2014. augusztus

„Kiegyensúlyozott” szerkesztői politika

2Az izraeli hadsereg büntető hadjárata Gázában felerősítette a modern újságírás egyik legfontosabb törekvését: a lustasághoz való jogot. Szakmai kifejezéssel: az „egyensúlyt”. Ezért nevezheti magát az amerikai szélsőjobboldali tévécsatorna, a Fox News minden irónia nélkül „becsületes és kiegyensúlyozott” (fair and balanced) adónak.

Gyakorlati újságíróképzés indul szeptemberben

mentorokA Public Média Műhely Professzionális Újságíró Iskola azzal a misszióval jött létre, hogy a 21. század kihívásainak megfelelni kész újságírókat képezzen, akik a következő ötven évben a közvélemény alakításában aktívan részt fognak venni. Iskolánk az okj-s újságíró oktatás megszüntetése miatt támadt űrt tölti be, gyakorlatilag annak megfelelő tudásanyaggal, de annál sokkal hatékonyabb, gyakorlat centrikusabb módszerrel.

Kalandvágy, szabadságvágy – vagy megyünk a jól fizető munka után?

Rémisztő adatok

IMG 1672Nemrég hozott nyilvánosságra a londoni Munkaügyi Hatóságnál dolgozó magyar alkalmazott egy rémisztő adatot[1]. 1 021 711 magyar állampolgár fizet társadalombiztosítási járulékot a brit TB-nek. Ebbe a számban benne van a brit oktatási intézményekben tanuló magyar fiatalok száma is. Ha 100 000 fő körül vesszük a brit oktatási rendszerben tanuló fiataljaink számát, akkor is 900 000 magyar dolgozik az Egyesült Királyságban. Félelmetes adat, ez majdnem négyszer több mint ahányan 1956 után kényszerből elhagyták hazánkat. Csak Nagy Britanniáról írtam eddig, és hol van Németországban, Ausztriában, a Skandináv államokban és az USA-ban munkát vállaló magyarok száma. Senki nem beszél erről a szörnyű adatról, és senki nem beszél a miértekről és a várható következményekről. Az érthető, hogy a kormányzati kommunikáció mélyen hallgat, de az ellenzék miért van csöndben? Senkinek nem hiányzik a népesség 13 százaléka? Mit csinál a magyar gazdaság, hogy lemond másfél millió honfitársunkról? Nem hiányzik az adóbevételük?

A vállalati kultúra új formája: a felvállalt cinizmus

machiavelliA tanácsadó cégeknél vagy a bankszektorban dolgozók ma koránt sem olyan büszkék cégükre mint régen, és a legkevésbé se tudják elképzelni, hogy cégük az emberiség jobb sorsáért tevékenykedik. Ez ma már legfeljebb néhány technológiai vállalatnál fordulhat elő. Az új vállalati kultúra „sajátos” eszközeivel azonban el lehet érni, hogy a dolgozók kötődjenek a vállalataikhoz – paradox módon épp a kiábrándultság és a közöny növelésével. Bármilyen furcsa, de a cinizmus erős szövetségesnek bizonyul a munkaszervezésben, sőt: növeli a munka összetartó erejét.

Bortermelésben is nyomulnak a kínaiak - a sivatagba is szőlőt telepítenek

le-marche-du-vin-en-chine 3249954-MA pénzügyi válságot követően a világ borexportja lassan tért magához, de 22 milliárd eurós éves mennyiséggel 2012-ben már új csúcsot ért el. A vegyszeres beavatkozásoknak köszönhetően a borok egyre rafináltabbak és mesterkéltebbek lettek, egyes termelők azonban igyekeznek fenntartani a természetes bortermelési eljárásokat.

Kínában több mint kétezer éve ismerik a borkészítés titkát, de a világ borpiacán csak az elmúlt években jelentek meg. A növekedés viharos gyorsaságát jelzi, hogy 2012-ban már Kína lett a világ ötödik legnagyobb bortermelője. Nagyra törő terveik megvalósításával várhatóan belépnek az első három közé.

„Vigyétek közelebb a mikrofont az ablakhoz!”

france-inter-660x330A hallgatók mindig visszatérnek: türelmesek és hűségesek. Ezt a mondatot akár fel is véshetnénk – csupa arany betűvel – a naponta több mint ötmillió hallgatót vonzó France Inter épületének homlokzatára. Franciaország második számú közrádiója nagy népszerűségnek örvend. Amikor a hallgatóság csökken – például egy új elnök érkezésekor – mindig megszólal egy-két bizakodó hang: „dehát a hallgatók úgyis visszatérnek!”.

Eltűnt a latin-amerikai jobboldal?

br„Brazíliában nincsenek konzervatív pártok.” Az állítás a Veja című hetilapban jelent meg 2011. április 11-én az Egy jobboldal nélküli ország hihetetlen esete című cikkben. Ebben az országban a Munkáspárt negyvenmillió embert szabadított ki a szegénységből, így a 27 brazíliai párt egyike sem határozná meg magát jobboldaliként. Még a legreakciósabb pártok is olyan progresszíven hangzó neveket választanak, mint a Demokraták. Ennyire egyedi lenne Brazília esete? A kilencvenes években a Latin-Amerika-szerte hatalmon lévő jobboldali pártok ma szétesőben vannak. Azért küzdenek, hogy az oly népszerű baloldali kormányokkal szemben egységes választási alternatívákat dolgozzanak ki. Az idei választási eredményeket látva felmerülhet a kérdés: Latin-Amerikában eltűnt a jobboldal?