2014. december

Charlie vagyok

 

A szerdán, 2015. január 7-én a Charlie Hebdo székházában elkövetett merényletben azért öltek meg újságírókat és karikaturistákat, mert nem rejtették véka alá a véleményüket. A szörnyű tett mély gyásszal és borzalommal tölti el a szólásszabadság híveit és az egész francia társadalmat. Mi, a Le Monde diplomatique szerkesztői részvétünket fejezzük ki az áldozatok családjának és barátainak és biztosítjuk őket együttérzésünkről.

A mészárlás része annak a stratégiának, amely feszült és félelemmel teli légkört alakít ki, az ehhez felhasznált eszközöket sajnos jól ismerjük: ál-vallásos fanatizmus, felhívás a „civilizációk összecsapására”, a polgári szabadságjogok lassú felszámolása a közbiztonság illúziójának biztosítása címén illetve a győzedelmes „terrorellenes háború” ígéretével.

Döntő csata folyik. Célja hogy még jobban elmélyüljenek a francia társadalmat átszelő belső törésvonalak. A gyújtogatók Európában szakadást akarnak okozni a lakosságon belül a származás, a vallás és a kulturális hovatartozás alapján. Ezzel a politikával ellentétben, mi minden megteszünk, hogy a barikád ugyanazon az oldalán gyűljenek össze az emancipált, a szolidáris és az életet igenlő társadalom hívei, hiszen ezért küzdöttek a Charlie Hebdo mártírhalált halt újságírói és karikaturistái is.

Le Monde diplomatique

 

Mécsesek a párizsi merénylet áldozataiért:

https://www.facebook.com/events/1590713057818981/?pnref=story

2015. január 8. 19:00

Francia Köztársaság Nagykövetsége, Budapest 1062 Lendvay utca 27.

 

2015. január 7-én terroristák támadták meg a francia Charlie Hebdo hetilap szerkesztőségét. A fegyveresek legalább 12 embert öltek meg hidegvérrel, egyúttal megtámadták közös európai alapértékeinket, a sajtó és a vélemények szabadságát. Hajtsunk fejet, és gyújsunk gyertyát együtt az áldozatokért!

A belső ellenség

flic-de-baseAz október 25-ről 26-ra virradó éjszakán, egy rendőrségi gránát megölte Rémi Fraisse-t, a 21 éves tüntetőt. A francia kormány csak két nappal később reagált az eseményekre. Még a Total olajvállalat vezetőjének halálakor is sokkal gyorsabban reagáltak, pedig ő repülőgép szerencsétlenségben vesztette életét. Sőt, a Tarn Megyei Tanács szocialista elnökének véleménye szerint elveinkért meghalni „buta és felesleges” dolog. Az igazat megvallva, az általa követett eszmék – miszerint is a megyei kiskirályok követelésének megfelelően duzzasztót kell építeni a megyében – mellett soha nem kell majd annak a veszélynek kitennie magát, hogy meg kelljen halnia egy idea érdekét szolgálva. Ennek ellenére most fogják újjáválasztani a Szenátusba, bár úgy tűnik, hogy ez a rendőrségi gránát egyúttal a duzzasztó tervét is megölte. Így a kérdést most a következőképpen tehetjük fel: meg kell-e halnia valakinek egy tüntetéskor azért, hogy elveit elfogadtassa a világgal?

Javuló élelmezési helyzet világszerte

2000px-FAO logo.svgMiközben a fejlődő világ jelentős részén a napi betevő falat előteremtése sokak számára továbbra is komoly kihívást jelent, a FAO statisztikái szerint az élelmezési helyzet jelentősen javult az elmúlt évtizedekben. A javulás országcsoportonkénti vizsgálata mindenképpen hasznos lehet, hiszen egy adott ország élelmiszerbiztonságának és táplálkozási viszonyainak alakulása fejlettségi szinttől csaknem függetlenül jól jelzi az életviszonyok változásait. Az élelmezési helyzetet bemutató sorozatunk első írásában a fejlődő világ fő tendenciáit vázoljuk fel, külön megemlítve a szocialista vagy más szóval átmeneti[1] országok sikereit és kudarcait.

Új világ vajúdik vagy a jövő hal meg éppen?

 

„Ki érti a távoli jajszavakat,

Hogy most születik-e vagy halálán van-e az a világ,

Mert egyformán jajveszékel mindegyik halandó

Amikor világra születik, és amikor meghal”

(Louis Aragon, fordította: Ádám Péter)

 

 

Amikor Abdel Fattah Al-Sissi tábornok meghallotta, hogy az egyiptomi bíróság felmentő ítéletet hozott Hoszni Mubarak ügyében, és kijelentette, hogy ideje volt új fejezetet nyitni az ország történetében, nekem Louis Aragon fenti verse jutott az eszembe. A jövő meghal-e Egyiptomban és a többi arab országban? Az arab tavasz csak egy jövő nélküli fejezet volt, esetleg egy egyszerű amerikai vagy nyugati összeesküvés, ahogy azt Sissi tábornok, Bachar Al-Assad és a szaúdi médiák erőteljesen hangoztatják? A bíróság hihetetlen ítélete tisztára mossa a volt uralkodót és ezzel alátámasztja az Egyiptom-ellenes összeesküvés elméletét[1].

Jótékonykodás az Egyesült Államokban – avagy közpénzek lenyúlása a nagylelkűség álruhájában?

bildeNem sokkal a pénzügyi válság kitörése előtt Detroit önkormányzata egy hatalmas közösségi központ építésébe fogott a város dél-nyugati részén fekvő szegénynegyedben. Miután az építkezések 2008-ban befejeződtek, az épület reménytelenül üres maradt. A város, mivel egyre mélyebbre süllyedt a válságba, kénytelen volt több szociális programját is befagyasztani. Nehezítette a helyzetet, hogy az „autó fővárosának” is nevezett Detroitból több gyárat is kitelepített a Ford. Az autógyár vezetői – némi felelősséget érezve a várost ért csapások miatt – 10 millió dollárt (8 millió eurót) adományoztak a közösségi központnak. Így 2012 decemberében végre megkezdhették az élelmiszercsomagok kiosztását, valamint az ifjúsági programok szervezését a központban.

Harci zaj az ebola körül – csak „dumaszínház” a széleskörű és aktív orvosi kutatás

fotos virus ebola 500x280„A háború túl fontos dolog ahhoz, hogy a katonákra bízzuk” - mondta Georges Clémenceau. Minden állam, amely úgy véli, hogy számít a világ színpadán, katonákat és egészségügyi személyzetet küldött az ebola fertőzés megfékezésére. A katonák közegészségügy területén való bevetése azonban sokak szerint megkérdőjelezhető.

Afganisztán nem hiszi, hogy béke lesz

Afghanistan Az amerikai és a NATO- (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) csapatok legnagyobb része 2014. december 31-ig elhagyja Afganisztánt. Ezzel lezárul a beavatkozás egy fejezete, amely tizenhárom éve, a 2001. szeptember 11-diki támadás után vette kezdetét. Egyik, Washington meghirdette célt sem érték el: sem a demokráciát, sem az ország helyzetének megszilárdítását. A tálibok veszélyeztetik a Kabulban kiépített törékeny hatalmat.

Magyarország – lecsúszóban a félperifériáról is

ikoBrüsszelben decemberben tették közzé azt a jelentést, amely a GDP-n túllépve számos gazdasági, szociális, az infrastruktúrát, az oktatást, az egészségügyet és a közigazgatást leíró indikátor segítségével írja le a huszonnyolc EU-tagállam helyzetét. Ez az úgynevezett Catch-Up (felzárkózási) index egészében és részleteiben riasztó jelzést ad arról, hogy Magyarország az elmúlt négy esztendőben zuhanórepülésbe került. Nemcsak Nyugat-Európától, hanem az egykori szocialista országok nagy többségétől is leszakadt. Ugyanakkor arra is alkalmas, hogy újra emlékezetünkbe idézzük Immanuel Wallerstein centrum-periféria elméletét, amelyről a látszólagos gazdasági csodák (ír, spanyol, görög beruházási láz) idején sokan megfeledkeztek.