Az új hidegháború
- Részletek
- Kategória: 2014. szeptember
- Írta: SERGE HALIMI
- Találatok: 7034
1980-ban Ronald Reagan így foglalta össze az USA és a Szovjetunió közötti kapcsolatokat: „Mi győzünk; ők veszítenek.” Tizenkét évvel később közvetlen utódja a Fehér Házban, George Bush, gratulált saját maguknak a megtett útért: „Régen a világ két felfegyverzett táborra szakadt szét, ma viszont mindenki elismeri, hogy egy szuperhatalom van: az Amerikai Egyesült Államok.” Így lett vége hivatalosan a hidegháborúnak.
A sokak által ismert – szeretett és gyűlölt – író-közgazdász Csernok Attila új kötete, A kettészakadt híd - Magyarország elfelejtett történelme címmel, az elmúlt hetekben jelent meg Finnországban. A hazai jobboldali történetírással oly kritikus, ám laikusként is kitűnő elméleti felkészültséggel rendelkező írónak öt hazai kötet után ez az első idegen nyelven megjelent munkája. A szerző, a mostani kötetet három korábbi könyvéből szerkesztette, hogy a finn olvasók jobban megértsék a magyar történelmet. A siker nem maradt el. Csernok Attila könyvbemutatójáról Finnország legnagyobb 500 ezres példányszámú napilapja számolt be, csaknem fél kolumnás terjedelemben. A cikket Veli-Pekka Leppanen, a Helsingin Sanomat című napilap kulturális rovatának vezető kritikusa írta.
Az alvásszükségletet általában időpocsékolásnak vagy pedig a figyelem nem kívánatos ellazulásának tekintjük. Így „téli álmot alszik” mondjuk egy metaforával, amikor azt akarjuk például kifejezni, hogy a nép beletörődött az elnyomásba. Ma, amikor a kapitalizmus az emberi életet megszakítatlan munkára vagy fogyasztásra szeretné leredukálni, lehet, hogy át kéne alakítanunk az alvást kísérő elképzeléseinket.
„A zűrzavar akkor kezdődik, amikor mindenki azt hiszi, hogy úgy értelmezheti a törvényt, ahogyan jónak látja.”
Negyvenöt évvel azután, hogy az ember a holdra lépett, a technológiai verseny különös helyzeteket teremt. A múlt év januárjában például egy internetre rákapcsolt frizsider meghibásodott, és szerteszét küldött egy egész sorozat e-mailt. A kissé vicces eset is jelzi: a hétköznapok teljes digitalizálása ütközhet a normalitással. Messze van már az a gazdasági modell, amit a Szilícium Völgy káprázatában képzeltünk el. Az internet és az okos eszközök használatával minden cselekedetünk megfigyelhetővé válik
Sofőr nélküli autó, számítógép készítette diagnózis, újságcikket előállító automata: „az informatika és a digitális technika fejlődése úgy váltja ki az értelmiségi munkát, ahogyan az izommunkát kiváltotta a gőzgép”. Mostanáig a robotizáció korlátokba ütközött egy paradox helyzet miatt: miközben egy számítógép könnyedén legyőzi a sakkvilágbajnokot, „lehetetlen ellátni az egyéves gyerek észlelési és mozgási képességeivel”. A mesterséges intelligencia és az emberiség többségének közös digitális hálózatra kapcsolódása feloldhatja ezt az ellentmondást. De milyen áron?
Szeptember 4–5-én a NATO széles körű csúcsértekezlet tartott Walesben. Előkészítésének és határozatainak irányát döntően az amerikai politika határozta meg. E politika középpontjában Oroszország állítólagos agressziójának megállítása és visszaszorítása állt, de rejtetten, bár nem egészen mellékesen olyan célok is, mint az európai és az azon túl terjedő német befolyás visszaszorítása, valamint a megfelelő légkör kialakítása az amerikai-EU szabadkereskedelmi övezet közeli elfogadtatásához. E politikai irány és a napirenden levő lépések illeszkednek az Amerika által már régóta követett célok közé, és megfelelnek a jelenlegi nemzetközi helyzet sajátosságainak.
Grażyna Durkalec 54 éves mérnök, a Poznan Egyetem Ipari termelési menedzsment szakán dolgozik és a Wałbrzych–i (Alsó-Szilézia, Lengyelország) privatizációellenes polgári kezdeményezés tagja. 
