Magyarország tőkései, egyesüljetek!

Kategória: 2013. november
Írta: Baloldali kollektíva
Találatok: 3733

 

A nagykoalíció, vagyis a hagyományos jobboldal és a szocialisták közös kormányzása, félrevezető megoldás lenne. Még Németországban sem biztos, hogy Merkel asszonynak sikerül összehoznia, előbb meg kell szavaztatni a szocialista párttagságot (december 6-a és 12-e között), és a szavazás kimenetele egyáltalán nem biztos. A tét: további gátlástalan megszorítások a többség részére, miközben egy nagyon szűk csoport – őket hívják tőkéseknek, vagy oligarcháknak – kirívóan meggazdagodik.

egykutya22 A Fidesztől balra álló hazai csoportosulások a választások előtti harci kedv fokozása és a választók megnyerése helyett önmagukkal vannak elfoglalva. Az a döbbenetes tény, hogy nincs miniszterelnök-jelöltje az önmagukat baloldaliaknak nevező erőknek, minden elképzelést felülmúl. Hogy lehet elkezdeni egy választást, mikor Orbán Viktornak nincs kihívója? Mit is akarnak ezek az erők? Kinek áll érdekében ez az impotens állapot fenntartása?

Az teljesen világos, kiknek nem áll érdekükben. A bérből és fizetésből élőknek. Idesorolható minden munkavállaló, de egy merész gondolattársítással a kisparaszti réteg is ebbe a körbe sorolható. Ők a legnagyobb vesztesei az elmúlt 25–30 évnek. És kik a nyertesei? Például a Simicska–Puch-tandem mögé felsorakozó üzletemberek; a Laeder, valamint az uniós pénzekből létrejövő beruházásokból ezek, a pártok mögött álló üzleti körök komoly hasznot húztak, miközben egymást mindig is kisegítették. A nagy fideszes elszámoltatásból Puch elvtárs neve valahogy kimaradt.

A Simicska–Nyerges-duót sem kell bemutatni a közvéleménynek, és az MSZP jelenlegi pártigazgatója és pénzosztója, Velez Árpád szintén kötődik Puch Lászlóhoz és a Fideszhez. Puch László közeli barátja Velez Árpád pártigazgató édesapja: http://hvg.hu/hvgfriss/2012.24/201224_az_mszp_uj_partpenzembere_rovid_vagta.

Szomorú, hogy az egy évvel ezelőtt a hvg.hu hasábjain megjelent két érdekes cikknek (http://hvg.hu/gazdasag/20120705_fidesz_mszp_gazdsagi_kapcsolat és http://hvg.hu/hvgfriss/2013.23/201323_logalgrad_kiszallt_simicska_velez) nem volt visszhangja. Az írásokból kiderül a két párt üzleti háttereinek összefonódása, amit eddig senki nem cáfolt. Az embernek déjà vu érzése támadt Malév-ügyben. Az ellenzék egy vállrándítással elintézte, hogy bedöntöttek egy nemzeti légitársaságot, ami igen furcsa. Erre az érzésre erősít a közelmúltban kirobbant NAV-botrány kapcsán az MSZP teszetoszasága is. Ha tiszta lenne a lelkiismerete, azonnal felkapja az ügyet és erélyességével őrületbe kergeti a Fideszt. Nem teszi, csak retteg a Jobbiktól. De hosszan lehetne folytatni a sort.

Mi köze van ezeknek az üzleti köröknek a mostani baloldal „örültségéhez”? A Jókai utca pénzemberei valószínűleg bemérték, hogy Mesterházyval nem tudnak nyerni. Bajnai savanyú képe sem váltotta be a hozzá fűzött reményt, így új stratégiát kellett kidolgozni. Egyes pletykák szerint a Jókai utcában felvetették, mi lenne, ha itthon is eljátszanák a német mintát. Óriási kockázat, de kis szerencsével be is jöhet a fiúknak. A gond csak az, hogy megint elárulják választópolgáraikat, szavazóbázisukat.

Ebbe a levesbe „köpött” október 23-án Gyurcsány a maga hebrencs módján. A DK sem akar kimaradni ebből az osztozkodásból, de vezérük személye teljesen elfogadhatatlan a másik oldalnak (nem csoda). A stratégia szerint nem kell közös lista, így Bajnai csapata is leválasztható az MSZP-ről, és könnyebb lesz a megállapodni a Fidesszel. Nincs miniszterelnök-jelölt, nincs Orbán Viktornak kihívója. Nagyon nem is feszegetik a Fidesz piszkos ügyeit, néha megszólal Gőgös Zoltán, de mintha a semmibe szállnának a mondatai.

Hogy erre miért van szűkség? A Jókai utcában arra számítanak, a Jobbik annyira megerősödik, hogy a Fidesznek 50 százaléka sem lesz, nem tud majd egyedül kormányt alakítani. A Fidesz udvari beszállítóinak nem is tetszene a Jobbik, így kormánykoalíciós partnernek marad a háttérben együttműködő MSZP. Ha nagyon megnézzük a 2009–2010-ben folytatott gazdaságpolitikát és napjaink kormányzati ténykedését, láthatjuk, csak hangsúlybeli különbségek vannak a két párt gazdasági ügyei mögött. Az árnyalatbeli eltérés pedig az, hogy az MSZP nagyon nem nyúlt a hazai oligarchák viselt dolgaihoz, a Fidesz viszont a kétharmad miatt sokkal bátrabban belepiszkál a nekik nem behódoló oligarchák ügyeibe, lásd a Csányi-birodalom elleni támadásokat.

Ha az MSZP továbbra is ezt teszi, nemcsak elárulja a baloldalt, hanem teljesen kiszolgáltatottá teszi a bérből és fizetésből élőket a tőkés oligarcháknak, a globális tőkének. Magyarország tőkései egyesülnek, hogy még jobban ki tudják zsákmányolni a már nyomorba döntött alsó kétharmadot. Az MSZP ezzel az árulással nyílt utat enged a fasizálódásnak, és nem lesz komoly erő, amely hitelesen szembe tud szállni a Jobbik mögé csoportosuló réteggel.

Ebből a csapdából talán az egyesülő szakszervezetek köré szerveződő új párt adhatna menekülési útvonalat a magyar társadalom józanul gondolkodó erőinek. A szocialisták között nem is beszédtéma az egyesülő szakszervezetek; egy önmagát baloldalinak nevező erő nem nyilatkozik meg a munkavállalói érdekképviseletek nagy horderejű kérdésében – ezt nevezik beszédes hallgatásnak.

A kormánynak azért van valami sejtése a számára veszélyt jelentő folyamatról. Azonnal elküldte a tárgyalásokra hű vazallusait – Gaskót és Palkovicsot –, és próbálja akadályozni az egyesülés folyamatát. Tagdíjakból a szakszervezetek képtelenek magukat fenntartani, működtetni – talán a MOL egyik szakszervezetére nem igaz ez az állítás. A kongó sztrájkalappal nem tudnak kormányt buktatni, vagy legalábbis sarokba szorítani a tagságuk ellen áskálódó hatalmat. Ráadásul csak azok a szakszervezeti konföderációk kaptak állami támogatást, amelyek készek voltak elárulni tagságukat és megállapodni a kormánnyal, sőt sztrájkjogaikat korlátozni is hajlandók voltak (lásd a Pedagógusok Szakszervezete).

Ezt az űrt ismerte fel a hazai nagytőke, amely igyekszik az érdekeit képviselő pártokat kiegyezésre kényszeríteni.

Magyar tőkések, egyesüljetek! Jaj nektek, magyar munkavállalók!

 

A cikket egy magyarországi baloldali kollektíva jegyzi.