2014. március

Az atlanti csapda

 

affiche2Fogadni is lehetne rá, hogy az európai választásokkor kevesebbet beszélnek majd erről, mint arról, hogy hány illegális bevándorlót füleltek le és utasítottak ki, vagy a nemi szerepek „állítólagos” oktatásáról[1] az iskolákban. Miről is van szó, amiről éppen hogy szót sem ejtünk? A Transatlanti Partnerség Egyezményéről (TTIP[2]), amely 800 millió, átlagosan nagy jövedelmű személyt és a világ gazdaságának mintegy felét fogja érinteni[3].

Uruguay feladja a csatát a győzelemért

 

mujica2013. december 23-án az uruguayi államelnök, José Mujica elfogadta a szabályozott kannabiszpiac létrehozásáról szóló törvénytervezetet. Így ő az első államelnök, aki engedélyezi egy mindenütt tiltott kábítószer termelését és gyógyszertári árusítását.

Lassan véget ér a „kábítószer ellenes háború”

 

drogue-afghanistanTeljes kudarc a drogellenes háború”[i]- állította a British Medical Journal 2013. szeptember 30-án megjelent internetes cikkében. A beszámoló, nem hagy kétséget afelől, hogy a Nixon amerikai elnök 1971. július 17-én a drogok ellen meghirdetett erőteljes tiltó politikája nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1990 és 2010 között a kokain és az ópiumszármazékok ára – akár egymással kölcsönhatásban – átlagosan 74, illetve 51 százalékkal lett kevesebb. E csökkenésben közrejátszott az infláció, és az a tény is, hogy az eddigieknél „tisztább” termékek kerültek piacra.[ii] Mind ezek tükrében ideje lenne feltenni a kérdést: válasszunk-e más módszert a kábítószer okozta csapások elhárítására? Az Egyesült Államok néhány állama, így Colorado és Washington állam illetve Uruguay erre a kérdésre már igenlő választ adott, miközben a jelenséget nem kívánják alábecsülni.

A drogpiac jelentős üzletet bonyolít csaknem kétszáz millió fogyasztóval, 300 milliárd dollárra becsült éves forgalommal. (Összehasonlításképpen: az összeg megközelíti Dánia GDP-jét.) A virágzó drogpiacon mostanában mélyreható változások jelei mutatkoznak.

Aki letörölte a halott Isten arcára fagyott mosolyt - Lars von Trier feminista kiáltványa

 

kép1Lars von Trier feminista trilógiája (Antikrisztus, Melankólia, A nimfomániás 1−2.) a zsidó–keresztény kultúrkör válságának okait kutatja, bukását ábrázolja. A rendező szerint a bűntudatra épülő világképet a férfiaknak alárendelt nők lázadása és totális győzelme törölte el, remélhetően, örökre. Trier három filmje pontot tett az Istentől elhagyott, saját bűntudata miatt egyre inkább cselekvőképtelenné váló ember drámájának végére. Ez a gondolatmenet a filmtörténetben Ingmar Bergman trilógiájával indult a hatvanas években.

A szerződés, amely a kormány helyére az óriáscégeket ülteti

 

againstA„Képzeljünk el egy kereskedelmi szerződést, amely felhatalmazza a multinacionális vállalatokat és befektetőket, hogy külföldi bíróságok előtt kártérítésre pereljék azokat a kormányokat, amelyek politikai vagy közigazgatási rendelkezéseinek következtében csökkent a nyereségük” – írta a Le Monde Diplomatique 1998-ban[1]. Akkor a nyilvánosság és a parlamenti képviselők ellenállásának köszönhetően zátonyra futottak a Multilaterális Befektetési Megállapodás (MAI[2]) tárgyalásai. A titokban 1995 és 1997 között, az OECD 29 tagállama által végigtárgyalt kereskedelmi és befektetési egyezmény legkárosabb célja a példátlan vállalati hatalomnövelési kísérlet volt. A megállapodás értelmében ugyanis a magánvállalatok egyenlő státusba kerültek volna a nemzetállamokkal. A titokban kierőszakolt megegyezéssel a cégek állami kártérítést kaphattak volna a kormányzati döntések vagy a lakosságot érintő környezetvédelmi, egészségügyi és egyéb fogyasztóvédelmi előírásoknak a költségeket növelő vagyis a nyereséget csökkentő hatása miatt.

Közeleg a balkáni tavasz? Privatizáció ellenes megmozdulások Boszniában.

 

stop-nationalism„Az utóbbi húsz évet átaludtuk, ideje felébredni!” A tüntetők között ez a szólás járta Bosznia-szerte, a lázadásoktól felbolydult városokban. Az 1995 óta két részre felosztott Bosznia-Herecgovinát ismét társadalmi robbanás fenyegeti. A munkanélküliség 40 százalékos, a daytoni béke után rájuk erőszakolt államstruktúra működésképtelen, az országot egy korrupt és elmozdíthatatlan elit vezeti, a 10 éve beindult privatizációs folyamatok pedig a közösségi erőforrások elherdálásához vezettek. A tiltakozási hullám mégis meglepte a vezető elitet, de a nyugati diplomatákat is, akik Bosznia-Hercegovinát egy kvázi-protektorátusként kezelik az 1995-ös békeszerződés óta.

A gyorséttermi dolgozók lerántják a leplet az amerikai álomról

2Az észak-karolinai Durham városát Hillsborough felé elhagyó autósnak különös vidéken kell keresztül hajtania. Ahogy eltűnnek a Duke egyetem büszke tornyai, gyorséttermek tucatjai sorakoznak a forgalmas főút mellett: a McDonald’s, a Craker Barel, a Wendy’s, a Chick-fil-A, a Waffle House, a Bojangles, a Biscuitville, a Subway, a Tacobell és a Kentucky Fried Chicken (KFC) egységei, alig kevesebb mint másfél négyzetkilométeres területen. Ha gyalog vágunk neki a zajos főútnak, azonnal a szemünkbe ötlik a sok eldobott, zsíros csomagolóanyag és papírpohár. A tájat itt csak a szélvédő üvege mögül, futó pillantásokkal szokás nézegetni. Ha a főúton átsuhanó autósok gyalogost látnak, igencsak meglepődnek. Talán ennek köszönhető, hogy engem is majdnem elütöttek.

Az oroszellenes rögeszme

ukrEgy ország vagy egy térség válságának megértéséhez számtalan összefüggő elemet kell figyelembe vennünk, így például az adott állam történelmét, kultúráját, gazdaságát, sőt földrajzi fekvését és stratégiai szerepét is. A mai ukrán helyzetről vitázó felek különböző megközelítési módokat választottak e téma feldolgozásához, ám közülük sokan – jellemzően épp a nyugati politikusok – nem az elemzést, hanem az egyszerűsítő magyarázatokat és az erkölcsi prédikációkat részesítették előnyben.

Az egyenlőtlenségek okoznák a gazdasági stagnálást? A liberálisok szörnyű kétkedése.

 

ejhwPwAz Egyesült Államok gazdaságpolitikáját egy tévedhetetlennek hitt liberális modell határozza meg évek óta. Ez az elképzelés röviden úgy írható le, hogy egy szűk társadalmi réteg erőteljes gazdagodása majd beindítja a növekedést, ennek következményeként csökken a munkanélküliség, és végül a szegények helyzete is javul. A valóság azonban e feltételezés ellenkezőjét mutatja: a lakosság szegényebbik fele kifejezetten szenved a válságtól, a társadalmi kettészakadás pedig egyre mélyül. Barack Obama elnök, de már a liberális közgazdászok egy része is, megkérdőjelezi ezt a modellt.