Új világ vajúdik vagy a jövő hal meg éppen?

Kategória: 2014. december
Írta: Alain Gresh
Találatok: 3753

 

„Ki érti a távoli jajszavakat,

Hogy most születik-e vagy halálán van-e az a világ,

Mert egyformán jajveszékel mindegyik halandó

Amikor világra születik, és amikor meghal”

(Louis Aragon, fordította: Ádám Péter)

 

 

Amikor Abdel Fattah Al-Sissi tábornok meghallotta, hogy az egyiptomi bíróság felmentő ítéletet hozott Hoszni Mubarak ügyében, és kijelentette, hogy ideje volt új fejezetet nyitni az ország történetében, nekem Louis Aragon fenti verse jutott az eszembe. A jövő meghal-e Egyiptomban és a többi arab országban? Az arab tavasz csak egy jövő nélküli fejezet volt, esetleg egy egyszerű amerikai vagy nyugati összeesküvés, ahogy azt Sissi tábornok, Bachar Al-Assad és a szaúdi médiák erőteljesen hangoztatják? A bíróság hihetetlen ítélete tisztára mossa a volt uralkodót és ezzel alátámasztja az Egyiptom-ellenes összeesküvés elméletét[1].

Az ítélettel kapcsolatban természetes, hogy felháborodunk és megosztjuk mérgünket az itt hallható egyiptomi állampolgár kiáltásával[2], mivel a bíróság úgy akar továbblépni, hogy senkit sem vonna felelősségre a 2012. január-februári több száz áldozat haláláért, bárkit is elítélne korrupt meggazdagodásért, illetve a kínzásokért. Akik megdicsérték az egyiptomi bíróságokat, mert bátran ellenálltak Mohamed Morszi elnöksége idején, azoknak ez az ítélet hasznos emlékeztető, hogy a legtöbb ügyész, volt rendőr és a bírók is részei az általános korrupciós hálózatnak. Mint azt H. A. Hellyer[3] írja, semmilyen valós változás nem spórolhatja meg a rendőri és bírósági rendszer teljes reformját.

Egy a napokban nyilvánosságra hozott felmérés szerint Egyiptom a világ egyik legkorruptabb országa[4]. A mostani hatalom mögött álló üzletemberek ugyanazok, akik Morszi elnök megdöntésére irányuló kampányt finanszírozták (ugyanakkor tény, hogy Morszi ügyetlenkedései és hibái nagyban hozzájárultak az általános elégedetlenséghez).

 

m1

„De ki a gyilkos?” (a két fenti újságcím),
„Ki ölte meg a gyerekeinket?” (a lenti újság főcíme)

 

Ki ölte meg a tüntetőket? ehhez hasonló kérdéseket harsogott az egyiptomi sajtótermékek egy részének szalagcíme november 30-án. Semmi kétség, néhány hét, esetleg hónap múlva azt fogják mondani, hogy a Muzulmán Testvériség lőtt a fiatalokra a Tarir téren (a sajtó egy része már most is ezt állítja). Sissi tábornok gyakori hűség nyilatkozatai ellenére, amelyek szerint teljesen magáénak vallja a január-februári forradalom eszméit, a hatalom megpróbál véget vetni a folyamatnak és becsukni az egyiptomi nép által 2011-ben kinyitott ajtót. Nagyon jellemző, hogy Mubarak felmentése után alig egy nappal egy másik bíróság hosszú évekre ítélte el Mohamed Morszit, azért mert megszökött a börtönből a 2011. január-februári felkelés idején. Ugyanakkor az is jellemző, hogy egy bíró, december 3-án egyszerre 188 embert ítélt halálra (és ő még könyörületesnek mondható ahhoz kollegájához képest, aki néhány perc alatt 529 ember halálos ítéletét hozta meg[5] egy döntéssel).

Egy közelmúlt béli kairói látogatásom alkalmával személyesen is meggyőződtem arról, hogy széles körben napi gyakorlattá vált a „jó állampolgárok” feljelentése, a hatóságok is erre buzdítják őket. A sajtót soha sem tartották ennyire rövid pórázon (a gyakorlatban az elnöki palotához rendelt katonák feladata a média ellenőrzése); a véleményszabadságot még a Mubarak rendszer utolsó éveihez viszonyítva is szűkebbre szabták. Megint napi gyakorlattá lettek a letartóztatások és kínzások, a Muzulmán Testvériség több tízezer hangsúlyozom: több tízezer! tagja, a forradalomban részt vett fiatalok és sok ezer más ember újra kiszolgáltatottjává váltak a rendőrségnek[6].

 

m2

 Sissi az Elysée Palotában 2014. november 26-án
© (
Présidence de la République)

 

 A hatalom a „terrorizmus ellenes háborúval” kívánja igazolni a szélsőségeket, holott a durva elnyomás már 2013. július 3-án azelőtt elkezdődött, hogy bármiféle terroristának minősíthető akcióra sor kerülhetett volna. Egyiptomban, mint a világon mindenütt másutt is, a terrorizmus ellenesség a belső elnyomást illetve a civilizáció nevében fellépő „barbár ellenesség” külpolitikáját szolgálja. Valószínűleg ezért kapott meleg fogadtatást Sissi tábornok az Elysée-ben, és ezért nem vetették fel a meglehetősen kínos kérdést a Nílus-völgyi országban uralkodó emberei jogok ügyében[7]. A fényképek Sissi és Hollande találkozásáról a Mubarak Chirac vagy Sarkozy találkozók képeire emlékeztetnek. Már régen elfelejtették az Alain Jupé akkori miniszterelnök 2011 tavaszi szabadkozásait, aki esküdözött, hogy az arab diktátorok támogatásának leckéjét Franciaország egyszer és mindenkorra megtanulta. Ma a marokkói király, az algériai és az egyiptomi elnökök újra a „szövetségeseink”.

Milyen következményei lettek Mubarak felmentésének magában Egyiptomban? Frappáns összegzést olvashatunk az egyiptomi sajtóhírek elemzései alapján franciául november 30-i dátummal, Mathilde du Pradel tollából[8]: „Úgy tűnik, a jelenlegi rendszer támogatóinak egy része, akik eddig azt hitték, hogy a Sissi kormányzat valódi örököse a 2011-es forradalomnak, az ítélet kapcsán felülbírálják eddigi véleményüket (ami valószínűleg csak megerősítette a már megindult folyamatot). Egy példa: a Tahya Masr mozgalom szóvivője Mohammed Attya , amely eddig aktívan támogatta Sissi tábornokot az elnökválasztási kampány során, az ítélet estéjén tüntetett és új forradalomra szólított fel.” Másrészt a Naguib Sawiris milliárdos tulajdonában lévő magán tévécsatornán, ahol eddig sosem fukarkodtak Sissi támogatásával, Ahmad Khayr-al-Din bemondó közvetlen adásban megengedte magának, hogy nyíltan tisztelegjen[9] az előtt a két fiatal előtt, akiket megöltek aznap az ítélet elleni tiltakozás során. És végül meg kell említeni, hogy több ezer diák tüntetett.

Még az ellenzéki pártok is, amelyek eddig minden kritika nélkül támogatták az új rendszert, most bizonyos tartózkodásukat jelezték. Talán mindezeket figyelembe véve döntött úgy a főügyész, hogy fellebbezést nyújt be, miközben Sissi elnök, az első megnyilatkozása szerint elfogadta a felmentő ítéletet.

Bár a tiltakozó akciók azért alapvetően korlátozottak maradtak, nem szabad elfeledkezni a brutális elnyomás rendszeréről: a tiltakozókat „gumilövedékekkel” lövik, durván ütlegelik, újra megjelentek a paramilitáns csoportok; mindez nem könnyíti meg a mozgósítást. De visszatérve Egyiptomból, ahol volt alkalmam fiatalokkal és a propaganda ellenére saját véleményt kialakítani képes megfigyelőkkel szót váltani, a következő közös vélemény fogalmazható meg: a fiatalok, s nemcsak azok, akik részt vettek a forradalomban, nem hagyják magukat befolyásolni bármit sulykol is a hatalom. Az hogy visszatért az ügyek intézéséhez az a generáció, amely válságba sodorta Egyiptomot, elfogadhatatlan a többség számára. Csak azt remélhetjük, hogy Egyiptomban nem halt meg a jövő és végül képes lesz megszületni egy újvilág.

 

Fordította: Morva Judit

 


[1] Hosham Bahgat: Why everyone walked free in the Mubarak trial [Hogy történhetett meg, hogy senkit sem ítéltek el a Mubarak perben], Madamasr, 2014. December 2.

[2] Lásd itt, arabul https://www.facebook.com/video.php?v=922491444459943&fref=nf

[3] Mubarak and impunity : ‘Next time, we’ll all be sorry’ [Mubarak és a büntetlenség: Nem lesz ez így jó], Alarabiya.net, 2014. december 1.

[4] Ibrahim Alsahary: Report : Egypt’s private sector most corrupt in world [Tanulmány: Az egyiptomi magánszektor a legkorruptabb a világon], Egypt Independent, 2014. december 1.).

[5] Warda Mohamed: Quand un juge égyptien condamne à mort 529 personnes d’un coup [Amikor egy egyiptomi bíró 529 embert ítél halálra egy ítéletben], Orient XXI, 2014. március 28.

[6] Samuel Forey: En Egypte, la police prend sa revanche [Egyiptomban a rendőrség most bosszút áll], Orient XXI, 2014. szeptember 25.

[7] Le Monde 2014. november 29-es vezércikke Paris-Le Caire : une relation peu claire [Párizs-Kairó: nem egyértelmű viszonyok].

[8] https://actuegypte.wordpress.com/2014/11/30/revue-de-presse-du-30-novembre/

[9] https://www.youtube.com/watch?v=nfXDeZgSYr8&feature=youtu.be