Az európai népeket fenyegető tíz veszély

EUROPE M.de Voos 15901. A munkások alapvető jogainak semmibevétele. Az Egyesült Államok az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) nyolc alapvető, a munkások védelmét szolgáló normája közül csak kettőt ratifikált. Az Európai Unió tagországai pedig elfogadták az ENSZ kezdeményezte szabályozást. A történelem azt mutatja, hogy a szabadkereskedelmi egyezmények következményeként kialakult „harmonizálás” a legkisebb közös nevező mentén jön létre. Az európai munkavállalók tehát joggal félhetnek jelenlegi jogaik visszavonásától.

2. A munkavállalók kollektív képviseleti jogainak leépítése. A Transzatlanti Szabadkereskedelmi Megállapodás (TTIP[i]) logikája alapján meg kell szüntetni azokat az „akadályokat”, amelyek fékezik az áruk áramlását a két kontinens között. Ez megkönnyíti a vállalatok számára, hogy termelési helyüket a „költségek” – ez alapvetően a munkabérhez tapadó szociális költségeket veszi figyelembe – alapján választhassák meg. Márpedig a dolgozói részvétel jogai – például a vállalati tanácsokban való konzultáció és információ joga – továbbra is megáll a határon. A transzatlanti közeledés így egyenértékű a munkások jogainak meggyengítésével, még ha azokat az Európai Unió Alapjogi Chartája garantálja is.

3. Technikai normák és standardok gyengítése. Ezen a területen az európai szabályozás megközelítése nagyban különbözik az Egyesült Államokétól. Európában az elővigyázatosság elve érvényesül: egy termék kereskedelmi forgalomba hozatala előzetes kockázatelemzéstől függ. Az Egyesült Államokban fordítva: az értékelés utólagos, és az okozott károkért (csoportos perindítás, vagyis class action, pénzbeli kártérítés) kárpótlást nyújtó garancia kíséri. Ráadásul Európában a figyelembe vett kockázatok nem korlátozódnak a fogyasztókat fenyegető veszélyekre. Magukban foglalják a munkafeltételekkel kapcsolatosakat is, például az egészségügyi vagy a munkahelyi biztonságot, még ha nem is mindig tartják tiszteletben azokat. Az Egyesült Államokban ezeket nagyvonalúan semmibe veszik. A harmonizáció, ami annyira elbűvöli a tulajdonosi lobbikat, számos veszélyt hordoz: az elővigyázatossági elv gyengítését (ám az utólagos kárpótlási lehetőségek nélkül), kettős rendszer kialakulásának lehetőségét, amelyben a vállalatok választhatnak a különböző szabályok között, a munkahelyi munkavédelmi és munkabiztonsági feltételek gyengítését. A minden demokratikus ellenőrzés lehetősége nélkül létrehozandó transzatlanti „szabályozási együttműködési tanács” egyáltalán nem megnyugtató megoldás a szakszervezetek szempontjából.  

4. A személyek szabad mozgásának korlátozása. Az emberek mozgását csak az úgynevezett 4-es típusú kölcsönzési szolgáltatásként vizsgálják, azaz „egy országból származó természetes személyek másik ország területén való jelenlétével kapcsolatban[ii]. Egy másik emlegetett jogi lehetőség, amely az unión belül már eddig is hozzájárult a szociális dömpinghez, a „dolgozók kiküldetése[iii]”.

A folyamatban levő tárgyalásokon a mobilitás és a migráció csak a gazdasági érdekek szemszögéből került szóba; a tervezett dokumentum az egyén alapvető jogát a szabad mozgáshoz meg sem említi. Pedig szeretnénk remélni, hogy a munkajogi és törvényi harmonizáció eredményeként az egyéni szabadság is eléri azt a fokot, amit az áruk és a tőkék szabad mozgásának garantálnak.

5. A visszaélésekkel szembeni szankciók hiánya. A szabadkereskedelmi szerződések hagyományosan tartalmaznak egy fejezetet az úgynevezett fenntartható fejlődésről, amely magában foglalja a szociális és munkajogot, a környezetvédelmet, a klímavédelmet és az állatok jogait, illetve a vidéken élők jogaira vonatkozó rendelkezéseket. Más szerződésekkel ellentétben a TTIP ezen fejezetei nem tartalmazzák sem a konfliktusok megoldásához szükséges mechanizmusokat, sem szankciókat, amelyek megsértésük esetén alkalmazhatók. Miközben a gazdasági és műszaki témákat érintő cikkelyeket nagyon pontos jogi előírásokkal és a szankciók pontos meghatározásával dolgozták ki, a szociális jogok rendkívül bizonytalan, minden precizitás nélkül kerültek a TTIP-be, és a kilátásba helyezett szankciók alapján alig van lehetőség a bíróságokhoz fordulni.    

6. A közszolgáltatások fokozatos leépítése. A tárgyalások olyan irányba haladnak, amely a privatizáció előtt megnyitja a közszolgáltatásokat egy úgynevezett negatív lista segítségével. Ez felsorolná azokat a közszolgáltatásokat, amelyek nem privatizálandók, ami azt jelenti, hogy minden más igen, és a magántulajdonban működő közszolgáltatás a norma. A tapasztalatok szerint a meghatározások és megfogalmazások problémái kiskapukat nyitnak megkönnyítve a privatizációt azon túl is, ahogyan eredetileg szánták. Ezen kívül minden, újabb szükségletek kielégítésére irányuló szolgáltatást automatikusan a magánszektor vadászterületének tekintenének.

7. A munkanélküliség növekedése. Az Európai Unióban a nem európai vállalatok is részt vehetnek a közbeszerzésekben. Sokkal kevésbé, mint az Egyesült Államokban, ahol a minimális „helyi tartalmat” garantáló szabályok sokkal elterjedtebbek és elfogadottabbak. Az eredmény: az amerikai vállalatok betörhetnek az európai közbeszerzések piacára, ám az európai vállalatok nem kapnak semmilyen ellentételezést. Ez negatív következményekkel járhat az Európai Unión belüli foglalkoztatásra.

8. Elvész a személyes adatok védelme. Az európai népek hagyományosan ragaszkodnak személyes adataik védelméhez. Az amerikai szabályozás arra utal, hogy az óceán túl partján a lakosság számára ez kevésbé fontos érték... A szolgáltatások liberalizálásával az Európában jelenleg érvényes garanciák helyére rendkívül feltételes szabályozás lép: hogyan lehet meghatározni az adattárolás „helyét” és az alkalmazható jogot, ha az adatokat egy „felhőbe” helyezik ki?

9. A lakosság kiszolgáltatása a szellemi tulajdonvédelem jogi szabályainak. Félő, hogy a TTIP keretében visszahozzák azokat a szabályokat, amelyeket az európai szakszervezetek, politikai szervezetek és civil egyesületek közös erőfeszítéseként sikerült kivédeni az ACTA (Anti-Counterfeiting Trade Agreement – Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás) tárgyalásakor. Jelenleg zajlanak a megbeszélések a szellemi és ipari tulajdonjogok védelméről, ami veszélyt jelent az internet szabadságára, a szerzői művek szabadon megválasztott terjesztésére, sőt korlátozhatja a hozzáférést a generikus gyógyszerekhez...

10. Az államok alávetése olyan jogrendnek, amelyet a multinacionális vállalatok érdekei szerint dolgoztak ki.

  • A szerző Confédération générale du travail (CGT – Általános Munkásszövetség) nemzetközi bizottságának szervezője.

Fordította: Hrabák András

 


[i] Transatlantic Trade and Investment Partnership (TTIP) vagy Transatlantic Free Trade Agreement (TAFTA).Magyarul leggyakrabban a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Megállapodás kifejezés vált be (a továbbiakban: TTIP). – A ford.

[ii] Direction générale du commerce honlap.

[iii] Lásd: Gilles Balbastre: Travail détaché, travailleurs enchainés [Kiküldetés, láncravert dolgozók], Le Monde diplomatique, 2014. április