Nem mindegy, miért harcolunk!
- Részletek
- Kategória: 2015. február
- Írta: SERGE HALIMI
- Találatok: 7248
1914. augusztusában nagy volt az egyetértés. Franciaországban, mint ahogy Németországban is. A munkásszervezetek meginogtak; a baloldali és a szakszervezeti vezetők mind felsorakoztak a „nemzetérdek” zászlaja alá; a társadalmi haladásért folyó harcot viszont több évre felfüggesztették. Nem lehetett másként, hiszen a halottak száma már a véres küzdelem első napjaiban több tízezer volt. A fegyvercsörgés és a nemzeti hősiesség idején kinek lenne türelme végighallgatni egy a békéről szóló beszédet? Júniusban vagy júliusban talán még el lehetett volna hárítani a csapást. Augusztusban már késő volt.
2014 augusztusában és novemberében erőszakos cselekmények színhelye volt a Missouri állambeli St. Louis elővárosa, Ferguson. Augusztusban lelőtték a fekete tizennyolc éves fegyvertelen tinédzsert Michael Brownt, és az esküdtszék nem emelt vádat a gyilkosságért Darren Wilson fehér rendőr ellen. A világ ismét a külvárosi Amerikáról beszélt. Égő autók és fosztogatás, a fegyvertelen tiltakozókkal szemben felsorakozott, állig felfegyverzett, többségében fehér rendőrök képei jelentek meg a médiában – és ez zavart keltett a Fehér Házban, árnyékot vetett a fajgyűlölet utáni korszak fényében fürdő színesbőrű Barack Obamára. A fergusoni zavargás csak az események nyitánya volt. A tiltakozások több száz kisvárosban megismétlődtek, majd átterjedtek San Franciscóra, Los Angelesre, Chicagóra, New Yorkra. Mindez együttesen jelzi Amerika faji válságának mélységét.
Bár a tömegmédia elsősorban a Hollywoodból importált sztárparádé kapcsán tudósított a berlini filmfesztiválról, most is akadtak olyan filmek, amelyek a társadalmi valóságot, a dolgozó emberek igazi életét mutatták be. A Berlinale ebben a tekintetben hű a régi Nyugat-Berlin progresszív, lázadó, ellenkultúrás hagyományaihoz.
Hugo Chávez elhunyta második évfordulóján jelent meg francia nyelven, Ignacio Ramonetnek, a Le Monde Diplomatique volt főszerkesztőjének a venezuelai elnökkel folytatott beszélgetéseit tartalmazó, „Első életem” című kötete, amit spanyolul már korábban kiadtak. Az anyag feldolgozása öt évig tartott, és a szerző több mint kétszáz órát beszélgetett a politikussal. A Le Monde Diplomatique márciusi száma részleteket közölt a könyvből.
