Amazon - majdnem robot

Kategória: 2013. november
Írta: Jean-Baptiste Malet
Találatok: 6690

A Bad Hersfeldben (Hessen megye, Németország) dolgozó Amazon-alkalmazottak heti gyűlésén Irmgard Schulz elkapja a tekintetét a Ver.di – a szolgáltatóiparban működő német egységszakszervezet – falra szegezett plakátjairól, hirtelen felpattan, és magához ragadja a szót. „Japánban – meséli – az Amazon kecskéket alkalmaz, hogy lelegeljék a raktárak körüli földeket. A vállalat ugyanazzal a szolgálati kártyával látja el őket, mint amit mi viselünk a nyakunkban: név, fénykép, vonalkód.” A Bad Hersfeldben (Hessen megye, Németország) dolgozó Amazon-alkalmazottak heti gyűlésén ezzel a képpel kívánja szimbolizálni az internetes kereskedelemmel foglalkozó cég társadalomfilozófiáját. A cég pár kattintással 48 órán belül szállít egy partvist a vásárlóknak éppúgy, mint Marcel Proust műveit vagy éppen egy fűnyírógépet[1].

 

ECAM-AMAZONSzerte a világban összesen mintegy százezren dolgoznak a cég kilencvenkilenc logisztikai lerakatában, összméretük eléri a hétmillió négyzetmétert. Kevesebb mint két évtized alatt az Amazon az internetes gazdaság élvonalába száguldott, az Apple, a Google és a Facebook mellé. 1997. évi tőzsdére lépése óta a cég forgalma négyszázhúszszorosára nőtt, 2012-ben elérte a 62 milliárd dollárt. A módszeres és libertárius ember hírében álló Jeffrey Preston Bezos alapító és vezérigazgató sajtóban megrajzolt portréja annak köszönhetően is igen hízelgő, hogy tavaly augusztusban 250 millió eurót – vagyona egy százalékát – arra fordította, hogy megvegye a köztiszteletben álló amerikai napilapot, a The Washington Postot. Itt a sikeres gazdaság ajnározása egészen biztosan háttérbe fogja szorítani a munkakörülményeket elemző vagy akár csak ismertető cikkeket.

 

Honnan jön a nyereség?

Európában az Amazon Németországot választotta központjának, ahova már nyolc logisztikai üzemet telepített, most épül a kilencedik. Az önkormányzat a multinacionális vállalat letelepedését több mint hétmillió euróval támogatta.

Sonia Rudolf autója volánjánál ülve éppen azon a sugárúton halad, amelynek a neve Amazon Strasse.[2] Lassan fékez egy hatalmas szürke fal előtt, a szögesdrót mögött emelkedik maga a raktár. „A FRA-1[3] harmadik emeletén nincsenek ablakok, nincs egyetlen nyílás és légkondicionáló sem – meséli az egyik volt alkalmazott. – Nyáron a hőmérséklet 40 Celsius-fok fölé emelkedik, igen gyakoriak a rosszullétek. Egy napon –egész életemben emlékezni fogok rá – éppen »pickoltam« [fémdobozokba csomagolta az árukat – a ford.], amikor egy földön fekvő lányba botlottam, aki éppen hányt. Arca egészen kék volt, komolyan azt gondoltam, hogy meg fog halni. Mivel nincs hordágyunk, a menedzser arra kért minket, keressünk egy fapallót, ráfektettük, és úgy vittük be a kórházba.”

Hasonló esetekről beszámolt az egyesült államokbeli sajtó is.[4] Franciaországban 2011-ben a nagy hideg okozott gondot a montélimari (Drôme megye) dolgozóknak, akik kénytelenek voltak nagykabátban, kesztyűben, sapkában dolgozni egészen addig, míg egy tucatnyian sztrájkba nem léptek és elérték, hogy bekapcsolják a raktárban a fűtést. Részben az ilyen jelenségeknek köszönhető, hogy az Amazon a világ tizenkilencedik leggazdagabb emberévé tette alapítóját[5].

Az interneten működő nagyáruház jellegzetessége, hogy a Marketplace platform segítségével a kereskedők a vállalat honlapján közvetlenül árusíthatják áruikat lényegében konkurenciát teremtve az Amazon saját termékeinek, ami igencsak megnövelte a vállalat forgalmát. A vállalat sikerének eredetileg az volt az oka, hogy sok kis volumenű és olcsó – így alacsony raktározási költségű – terméket árusított, ahol a vásárlók egyben rendeltek meg egy sor, egyébként nem összeillő árut. Ugyanakkor ez, a fogyasztóknak hatékony rendszer a könyvesboltokat kiszolgáltatja az óriásvállalatnak, hiszen elszívja előlük a vevőket és lehetetlenné teszi a működésüket.

A könyvesboltok francia szakszervezetének felmérése szerint, ugyanazzal a forgalommal számolva, a helyi kis könyvesboltok tizennyolcszor annyi munkahelyet teremtenek, mint az internetes vásárlási rendszer. Kizárólag 2012-ben az Amerikai Könyvesboltok Szövetsége (ABA) negyvenkétezerre teszi az Amazon miatt megszűnt munkahelyek számát a szektorban. A multinacionális cég tízmillió dollárnyi forgalma harminchárom megszűnt munkahelynek felel meg a helyi könyvesboltokban.

Ezen kívül a megszűnt posztok éppen ellentétei voltak a logisztikai raktárak által kreált munkahelyeknek. Az előbbiek kvalifikált, sokszínű, állandó, a városközpontban lévő munkát jelentettek, amelyben keveredtek a raktározási, illetve a társas érintkezésre, tanácsadásra épülő feladatok. Az Amazon munkahelyek viszont a városszéli gyártelepen találhatók, ahol a szakképzetlen munkaerőnek – amely egyelőre olcsóbb, mint a robotok – csak a dobozolás jut osztályrészül. De ez nem sokáig lesz így: 2012-ben az Amazon 775 millió dollárért megvásárolta a Kiva System nevű, robotizálással foglalkozó céget, és raktáraiban már készül rendszerbe állítani a mozgórobotokat. Ezek a hexaéder alakú, harminc centiméter magas, narancssárga kis szerkezetek például a polcok alá becsúszva (modelltől függően) százötven kilogrammtól ezerháromszáz kilogrammig terjedő terhet mozgathatnak meg.

 

A robotok munkáját egyelőre emberek végzik

Azt akarják elérni, hogy húsz percre csökkenjen a vásárló által feladott rendelés és az árucikk elküldése közötti idő. Bezos mára legendássá vált célt tűzött ki: bármilyen árucikket árulni és eladni bárhol a világon úgy, hogy azt még a rendelés napján kiszállítsák. Az Amazon a kezdetektől elképesztő összegeket fektet a szervereibe, és megállás nélkül javítja a különböző algoritmusok teljesítményét, amelyek célja a logisztika és a kereskedelmi honlapok hatékonyságának növelése. Ezek a honlapok mindig újabb és újabb árucikkeket javasolnak a régi vásárlóknak, mivel a rendszer összegyűjti a vásárló személyes preferenciáit és fogyasztási szokásait. És hogy semmi ne menjen pocsékba, a felesleges információkat bérbe adják más vállalatoknak egy speciális szolgáltatás, az Amazon Web Services révén[6].

Akármelyik országban legyenek, ezen logisztikai raktárak külső építészeti megjelenése éppúgy egyforma, mint a benne folyó munka. Forgalmi csomópontok közelében fekszenek, általában olyan régióban, ahol a munkanélküliség meghaladja az országos átlagot, magát az építményeket pedig biztonsági cégek zord emberei őrzik rendületlenül. Ezek a könnyű szerkezetű, derékszögekből álló épületek néha százezer négyzetméternél tágasabbak, azaz nagyobb alapterületűek, mint tizennégy futballpálya. A hatalmas üzemek a jövő-menő teherautók ritmusára működnek: minden három percben egy Amazon-csoport megtölt csomagokkal egy fél pótkocsis kamiont. Csak az Egyesült Államok területén a 2012-es karácsony idején minden másodpercben háromszáz terméket adott el a cég.

A honlap 852 millió ügyfele számára kínált termékek elképesztő bősége a vaspolcok tengerével berendezett raktárakban ölt testet, ahol a munkásokat a belső szabályzat teljes csendre kényszeríti. Úgy kezelik őket, mint potenciális tolvajokat, s a biztonsági őrök szigorú motozásnak vetnek alá minden dolgozót: fémdetektoros kapukon haladnak át a szünetekben és a munkaidő végén. A szünetek egyébként igencsak lerövidülnek a kapuk előtti állandó unalmas sorban állások miatt. Az Amazon visszautasította, hogy a munkaidőmérő automatákat a kapuk mellé helyezze, ezért Kentucky, Tennessee és Washington-állam dolgozói már négyszer fordultak az Egyesült Államok bíróságaihoz amiatt, hogy a cég nem hajlandó a munkaidőbe számolni az átvizsgáló kapuk előtti, kb. negyvenperces sorban állást.

Az Amazon raktárainak elosztása és irányítása az úgynevezett chaotic storage logikája révén informatizált. A polcokon teljesen véletlenszerű az egyes termékek elhelyezése és mennyisége. Ennek a „kaotikus tárolásnak” az az előnye a hagyományos raktározással szemben, hogy jóval rugalmasabb: felesleges előre helyet adni minden egyes terméknek a kereslet és a kínálat függvényében, hiszen mindent teljesen véletlenszerűen helyeznek el a polcokon. A polcrendszerek többemeletesek, minden emeleten rengeteg a rekesz, az úgynevezett bins (kisebb tárolóhelyek). Jól megférnek itt egymás mellett Antonio Gramsci írásai, férfialsónadrágok, plüssmackók, fűszerek grillezéshez vagy éppen Firtz Lang Metropolis című filmje.

A termékeket „fogadó” részlegben dolgoznak az eachernek nevezett munkások, akik lepakolják a kamionpallókat és szortírozzák az árucikkeket. A stowers munkások (elrendezők) felpakolják a polcokra a cikkeket, oda, ahol éppen helyet találnak. Így kialakul egy irdatlan nagyságú bazár, ahol csak a wi-fi rendszerben működő vonalkód-leolvasó és szkenner segítségével lehet tájékozódni. A felhalmozott árucikkek ebben a kilométerekre rúgó, szédítő forgatagában a legmodernebb technika vezeti, ellenőrzi és méri az állandóan ismétlődő, kimerítő feladatokat végző munkások teljesítményét. A „termelésinek” nevezett részlegben a pickerst (összegyűjtőket) szintén a szkennerük irányítja, ők a polcok között róják a kilométereket. Ahhoz, hogy megállás nélkül képesek legyenek összeszedni az árukat a polcokról, saját mérőjük szerint is több mint húsz kilométert kell naponta megtenniük – legalábbis ez az ideiglenes munkásokat szervező iroda hivatalos álláspontja. A szakszervezetek szerint azonban ez a szám erősen alábecsült.

Amint egy árucikket kiemeltek, a szkenneren megindul a visszaszámlálás, amely jelzi a dolgozónak, mennyi ideje van a következő megkeresésére. A terméket a polcokról a számítógép választja ki, a program optimalizálja a dolgozó által megteendő távolságot. Amikor a pickers kézikocsija megtelik, az árukat a packers (csomagolók) kezeire adja. Ők állva pakolják dobozokba a futószalagon érkező árucikkeket, hogy azután óriási digitalizált szállítószalagra tegyék a hatalmas csomagokat. Ők nyomják a dobozokra a híres Amazon-mosolyt is, itt ragasztják rá a címet, majd vagy postázzák, vagy a nemzetközi szállítócégek gondjaira bízzák a pakkokat.

 

Emberségesség helyett nyereségesség?

„A mosoly a csomagon nem a mi mosolyunk” – szögezi le a 38 éves, 2003 óta stowerként dolgozó Jens Brumma. Az Amazonnál eltöltött első hét évben hol munkanélküli volt, hol ideiglenes munkákat végzett, míg végül 2010 óta rövid távú szerződésekkel, de folyamatosan foglalkoztatják. A vezetőség nem hajlandó valódi, állandó posztot adni neki. Mint a cégnél dolgozók esetében a világon bárhol, az ő szerződése is szigorúan tiltja, hogy a munkájáról beszéljen a családjával, a barátaival vagy újságírókkal. „A hallgatást, amit ránk kényszerítenek – pontosítja –, nem az ipari titkok védelme magyarázza, hiszen ezekről mi nem tudunk semmit. Viszont mélyen hallgatnunk kell a szélsőséges, nehezen elviselhető munkakörülményeinkről.”

Az év végén, a Q4-nek (negyedik negyedévnek) nevezett kereskedelmi csúcsidőszakban éjszakai műszakokat szerveznek. Mindegyik raktár igen sok ideiglenes munkást vesz fel, hogy az ünnepek idején képes legyen eleget tenni a megnövekedett feladatnak. „Ebben az időszakban – magyarázza Heiner Reimann, a Ver.di szakszervezet egyik kihelyezett állandó szakértője, akit 2010-ben azzal bíztak meg, hogy segítsen a cégnél a szakszervezetek meggyökereződésében és akciók szervezésében – a két németországi raktárban a dolgozók száma háromezerről hirtelen több mint nyolcezerre emelkedik. A szezonmunkások egész Európából érkeznek Bad Hersfeldbe, ahol szörnyű körülmények között kénytelenek lakni. Itt, hogy ezeket az ideiglenes munkásokat alkalmazni tudja, az Amazon kínai titkárnőket vett fel. Tavaly olyan üres csarnokban dolgoztak, amelyben nem voltak bútorok, a munkaszerződéseket a puszta földön tárolták. Szürreális volt.” Az ideiglenes munkásokat közvetítő irodák autóbuszokon szállították ide a spanyol, görög, lengyel, ukrán, portugál munkanélkülieket Európa négy sarkából.

„A menedzserek büszkék arra, hogy nemzetközi munkaerőt alkalmaznak, és mindezt úgy állítják be, mintha ez a büszkeség jogos lenne – tanúsítja Jens Brumma. – A vállalat által szervezett egyik ünnepségen azt a feladatot kaptam, hogy feszítsem ki az összes, nálunk dolgozó nemzetiség zászlaját. Negyvennégy zászló volt kint! A spanyolok voltak a legtöbben, igen sok diplomás: történész, szociológus, fogorvos, ügyvéd, orvos. Mind munkanélküli volt, és ideiglenes munkaszerződéssel érkeztek hozzánk.”

A német Norbert Faltint azonban, aki az informatikai szektorban dolgozott, 2010-ben hirtelen elbocsátották, s ezután kénytelen volt elfogadni egy ideiglenes picker állást Bad Hersfeldben. „A tél kellős közepén három hónapon keresztül öt idegennel laktam együtt egy, normális esetben nyaralók használta bungalóban, azaz nem volt benne fűtés. Életemben nem fáztam még ennyire. Természetesen mindannyian felnőttek voltunk, de időről időre kénytelenek voltunk egymást váltva a gyerekágyon aludni.” A cégnél az a szabály, hogy esetleges határozatlan idejű munkaszerződés előtt számos rövid távú szerződéssel kell a vállalatnál dolgozni, közben persze nem tanácsos belépni a szakszervezetbe és természetesen még kevésbé tanácsos sztrájkolni. A vállalat azzal, hogy karácsony előtt tömegével alkalmaz ideiglenes bevándorló munkásokat, hatástalanítja a Ver.di által megkezdett sztrájkokat ebben a rövid periódusban, amikor az Amazon igazán sebezhető, hiszen ekkor realizálja éves bevételének 70 százalékát.

Hogy megvalósítsa a Föld minden pontján található raktárában kiplakátolt jelmondatát – „Work Hard, Have Fun, Make History!” („Dolgozz keményen, légy vidám, csinálj történelmet!”) –, az amerikai óriásvállalat a lehető legszigorúbb irányítási technikát alkalmazza: a japán autógyárak módszerei inspirálta, úgynevezett 5S-rendszert. Ez a szisztéma paternalista eseményeket is szervez a cégen belül és kívül. „A Q4 idején, a menedzserek gondoskodnak arról, hogy állandóan szóljon a raktárban a zene, hogy ezzel is inspiráljanak minket – meséli Rudolf asszony. – Egyik napon, az ünnepek idején, a hangszórókból hard rockot üvöltettek, hogy ezáltal is gyorsabban dolgozzunk. Olyan hangos volt a zene, hogy megfájdult tőle a fejem és remegtek a tagjaim. Amikor megkértem a menedzsert, hogy vegye lejjebb a hangerőt, az elkezdett gúnyolódni rajtam, aki elmúltam már ötvenéves, hogy »ez itt a fiatalok cége«. Egyébként is tőlem, aki már idősebb vagyok, pontosan ugyanolyan teljesítményt vártak el a picking területén, mint egy 25 évestől. De a férjem halála után nem volt választásom, el kellett fogadnom ezt a munkát.”

 

A szakszervezetek szerepe

Bad Hersfeld munkásai még jól emlékeznek arra, hogy személyesen látták Bezos urat, aki 2000 nyarán avatta fel a cég első raktárát Németországban. Ezen a napon a főnökük egyenesen az Egyesült Államokból érkezett, helikoptere a dolgozók számára fenntartott parkolóban szállt le, hogy kézjegyét a szó szoros értelmében elhelyezze egy emléktáblán. „Az Amazonnál mindenki angolul ír és beszél. A munkásokat handsnek, dolgos kezeknek hívják – magyarázza Schulz. – Jeff Bezos femutatta nekünk a kezeit, és elmagyarázta a mikrofonba, hogy mi mindannyian hands vagyunk, éppen úgy, mint ő, és mindannyian társak vagyunk a cégben, mert a vállalatnál eltöltött pár év munka után nekünk is jogunk lesz a cég részvényeire. Ebben a korszakban még arról volt szó, hogy mindannyian egy nagy családot alkotunk. Sőt ezután néhány alkalommal Benzos telefonált nekünk, a szavait a hangszórók visszhangozták a raktárban, hogy ezzel is ösztönözze a munkánkat. És egy ideig ez működött is. Büszkék voltunk az Amazonra, ez jelentette nekünk az amerikai álmot. De mindez rövid időn belül rémálommá változott. Ma már ezért veszek részt minden sztrájkban.”

A hosszú asztalon felhalmozva hevernek a szórólapok, jelvények, jogi dokumentumok, újságkivágások, amelyek beszámolnak a legutóbbi sztrájkról. Hirtelen felpattan székéből a délutáni műszak, hogy megkezdje a munkát. „Amikor ideérkeztem, komoly nehézségekbe ütköztem, a munkások még a gondolattól is féltek, hogy szóba álljanak velünk vagy átvegyék a szórólapjainkat” – meséli a szakszervezetis Reimann, aki éppen a reggeli műszak érkezésére vár, hogy megkezdődhessen a nap második tanácskozása. Az IKEA-nál eltöltött tíz év és komoly munkajogi képzések után küldte a Ver.di a céghez 2010-ben. Felmérte a helyzetet: az Amazon dolgozói igen kevéssé foglalkoztak a politikával és semmiféle szakszervezeti kultúrájuk nem volt. Gyorsan ehhez igazította a stratégiáját, és lassan eredményeket kezdett elérni azzal, hogy az akciókban mindig egy kemény magra támaszkodott.

2011-től például az aktivisták a német raktárakban mindenfelé kis színes matricákat ragasztanak a falakra. Ezeken név nélkül rákérdeznek a munkajog megsértésére vagy egy igazságtalanságra. Az ilyen példákat mindig maguk a dolgozók választják ki, és közeli ismerőseikkel íratják meg, hogy ne lehessen felismerni a kézírásukat. Az ezernyi másolatban felragasztott kis papírlapok – vigyázva azonban, hogy közvetlen kárt ne okozzanak – valóságos pánikot váltottak ki a menedzserek között. A Bad Hersfledben és a szászországi Lipcsében tartott, hetente ismétlődő, mindenki számára nyitott megbeszélések eredményeképpen új követelések sokaságával jelentek meg.

Lipcsében senki sem kap annyi fizetést, mint amennyi a Ver.di által kiharcolt módon járna nekik az iparágban. Míg a munkavállalói megállapodások értelmében az ország keleti tartományaiban a minimálbér óránkénti 10,66 euró, az Amazon a saját fizetési rendszerét alkalmazza, ahol ez az összeg csak 9,30 euró. Bad Hersfeldben ugyanilyen különbséget tapasztalunk: az iparágban a megállapított bér 12,18 euró, a raktárbeli fizetés azonban csak 9,83 euró. Két és fél évvel a Ver.di által tartott első gyűlés után még mindig majdnem hatszáz német dolgozó tart rendszeresen sztrájkőrséget, hogy kikényszerítsék végre az iparági kollektív szerződés (Tarifvertrag) betartását a vállalatnál. Az elégedetlenség olyan nagy, hogy a szakszervezeti aktivisták és szimpatizánsaik kitartóan vörös karszalagot viselnek a munkahelyen is ezzel a felirattal: „Work Hard, Have Fun, Make Tarifvertrag”.  

Mindez milyen eredménnyel jár? Rudolf asszony is napról napra konstatálja Bad Hersfeld belvárosában tett sétáin régi kollégákkal találkozva: „A szakszervezetről alkotott kép sokat változott. Az emberek egyre kevésbé félnek belépni a szakszervezetekbe, sőt szinte automatikussá vált, ha a munkahelyükön valamilyen megaláztatás éri őket. Azonnal válaszolni akarnak, hogy megvédjék jogaikat és méltóságukat.”

 

Franciaországban sem jobb a helyzet

Franciaországban 2013. június 10-én az Általános Munkaszövetség (CGT) felhívására nagyjából száz dolgozó lépett sztrájkba a sarani (Loiret megye) raktárban. A cég vezetése másnap egyenként behívatta őket. „Mivel szakszervezeti aktivista vagyok, munkám során gyakran vetnek alá önkényes motozásoknak – meséli Clément Jamin, a CGT tagja. – Ezt az eljárást visszautasítottam, ezért arra utasítottak, üljek egy székre addig, amíg megérkezik a rendőrség. Hat órát ültem ott mindenki szeme láttára, s a rendőrség sohasem érkezett meg. Ugyanezt megtették velem másnap és a rá következő nap is. Végül a CGT feljelentést tett. A szakszervezetekkel ellenséges Amazon-vezetők gyakran megpróbálnak megalázni minket. Nemrég mi is hozzájutottunk egy belső használatra készült videóhoz, ahol két, Saran raktárbeli menedzser sminkelt arccal bohóckodik CGT-zászlót lengetve.”

„A munka ritmusa nagyon kemény – mondja komoly hangon a névtelenséget kérő Mohamed, a Saran egyik munkása. – És cserébe mit ajánlanak nekünk? A »have fun«-érzést, tombolát a szünetekben, amikor csokoládét és bonbont osztanak... De én nem érzem jól magam bohócnak öltözve, miközben éppen lepakolok egy kamiont.” Ez valójában így van: maguk a menedzserek választják ki az éppen aktuális témát, és a dolgozókat felszólítják, hogy öltözzenek, mondjuk, boszorkánynak vagy kosárlabdázónak. „Ez alatt persze digitálisan folyamatosan mérik a teljesítményünket - folytatja Mohamed. – Egyfolytában arra szólítanak fel minket, hogy legyünk »top-perfomers«, mindig haladjuk meg önmagunkat, folyamatosan döntsük meg teljesítményrekordjainkat. A menedzserek 2013 júniusa óta kötelezővé tették a munkakezdés előtti kollektív bemelegítést és nyújtást.”

Felháborító, hogy a belső szabályzat kimondja: az egyéni termelékenységnek állandóan növekednie kell. A dolgozók teljesítményének azonnali rögzítése minden pillanatban lehetővé teszi lokalizálásukat, bárhol is legyenek a raktár területén. Állandóan figyelhetik az egyéni hatékonyság változását, ezzel persze a dolgozókat versenyeztethetik egymással. Németországban a szakszervezetis Reimann nemrégiben fedezte fel, hogy ezeket a „személyes adatokat mindennap informatikai úton elküldik a német raktárakból Seattle-be, az Egyesült Államokba, hogy ott tárolják. Pedig ez teljesen törvénytelen!” Ben Sihamdi, a franciaországi Amazon volt menedzsere, aki Luxemburgban vett részt több, a cég által szervezett belső képzésen, megerősíti ezt, s elmondja, hogy a munkások nem is tudnak róla: „Minden, a termelékenységüket illető személyes adatukat rögzítik, másodpercek alatt digitálisan központosítják, és elküldik Seattle-be.”

Az alkalmazottakat nemcsak versenyeztetik egymással, hanem a cég belső etikája arra is felhívja őket, hogy „jelezzék a rendellenességeket”. „Ez lehet egy ott felejtett doboz, ami elzárja a bejáratot – meséli Mohamed –, de épp úgy lehet egy kolléga is, akivel vitába keveredtünk. Ha feljelentjük, ez segíthet bennünket az előrejutásban, könnyebben lehet belőlünk »lead«, azaz kisfőnök.” Ben Sihamdi visszaemlékezése szerint: „Egyik nap egy kollégám megkérdezte tőlem, mit szólok Jeff Bezos hatalmas vagyonához, azt feleltem, hogy felfordul tőle a gyomrom. Feljelentett, és figyelmeztetést kaptam a cégtől, hogy kritikával illettem »az Amazon szellemiségét«! A munkahelyi hangulat egyre rosszabbá vált: mindenki figyelt mindenkit. És persze az ideiglenes munkásokra úgy néztek, mint az állatokra. Egyre nehezebben tudtam ezt elviselni. Elég jól ismerem az iparvállalatok világát, főleg az autóipart, de az Amazonnál elöltött időszak volt messze a legkegyetlenebb mérnöki karrierem során.”

 

Milyen társadalomban kívánunk élni?

Rosszullétek, ájulások, a szállítószalag levágta ujjak, a munkahely és a lakóhely között a fáradtság okozta halálos balesetek – se szeri, se száma a munkahelyi baleseteknek az Amazonnál. A sajtó mégis inkább a multinacionális cég tőzsdei teljesítményéről, az alapító személyiségéről, az újonnan épített logisztikai központokról zeng dicshimnuszokat. A Lengyelországban hamarosan felépítendő három új központ egyébként komoly veszélyt fog jelenteni a német munkások bérére. Az újságok ünneplik az új, határozott időre szóló munkahelyeket, miközben mindez tökreteszi a helyi kiskereskedelmet.

A német újságíró, Günter Wallraf, aki támogatta a Ver.di által szervezett sztrájkokat is, közelről kíséri figyelemmel az Amazon villámgyors felemelkedését. A kölni zsurnaliszta maga is került már összeütközésbe az internetes kereskedelem behemótjával: „Amikor tudomást szereztem az ott dolgozó munkások munkakörülményeiről, azonnal bojkottra szólítottam fel a kiadómat, és megkértem, ne árusítsák a könyveimet az Amazon oldalán. Ez persze nem kis gondot okozott neki, hiszen az Amazonon adja el termékei 15 százalékát. Először ódzkodtak is az ötletemtől, de aztán végül is elfogadták a kérésemet. De ezután mindössze annyi történt, hogy az Amazon a nagykereskedőktől vásárolta meg a könyveimet, és probléma nélkül folytatta az árusítását! Ezt sajnos én sem tudom megakadályozni. Ezért fordult elő, hogy az emberek azt mondták nekem: »Szép szavakat írsz, de te is az Amazonon árulod a könyveidet.« Mindez azt mutatta meg, hogy valójában senki sem harcolhat egyedül a vállalat ellen. Ez egy multinacionális cég, jól meghatározott ideológia alapján szerveződik. Rendszere nem azt, a semlegesnek tűnő egyszerű kérdést veti fel bennünk, akarunk-e vásárolni a honlapján. Itt inkább valódi politikai kérdésekről van szó, arról, milyen társadalomban kívánunk élni.”

 

A szerző, újságíró, kiküldött tudósítónk, az En Amazonie. Infiltré dans le ’meilleur des mondes’ (Amazóniában. Beépülve „a létező világok legjobbikába”) (Fayard, 2013) című tényfeltáró munka szerzője. Megírásakor, 2012 novemberében, határozott idejű szerződéssel, munkásként dolgozott az Amazon egyik franciaországi raktárában.

 

Fordította: Balázs Gábor



[1] Az Amazon sorozatos kéréseink ellenére sem kívánt válaszolni kérdéseinkre.

[2] Létezik ezen kívül Amazon utca Németországban Grabenben, Pforzheimben és Kobern-Gonorfban, Franciaországban pedig Sevrey-ben (Loiret-megye) és Lauwin-Planque-ban (Nord).

[3] Az Amazon raktárainak neve három betűből és egy számból áll. A logisztikai bázisokat a legközelebbi helységről nevezik el, ahol van nemzetközi repülőtér, ami itt Frankfurt.

[4] Spencer Soper: Inside Amazon’s warehouse [Az Amazon raktárai belülről], The Morning Call, Allentown (Pennsylvanie), 2011. szeptember 18.

[5] Bezost az amerikai Fortune magazin a 2012-es év üzletemberének választotta.

[6] Az Amazon kínál internetes munkalehetőséget is, ez az Amazon Mechanical Turc (az elnevezést nyilvánvalóan Kempelen sakkozógépéről találták ki – a ford.), amely az internetezőknek mikrofeladatokat kínál mikrofizetésért. Lásd Pierre Lazuly: Télétravail à prix bradés sur Internet (Telemunkák akciós árakon az interneten), Le Monde diplomatique, 2006. augusztus.