2014. október

Az emancipációra szavazunk

presse22013. augusztus 20-án a Libération című napilap a következő reklámmal jelent, hogy erősen gyengélkedő forgalmát fellendítse: „Amikor rohan az idő, akkor nincs más megoldás, mint még gyorsabban rohanni!”Láthatólag nem ez volt a jó megoldás, mert egy évvel később a lapeladások még tovább csökkentek, végül pedig a vezetőség az alkalmazottak egyharmadának egyszerűen felmondott. Ugyanakkor a megmaradtaktól elvárják, hogy több témában írjanak tartalmas cikkeket. Az új vezérigazgató Pierre Fraidenraich pedig azokat, akik esetleg készek lettek volna ellenállni az új vezetési stílusnak, így fenyegette meg: „Vagy ez, vagy a halál!” Nagy valószínűséggel nem lesz választás a kettő között, hanem ez is az is!

Kína, a tehén és a tej

2013-12-06-la-razon-le-muestra-las-claves-del-lanzamiento-del-satelite-tupac-katariA visszaszámlálás végre elért a nullához. A Kínai tévéadó (China Network Television – CNTV) fehér felhőt mutat – Evo Morales, Bolivia elnöke egészen meghatódik. A rakétakilövő fémkarjai kinyílnak, és a Hosszú Menetelés 3-B rakéta hamarosan elhagyja a Föld vonzáskörét. 2013. december 21-én a kínai hordozórakéta Föld körüli pályára teszi Bolívia történelmének első távközlési műholdját, a Tupac Katarit (TKSAT-1).

A szovjet állam és Izrael elfelejtett szövetsége

Lilien Remény1948 májusában a Szovjetunió elismerte a három nappal korábban létrejött Izrael Államot[1]. Ezt a gesztust, amelyet a cionista mozgalom nagy győzelmének tartottak, többéves erőfeszítések készítették elő. Az első kapcsolatfelvételre még Londonban került sor, 1941 elején. Miközben a Szovjetunió még a náci Németország szövetségesének számított, a Cionista Világszövetség elnöke, Cháim Weizmann, találkozott Ivan Majszkij szovjet nagykövettel. Palesztina jövőjéről is beszélgettek. Weizmann egy zsidó állam létrejöttéért küzdött. David Ben Gurion, a palesztinai zsidó közösség, a Jisuv vezetője és Izrael későbbi miniszterelnöke néhány héttel később további találkozókon vett részt. A kommunista mozgalomnak a cionista tervvel való történelmi szembenállása ellenére az új állam nem keresztezte a szovjet érdekeket; de 1946-ig Moszkva csak óvatos támogatást nyújtott.

A marxizmus leértékelődése súlyosan nehezedik a baloldalra – az egyetemesség, a baloldal egyik vívmánya

KFA gyarmati felszabadulást követően a fejlődő országok erőteljes iparosításba kezdtek, így óriási proletariátus alakult ki a Dél országaiban. E változás következtében azonban - paradox módon - a munkások tiltakozó megmozdulásai meggyengültek. Sok radikális értelmiségi úgy értékeli, hogy a nyugati országok valóságát elemző elméletek, melyek megszülték az osztály vagy a kapitalizmus fogalmát, nem alkalmasak más társadalmak leírására. A déli országoknak ki kell elemezniük saját történelmüket és kultúrájukat. Ezekre a gondolatokra válaszol Vivek Chibber az USA-ban nagy vitát kiváltott munkája.

Az Ódry dicsérete

Ódry színpad Fotó Tóth Simon FerencArra a kérdésre, hogy az utóbbi időkben melyik a legizgalmasabb színházi műhely Budapesten, nehezen tudnék választ adni. Szerencsére, bőséges a választék, van miből válogatni. Azt azonban biztosan állíthatom, hogy az egyik legizgalmasabb színház (több játszó hellyel, mint a Padlás, a tornaterem, a nagyterem, stb.) jelenleg, sőt már több éve, a Színház és Filmművészeti Egyetem (SzFE).

A szélsőjobb térnyerése – társadalmi törésvonalak Franciaországban

genenvilliers-luthA franciaországi „rentrée”, a nyári szabadság vége, igen mozgalmasra sikeredett az idén: lezajlott egy nagyszabású kormányátalakítás, melynek értelmében az utolsó baloldali illúziók is elvesztek. A statisztikák a lehető legrosszabb társadalmi-gazdasági adatokról tanúskodnak: megállíthatatlanul nő a munkanélküliség, gyakorlatilag folytatódik a recesszió, a megszorítások hiábavalóak, Franciaország továbbra is képtelen a hírhedt három százalék alá nyomni a hiányát. Az államelnök volt élettársa olyan gyilkos pamfletet jelentetett meg François Hollande-ról, hogy mindenki a levegőt kapkodta. És ekkor mindezt megkoronázva jött egy könyv[i], amely próbált magyarázatot adni arra a rossz közérzetre, amely ma körbelengi a francia mindennapokat. A szerző nem kevesebbet állít, mint hogy az elit elárulta a népet, csak magával illetve a bevándorlókkal és a külvárosok gondjaival törődik, miközben feláldozta az igazi Franciaországot!

Naomi Klein tabut dönt: a klímaváltozásért a kapitalizmus a felelős

thischangeseverything collageAz a tény, hogy a globális felmelegedés az emberi beavatkozás hatására áll elő, valamint hogy ez jelentősen fenyegeti a jövőnket, a haladó gondolkodásúak számára széles körben elfogadott. Mégis, ha foglalkoznak is a problémával, elsősorban a személyes felelősséget, az egyéni döntés fontosságát hangsúlyozzák („vásárolj energia-hatékony villanylámpákat, kisfogyasztású kocsikat” stb.), vagy olyan piaci-alapú sémát helyeznek előtérbe, mint a már sokat emlegetett emisszió-kereskedelem (cap-and-trade). Ezek a válaszok azonban nem megfelelőek, mert a társadalmi ellenállás lehetőségét fel sem vetik. A klímaváltozásért pedig alapvetően maga a kapitalizmus a felelős.

Naomi Klein régen várt új könyve, This Changes Everything: Capitalism vs. the Climate (Ez mindent megváltoztat: Kapitalizmus és klímaváltozás) meglepően reménykeltő ugyanakkor pedig mélyen személyes is, mivel beleszövi mondandójába, hogy hogyan várta első gyermekét miközben a természeti világ lehetséges összeomlását tanulmányozta. A könyvben Klein kihívást intéz mindazok elé, akik aggódnak a klímaváltozás miatt, felhívva a látszólag lehetetlenre: a politikai és a gazdasági hatalom újraelosztására. Érvelése szerint ez mind szükséges, mind pedig lehetőséget ad arra, hogy a ma ismertnél igazságosabb és emberibb társadalomban éljünk.