro új állandó bizottságának fel kellett tudni mutatni a következő tíz évre. Ezért nem véletlen, hogy perét a KKP 18. központi bizottságának novemberben tartandó 3. plenáris ülése előtt rendezték: itt kell bejelentenie a központi vezetésnek a gazdaságot érintő határozatokat.

A per

Bo perét – amelyet a helyszínről a jinani városi bíróság blogja közvetített az interneten – igen sokan nagy figyelemmel követték. Voltak pillanatok, amikor huszonötmillióan nézték. Meg lehetett tudni, hogy Chongqing rendőrfőnöke, Wang Lijun két és fél hónapig várt, mielőtt tájékoztatta és informálta Bót Peking gyanújáról, hogy felesége, Gu Kalai asszony meggyilkoltatott egy brit állampolgárt. Kiderült az is, hogy e tájékoztatás után, amely kiváltotta Bo éles reakcióját, határozta el Wang, hogy elmenekül Chengdu város amerikai konzulátusára. De hogy miért találkozott főnökével 2013. január 28-án este?…

Wangot úgy ismerték, mint a korrupció elleni harc hősét, aki semmilyen eszköztől nem riadt vissza a kihágások megrendszabályozásáért. Sokakat letartóztatott, akik közül egyeseket ki is végeztek. Ez a „csúcsrendőr”, a korabeli sajtó szerint, vizsgálat alatt állt olyan gonosztettekért, amit még Chongqing városba kinevezése előtt követett el Tielingben, Liaoning megye egyik városkájában. A hatalom titkait ismerő személyek némelyike szerint lehetséges, sőt valószínű, hogy e két ember találkozása nem annyira Gu Kalai asszonnyal volt kapcsolatos, hanem Wang védelmet kért főnökétől, aki a közeli jövőben az állam legmagasabb szféráiba készült. Azt mondják, hogy Bo ezt megtagadta, mivel nem kívánt olyan személlyel kompromittálódni, aki várhatóan rövidesen bajban lesz. A rendőrfőnök megpróbálta Bót jobb belátásra bírni azzal, hogy a nejével kapcsolatos gyilkossági gyanúról számolt be neki?

Tudnunk kell, hogy egy hónappal Gu asszony pere után a ciánnal elkövetett feltételezett mérgezést vitatta Wang Xuemei, a kínai Törvényszéki Társulat társelnöknője, aki a Népi Főügyészség mellett működő Informatikai és Technológiai Kutatóközpont társelnöknője is. Még időt igényel e két ügy teljes megvilágítása.

Amennyire Gu asszony pere fullasztó, zárt körben zajlott, annyira volt teljesen nyílt Bo ügyének tárgyalása, habár mind lényegében, mind formájában érezhetően „vezetett” volt az újonnan hatalomra került csapat által.

A formával kapcsolatban két szó tűnt fel rendszeresen a sajtóban és a hivatalos kommentárokban: átlátszóság és törvényesség. Szervezett és „szelektív” átlátszóság – húzza alá Nicholas Bequelin, a Hongkongi Human Rights Watch kutatója. Például nem tették közzé a per minden iratát. És a jogászok és értelmiségi csoportok, amelyek a vezetők vagyonával kapcsolatban követelik az átlátszóságot, erős nyomásnak vannak kitéve – hacsak nem csücsülnek lakat alatt, mint az ügyvéd Su Zhiyong.

A törvényesség is igen „szelektív”. A Népi Újság címe harsogja: „A korrupciót legális eszközökkel kell leküzdeni!” Ez a formula azoknak szól, akik netán más eszközökhöz nyúlnának, többek között az internetes nyilvánosság különböző platformjaihoz.

Ebben az összefüggésben jelentette be Wang Qishan, a központi fegyelmi vizsgálóbizottság elnöke egy internetoldal megnyitását, amelyen az állampolgárokat felszólítják, „jelentsék”, akár névtelenül is, azokat a korrupciós eseteket, melyeknek tanúi. Wang Qishan urat arról ismerik Kínában, hogy 1998-ban ő számolta fel a Guandong International Trust and Investment Corporationt (GITIC), Guandong tartomány pénzügyeit intéző cégét. Ő volt az, aki a vezető rétegek tagjainak javasolta Alexis de Tocqueville A régi rend és a forradalom című művét. Érzékennyé akarta tenni őket ama veszélyekre, amelyek olyan üzletemberektől jelentkezhetnének, akiknek elegük van egy bizonyos nemesség privilégiumaiból. A „feljelentéseket” szorgalmazó internetoldal létrehozásával jelzi, hogy a korrupció ellen törvényes eszközökkel, nem ellenzéki módszerekkel kíván harcolni. Ugyanakkor fenntartva az ellenőrzés lehetőségét.

A lényeg

Bo lényegében elutasította a három pontot, amivel vádolták. Visszautasítja, hogy Xu Ming üzletembertől 21,79 millió yüan (2,67 millió euró) összegű kenőpénzt kapott, de elfogadja az elmarasztalást, amiért nem követte gondosabban fia életszínvonalát. Ami 5 millió yüan (612 ezer euró) közpénz eltulajdonítását illeti, Tang Xiaolin, üzletember révén, Bo „hazug és őrült kutyának” nevezte a vádaskodót. Ez a két vádpont csak arra az időre vonatkozik, amikor a vádlott Dalian város polgármestere, majd párttitkára volt. Egy teljes év nyomozása semmiféle hűtlen kezelésre nem derített fényt azokra az évekre, amikor Bo Xilai Liaoning tartomány kormányzója volt (2000-től 2004-ig), majd külkereskedelmi miniszter (2004–2007), végül Chongking pártitkára (2007-2012).

Hatalommal való visszaéléssel meg azért vádolták, mert leváltotta Wangot, a „csúcsrendőrt”. A jinani bíróság periratai hallgatnak a Bo által felolvasott levelekről, amelyek szerint erre Pekingtől kapott utasítást (4) .

Sem a per, sem az ítélet nem törölte el azt a széles körben elterjedt meggyőződést, hogy ez a per mindenekelőtt politikai volt. Nem arról szólt, hogy el kellett ítélni egy korrupt embert, hanem igenis félre kellett állítani egy versenytársat, aki karizmájánál és ambíciójánál fogva szakított azzal a hagyománnyal, hogy a kínai népnek mindenekelőtt az éppen fennálló hatalom egységét kell bemutatni.

Hogy jobban meggyőzhessék a kételkedő közvéleményt, azóta már más fejek is lehullottak azokban a mamutokban, amilyenek az állami nagyvállalatok, elsősorban a kőolajszektorban. Például Zhou Yongkangé. Zhou az állambiztonság hajdani minisztere volt, miután betöltötte a China National Petroleum Corporation (CNPC) főigazgatói posztját. Vagy Jiang Jiemin, az állam birtokában lévő vagyont kezelő és ellenőrző nagyhatalmú bizottság (az állami vállalatok egészét felügyelő CASAE főnökének) feje, korábban a CNPC párttitkára.

A letartóztatások sorozatával párhuzamosan az ország nagy intézményeinek körében, már a per előestéjén, kampányt indítottak az állami vezetés megszilárdítására olyan jelszavakkal, amelyek tükrözik a következő tíz év politikai álláspontját. Jellemző a pártkáderekhez nemrég intézett „9-es számú dokumentum”, amely kiemeli a külföldről jövő „hét veszélyt”: a nyugati alkotmányos demokráciát, az alkotmányosságot, a civil társadalmat, a független bíráskodást, a sajtószabadságot, az emberi jogokat és a neoliberális piacot. A dokumentumnak egy változatát ismertették a New York Timesszal. (5)

„Vörös nemzetünk, amely soha nem fog színt változtatni” – jelentette ki Xi elnök. Felhívott „az értelmiségiek egységére” a „négy alapvető elv” (népi demokratikus diktatúra, szocialista út, a párt vezető szerepe és a marxizmus-leninizmus), valamint a Mao Cetung-i gondolat köré. Olyan kampány ez, amelyről egyesek ironizálva mondják: „Bo Xilai – Bo Xilai nélkül.”

A nyári folytatásos regény és a politikai széttartás záró előadása november elejére várható. Ebből megtudhatjuk, mit erősít meg az új vezetés azokból az intézkedésekből, amelyeket a China 2030 című beszámolóban ajánlottak. A beszámoló a Világbank tavaly közzétett jelentésében olvasható, mely a kínai pénzügyminisztérium gondozásában, a jelenlegi miniszterelnök, Li Keqiang hozzájárulásával és kifejezett támogatásával készült. A legfőbb kihívás az állami vállalatokat érinti, amelyeket megnyitnának a magánszektor és a pénzügyi szektor előtt (az első kínai magánbank máris megjelent augusztus 14-én Zhejiang tartományban), a kínai gazdaságnak a piaci mechanizmusok szerinti átalakulása keretében.

Ezennel lezárul a „reform és nyitás” politikájának első felvonása. Ez az exportra és a beruházásokra épült, és Peking akarata szerint most a második felvonás követi, ami viszont a belső fogyasztásra épülne. A két felvonás közé valamilyen megszakítási jelet kellett tenni. Az ország vezetőit és a vállalkozókat imigyen biztatja az új csapat: „Elbíráltunk egy politikát, és nem állunk át a visszaforduló politika stratégiájára, a több államot és kevesebb magángazdaságot követő stratégiára.” A néptömegek első számú elégedetlensége a korrupcióval kapcsolatos, így nekik tett gesztusként „elítéltünk egy korrupt embert a csúcson, megnyugodhattok”. Elég lesz ez ahhoz, hogy az előbbieket is meg az utóbbiakat is meggyőzzék?

Forrás: http://blog.mondediplo.net/2013-10-11-Derriere-le-proces-Bo-Xilai

#_ednref1 [1] Le Monde, 2013. szeptember 4. - http://www.lemonde.fr/a-la-une/article/2013/09/04/en-chine-le-parti-face-a-la-fronde-des-nouvelles-elites_3470879_3208.html?xtmc=bo_xilai&;xtcr=18

(2) A város deficitje 260 milliárd yüan (31,4 milliárd euró) lenne.

(3) Semmilyen családi kapcsolat nem áll fenn Hu Deping és Hu Jintao közt.

(4) Élő beszámoló Bo Xilai peréről: az ügyész súlyos büntetést javasol, South China Morning Post, 2013 augusztus 26

(5) China Takes Aim at Western Ideas (Kína a nyugati elvek ellen lép fel), New York Times, 2013 augusztus 19; Leaked ’Document, Spotlights Xi’s Anti-Democratic Drive (Kiszivárgott dokumentumok, Xi antidemokratikus vezetése), The American Interest, 2013 augusztus 21.

Dave Fermont

A szerző kutató Hongkongban
Sipos János

Megosztás