hu | fr | en | +
Accéder au menu

Ausztrália vonzódik Kínához

JPEG - 488.3 kio

Kína gazdasági és területi céljai felborítják Dél-kelet Ázsiában az eddigi kényes hatalmi egyensúlyt. Ausztrália jó katonaként szolgálta az USA új csendes-óceáni stratégiáját, a helyzet azonban mintha változna. Ha közelebbről megnézzük, hogy a felek miként illeszkednek be a régió szövetségi rendszereibe, akkor árnyaltabb képet kapunk. Ez a kép pedig Ausztrália Kína iránti csodálatáról árulkodik…

2014. november 15-én a G20-ak brisbane-i találkozóján Barack Obama elnök találkozót kezdeményezett japán és ausztrál kollégáival. Az informális megbeszélésen Abe Shinzo japán és Anthony Abbott ausztrál miniszterelnök a védelmi kérdésekre összpontosítottak. A 2012-ben és 2013-ban megválasztott két vezető ténykedése alapvetően meghatározza a Csendes-óceán nyugati övezetének biztonságát, így az amerikai érdekszféra biztonságát is. Ez utóbbiba beletartozik Tajvan és Dél-Korea is. Kína határmenti szomszédai igencsak aggódnak az ázsiai óriás területi nyomásgyakorlása miatt.

Tokió álláspontja Kína ügyében ismert: alapvetően bizalmatlan, amit a Diaoyu/Senkaku szigetek kapcsán kiújult feszültség csak erősít. Ennek ellenére szorosabbá váltak a Távol-Kelet két hatalma közötti gazdasági kapcsolatok.

Canberra is töretlenül támogatja Washingtont, amelyhez 63 év katonai szerződés köti. Az Ausztrália közepén lévő Alice Springs-hez közeli Pine Gap-ben található például az USA egyik legnagyobb, saját területén kívül eső műholdas hírszerző bázisa. Az ausztrálok, akik részesei a Pentagone által fenntartott lehallgatási és megfigyelési rendszernek, minden további nélkül követték az amerikaiakat az utóbbi évek legvitatottabb expedíciói során: Iraktól Afganisztánig.

2012. november 17-én Obama elnök az ausztrál parlamentben jelentette be hivatalosan az Ázsia felé fordulás amerikai stratégiáját (1) . Az ausztrál kormány ezt követően úgy dönt, hogy védelmi kiadásait 2015-ben 6 százalékkal növeli (2) , és megerősíti tengeri kapacitásait. 2014. augusztus 12-én Ausztrália még szorosabbra fűzte kapcsolatait az USA-val, amikor aláírt és megújított egy katonai szerződést, mely szerint a Darwin bázisra 2500 amerikai tengerészgyalogost telepítenek. Az erősen konzervatív ausztrál miniszterelnök magatartása miatt azonban a kapcsolatok fagyosak maradnak, pedig Obama elnök fontos kérdésnek tekinti a politikai felmelegedést. 2014. november 17-19 között a Brisbane-ban megrendezett G20 találkozón, az ausztrál miniszterelnök váratlanul megragadta az alkalmat, és Xi Jinping kínai elnök látogatásakor kifejezte közeledését Kínához. Anthony Abbott ezzel szándékosan figyelmen kívül hagyta a korábbi, szokatlanul komoly amerikai elnöki figyelmeztetést.

Obama elnök, mielőtt elhagyta Brisbane-t, összefoglalta és a következő kérdésekkel érzékeltette a csendes óceáni régiós helyzetet: „Milyen jövő vár a csendes-óceáni Ázsiára az eljövendő évszázadban? Egyre mélyül az integráció, vagy felborul a törvényesség, a rend és a béke? Az utóbbi esetben konfliktusokkal kell számolnunk. Nekünk kell dönteni a konfliktus és az együttműködés között! Elnyomás vagy szabadság? Ez itt a kérdés!” (3) Amerika szempontjából bizonyára…

Ez a megosztó beszéd erősen emlékeztetett a hidegháború kezdetekor a Truman-doktrínában felvetett két életforma közötti híres választásra (4) . Obama helyzetértékelése az ausztrál sajtót meglepte, ellentétben Abbott miniszterelnökkel, aki láthatóan semmibe vette az elhangzottakat, és melegen ünnepelte az ausztrál-kínai partnerséget. Amíg a kínai elnök látogatása az egész ország figyelmének középpontjában állt, alkalom adódott a kétoldalú kapcsolatok erősítésére is: aláírtak egy szabadkereskedelmi szerződést (5) és felavatták a két ország régiós ügyvezetőinek első fórumát.

Canberra-Peking − a „tündöklő napfény”

Xi elnök jól ismeri Ausztráliát, amelynek majd minden államát meglátogatta, mielőtt 2013 márciusában átvette volna a hatalmat. Fellépését az ausztrál sajtó egyhangúan elismerte. Nagy tapssal fogadott parlamenti felszólalásából a kínai elnök által hangsúlyozott „két nagy célkitűzést” idézték: „Az első az, hogy szeretném megduplázni a 2010-es év bruttó hazai termékét (GDP-jét), illetve 2020-ra megkétszerezni a kínaiak egy főre jutó jövedelmét…. A második pedig az, hogy Kína egy gazdag, demokratikus, kulturálisan is fejlődő, harmonikus szocialista ország legyen a század közepére. (6) .” Egyedül a zöldek vezetője Christine Milne szenátor asszony vette magának a bátorságot, hogy Xi elnököt a hongkongi helyzetről, illetve a kínai politikai foglyokról kérdezze. Abbott miniszterelnök pedig a „tündöklő napfény” hasonlattal élt Canberra és Peking kapcsolatának jellemzéseként.

Azért voltak, akik megkritizálták a miniszterelnök Kína melletti kiállását. Hugh White, az Ausztráliai Nemzeti Egyetem Védelmi és Stratégiai Tanulmányok Központjának professzora szerint Abbott miniszterelnök politikája veszélyes, mert megbontja a régió Nyugat és Kelet közötti kényes egyensúlyát. „Abbott a régió két nagyhatalmi pólusa között ingadozik, rövid távon irányít, egyik nap az USA másnap Kína mellett áll ki. Minden, a célt tisztán meghatározó kormányzati előrelátás nélkül vezeti az ország hajóját. (...) A valóságban nem engedhetjük meg magunknak, hogy az egyik vagy a másik hatalom mellett elkötelezzük magunkat” – nyilatkozta Hugh White, majd hozzátette: „Az Obama beszéd azt mutatja, hogy az USA-nak nincs válasza a kínai előretöréssel szemben, hacsak nem a minden kompromisszumot nélkülöző, de erőtlen ellenállás. Ez utóbbi az amerikai külpolitika Ázsia felé fordulását jeleníti meg, amiről jól tudjuk, hogy nem működőképes. Xi álláspontja viszont azt mutatja, hogy a kínaiak politikai célja az USA teljesen kiszorítása Ázsiából, amit szintén nem fogadhatunk el.” (7) A professzor álláspontja mutatja, mennyire nehéz Ausztráliának kiegyensúlyozott szövetségi politikát kialakítania Keleten és Kelet-Ázsiában. Hugh White ugyanakkor alulértékeli a kínai-ausztráliai közeledés hosszú távú tendenciáját, amely valószínűleg csak erősödni fog a jövőben.

Az ausztráliai védelmi stratégiáról legutóbb, 2013-ban kiadott fehér könyv szembemegy a 2010-es kiadásban Kínával szemben megfogalmazott rendkívül agresszív állásfoglalással. A következő kiadás 2015-ben várható, és valószínűleg nem fog visszatérni a 2010-es álláspontra. Lehet hogy megemlítik majd benne az „indiai-csendes-óceáni” „Indo-Pacific” fogalmat, ami azt jelzi, hogy Ausztrália − India bevonásával − szeretné kiszélesíteni és egyben kiegyensúlyozni a számára fontos geopolitikai területet. Tony Abbott Új-Delhiben tett szeptemberi látogatása után Narendra Modi indiai miniszterelnök november 16-18 között látogatott el Ausztráliába, amikor is −a történelemben először − az ausztrál parlament mindkét házában felszólalt. Ha figyelembe vesszük az indiai kapcsolatok erősödését és Ausztrália ellenállását Kína agresszív tengeri fellépésével (8) szemben, még akkor is egyértelmű, hogy a kínai-ausztrál kapcsolatok jelentős fordulatot vettek. Ezt több elemző is alátámasztja.

Az idők változását jelzi a következő esemény is: 2014. október 21-én, néhány héttel a Brisbane-i találkozó előtt az ausztráliai politikai elit egyhangúan hajtott fejet a 98. éves korában elhunyt Gough Whitlam emléke előtt. A valamikori munkáspárti kormányfő volt az első ausztrál vezető, aki 1972-ben elismerte a kommunista Kínát. A döntést akkoriban erősen kritizálták, ám Whitlam látnoki politikáját ma már elismerik és méltatják. Kína messze a legfontosabb kereskedelmi partnere Ausztráliának: a tenyésztett halaktól a vasércig mindent szállítanak nekik. Az ausztrál export erősen függ az óriás szomszéd beruházásának és fogyasztásának fejlődésétől. 2013-ban az export meghaladta a 100 milliárd ausztrál dollárt (68 milliárd eurót), miközben az USA-ba csak 16 milliárdnyi export ment. A Kínából származó import pedig elérte az 50 milliárd dollárt (34 milliárd eurót) (9) .

A „nagy ember” kilóg a tömegből

Ausztráliában egy millió kínai származású állampolgár él és dolgozik, akik tisztában vannak a regionális változások és az új, kölcsönös függés jelentőségével. Az ausztrál elit egyes tagjai is javasolják, hogy ezentúl „más szemmel” nézzenek Kínára. Richard Hawke volt miniszterelnök szerint „teljesen átalakul az ázsiai nemzetközi politika. (…) Csak most ébredünk rá a kínai gazdagság és hatalom méretére és céljaira. Itt az ideje, hogy megértsük e tények valós jelentőségét (10) ”.

Mintha csak Hawke tanácsait követték volna, 2014 májusában létrehoztak egy „Ausztrál-Kínai Kapcsolatok Intézetet (11) , melyet Richard Carr volt külügyminiszter irányít. Az igazgatóhelyettes Dr James Laurenceson így foglalja össze a lehető legtényszerűbben a Peking-Canberra tengely jellegét és jövőjét: „Gondoljunk bele, milyen lehetőségeket teremt számunkra, ha 2021-ig 500 millió kínai jut el a középosztály életszínvonalára? Ennek a történelmi léptékű fejlődésnek óriási hatása lesz Ausztráliára, a bányászattól a mezőgazdaságig és a szolgáltatásokig (12) .”

A november 19-én aláírt szabadkereskedelmi szerződés és az egyre jelentősebb turizmus már most arra indítja Abbott miniszterelnököt, hogy bőkezűbben engedélyezze vízumok kiállítást kínai állampolgároknak. Az így megnyitott lehetőségeket egyre több kínai használhatja ki. Vajon az amerikai külpolitika Ázsia felé fordulása képes lesz ellensúlyozni a kínai-ausztrál kapcsolatok növekvő vonzerejét?

Napra pontosan három évvel később, hogy Obama elnök az ausztrál parlamentben bejelentette az USA Ázsia felé fordulási stratégiáját, Xi államelnök ugyanott a következőket mondta: „Kína olyan, mint egy magas férfi a tömegben. Mindenki azt figyeli, hogy a nagy ember merre mozdul és mit fog csinálni… (13) .” A Xi elnök által használt metafora érzékletesre sikerült: Ausztrália talán minden más országnál nagyobb aggodalommal figyeli az új jelenséget, ahogy a „nagy ember” feje, sőt még a válla is kitüremkedik… De ellentétben másokkal, félelmét lassan felváltja az elbűvölt kíváncsiság...

Olivier Zajec

A szerző egyetemi docens a Jean-Moulin Lyon-III egyetem nemzetközi kapcsolatok és politológia szakán.
Fordította: Morva Judit

(1Remarks by president Obama to the Australian Parliament, Maison Blanche, 2011. november 17.

(2Zachary Keck: Australia boosts defense Spending 6.1% , The Diplomat, 2014. május 16.

(3Lenore Taylor: G20 : Barack Obama uses visit to reassert US influence in Asia Pacific, The Guardian, London, 2014. november 15.

(4Az amerikai Kongresszus előtt 1947. március 12-én elmondott beszédébenHarry Truman elnök a „szabad világ” bajnokának szerepében lépett fel, amikor bejelentette a nemzetközi kapcsolatok szétszakadását.

(5Az esemény teljesen háttérbe szorította az ausztrál sajtóban François Hollande ugyanaznap lezajlott államlátogatását.

(6Az ausztrál parlamentben 2014. november 17-én elmondott beszéd.

(7Hugh White: Abbott clueless on how to handle US and China, The Sydney Morning Herald, 2014. november 25.

(8Kirk Spitzer: Australia chooses sides – And it’s not with China, Time, New York, 2013. május 6.

(9A külkapcsolati és a külkereskedelmi főosztály tájékoztatója 2014. május 21.

(10A Queensland Egyetem Ázsia Csendes-óceáni Fórum keretében 2014. november 26-án elhangzott beszéd.

(11Australia-China Relations Institute - ACRI

(12Maggie Wang: China economy specialist to set research agenda for new think tank, UTS Newsroom, 2014. augusztus 1.

(132014. november 17-i beszéd az ausztrál parlamentben.

Megosztás