A Le Monde diplomatique Barátainak Egyesülete 1996-os megalakulása óta hozzájárul a havilap függetlenségének megőrzéséhez, amelynek egyébként résztulajdonosa is. A több ezer lelkes olvasót magába tömörítő egyesület tagjai olyan aktív hálót alkotnak, amely informális csatornákon keresztül terjeszti az újság elemzéseit, nézeteit. E hálónak azonban támogatásra és erősítésre van szüksége.
A toulouse-i Bourse du travail (szakszervezeti székház) épületében lépni se lehetett azon a 2015 januári estén. Sokaknak már csak a földön jutott hely, kezükben jegyzetfüzet vagy táblagép. A „Szíriától Palesztináig – a Közel-Kelet kilátásai” című vitaest, amelyet a Le Monde diplomatique újságírója, Alain Gresh moderált, sokak érdeklődését felkeltette, köztük számos fiatalét is. „Ezek olyan fontos témák, amelyekről órán is szó esik. Természetes, hogy eljöttünk.” – mondja Léo Keller, a toulouse-i Sciences-Po gazdasági fejlődés és nemzetközi együttműködés mester szakos hallgatója. Bár előfizetője az újságnak és különben is lelkes civil aktivista, be kell, hogy vallja, még nem hallott a Le Monde diplomatique Barátainak Egyesületéről: „Abban a hiszemben voltam, hogy ez a Le Monde diplomatique újságíróinak egyesülete, tehát csak újságírók lehetnek a tagjai.”
Ugyan ki emlékszik már arra, hogy a Le Monde diplomatique Barátainak Egyesülete tulajdonképpen azzal a szándékkal jött létre, hogy megalapozza a Le Monde diplomatique függetlenségét? 1996-ban az újság 10 millió frankból önálló vállalkozássá nőtte ki magát, és kivált a Le Monde Rt.-ből. A Le Monde diplomatique először 1954-ben, csupán a Le Monde egyik mellékleteként jelent meg, Hubert Beuve-Méry kezdeményezésére, a kiválás tehát, amelyet a lap továbbfejlesztésének és a szerkesztőségi függetlenség megerősítésének célja vezérelt, meghatározó lépés volt a havilap életében (1) .
Így jött létre a Le Monde diplomatique Barátainak Egyesülete, amelynek négy év alatt sikerült összegyűjtenie az új kiadóvállalat, a Le Monde diplomatique Rt. részvények 25 százalékának felvásárlásához szükséges pénzösszeget. Mindeközben a Gunter Holzmann Egyesület, amely a havilap munkavállalóit tömöríti magába (tehát nem csak a szerkesztőket), a részvények 24 százalékát birtokolja. A két egyesület tehát összesen a részvények 49 százalékát tudhatja magáénak – ami jóval meghaladja a 33 százalékos blokkoló kisebbséget –, amely lehetővé teszi, hogy közösen felléphessenek minden olyan kezdeményezés ellen, amely megkérdőjelezné a szerkesztőség döntéseit. „A Le Monde diplomatique Barátainak Egyesülete a Le Monde diplomatique-kal és másokkal karöltve a civil részvétel eszközévé vált, és egy, a különböző hatalmaktól – első sorban a pénzhatalomtól – független fórumsorozatban ölt formát, amelynek célja – egy amerikai megfogalmazással élve – »az elepedt lelkűek megelégítése és a megelégültek elepedtetése«” – olvashatjuk Claude Julien tollából, aki 1973 és 1990 között vezette az újságot (2) .
Bármely olvasó csatlakozhat akár közvetlenül, akár a helyi kapcsolattartókon keresztül, akikből negyvenkilenc van Franciaország szerte, ideértve a tengerentúli megyéket és területeket is. Az általuk alkotott hálózat képezi az egyesület idegrendszerét: „A helyi csoportok aktivitása és vitalitása nagyban támaszkodik a kapcsolattartók dinamizmusára, akik egytől egyig önkéntesek” – emeli ki Marianna Perchet, az egyesület képviselője.
Az egyesületi tagdíjaknak és a mintegy négyezer tagtól befolyó adományoknak köszönhetően a Le Monde diplomatique Barátainak Egyesülete 2014-ben 179 100 eurós működési büdzsével rendelkezett, amely lehetővé tette számos helyi esemény finanszírozását: így például a helyi kollokviumokon és kiállításokon való részvételt, konferenciák, vitaesttel kísért filmvetítések, a „café Diplo”-k, tematikus estek és nyilvános felolvasások megrendezését, műsorok sugárzását a helyi rádiókban, általános és középiskolákban való látogatásokat…
Egyes városokban, úgymint Lille, Toulouse vagy Carcassonne, havonta több programot is rendeznek. 2013-ban és 2014-ben Gilles Balbastre és Yannick Kergoat: Les Nouveaux Chiens de garde (Az új házőrző kutyák), valamint Pierre Charles: Les ânes ont soif (A szamarak szomjasak) és Opération Correa (Correa hadművelet) című dokumentumfilmjei köré több tucat tematikus estet szerveztek Franciaország szerte. „E médiakritikus filmeken keresztül lehetőségünk nyílik arra, hogy felhívjuk a figyelmet a Le Monde diplomatique függetlenségének és szakmaiságának jelentőségére, s mindeközben növeljük saját táborunkat, amiben közrejátszik a média világának egyre inkább karikatúra jellege is” – magyarázza jókedvűen az Aix-en-Provence-i Dany Bruet. Dany Bruet kapcsolattartó és egyike azoknak a kezdeményezőknek, akik szorgalmazták a „Rencontres déconnomiques” találkozók létrejöttét, miután az újság 2012 márciusi számában megjelent egy oknyomozó cikk a „bérközgazdászokról”. A július elején megrendezett találkozók során alaposan kivesézik a liberális közgazdaságtan központi feltevéseit, az úgynevezett „piaci szemléletű újságírást” és a piacgazdasági „szakértőkre” jellemző összejátszást és annak különböző gyakorlatait.
2012-ben a Le Monde diplomatique Barátainak Egyesülete elindított egy diákoknak szánt versenyt, amely minden évben díjazza az év legjobb oknyomozó cikkét vagy riportját. A nyertest 1000 euróval jutalmazzák, cikkét pedig leközlik a havilapban (3) . 2014-ben, az újság fennállásának hatvanadik évfordulóján a „Le Monde diplomatique találkozókat” Saint-Denis-ben rendezték meg a ParisVIII egyetem Európa tanulmányok Intézetének közreműködésével. A rendezvénysorozat sikerén felbuzdulva a szervezők annak ismételt megrendezését tervezik. Anthony Burlaud, párizsi egyetemista, öt éve egyike a fővárosi kapcsolattartóknak és most részt vesz a 2015-ös találkozó szervezésében, amely azt a kérdést fogja körbejárni, hogy milyen egzisztenciális kihívásokkal kell Európának szembenéznie, különös tekintettel a nagy transzatlanti piacnak is nevezett transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségre (TTIP).
A Le Monde diplomatique Barátainak Egyesülete már csaknem egy éve folyamatosan kritikával illeti ezt a megállapodási tervezetet: a havilap 2014 júniusi számban meg is jelent erről egy tekintélyes méretű összeállítás. A kapcsolattartók közötti kapcsolati háló kiépítésére remek lehetőséget nyújtanak az olyan események, mint amelyet Besançonban rendeztek február 10-én, kedden, ahol is mintegy hétszázan gyűltek össze a Le Monde diplomatique Barátainak Egyesülete és a Stop TTIP kollektíva meghívására, hogy meghallgassák Renaud Lambert (a Le Monde diplomatique főszerkesztő-helyettese), Claude Girod (Parasztszövetség), Eric Petit (Emberi Jogok Ligája) és Judith Fouillard (Egységes Szakszervezeti Szövetség) gondolatait a nagy transzatlanti piacról.
Ugyan a helyi csoportok egyes animátorai most is egyesületi, szakszervezeti vagy politikai aktivisták (vagy volt aktivisták), ez távolról sem igaz mindenkire. A lille-i Philippe Cécile például csak egyszerűen támogatni akarta az újságot, amelynek immár tizenöt éve előfizetője. Informális partnerségi kapcsolatokat épített ki a La Rose des vents (Szélrózsa) elnevezésű színházzal, amely évente négy alkalommal rendez programokat a Le Monde diplomatique Barátainak Egyesületével közösen. „A regionális egyesületekkel együtt vitaeseményeket rendezünk különböző helyi kérdések körül és ez alkalomból a régióban élő előadókat hívunk meg – magyarázza Philippe Cécile. A két helyi egyetem közelségének köszönhetően az érdeklődők aktív hálóba tudnak szerveződni”.
A kapcsolattartók egyik visszatérő problémája a fiatalabb közönséggel való kapcsolatfelvétel, illetve annak megtartása. „A diákok, ha részt is vesznek pár programon, az iskola végeztével elköltöznek…” – panaszkodik Philippe Cécile. Léo Keller elmondása szerint „a toulouse-i diákok csupán alkalmi olvasói az újságnak: az egyetemi könyvtárban szabad hozzáférésük van, mégis kevesen vannak, akik rendszeresen forgatnák.” „A diákok közönségét nem látni, vagy ha igen, csak nagyon ritkán” – sajnálkozik Hélène Cardona, az Ombres blanches (Fehér árnyékok) független könyvtár munkatársa, amely a Rózsaszín város egyik meghatározó kulturális intézménye és közel tíz éve rendszeres partnere a Le Monde diplomatique Barátainak Egyesületének. „Toulouse-ban virágzik az aktivista és egyesületi élet. Itt igazán nem nehéz a helyi élet részesévé válni.” – jegyzi meg Jérémy Brat, a toulouse-i Utopia mozi alkalmazottja. Jean-Pierre Crémoux helyi kapcsolattartó és bordeaux-i kollégája, Jean-Dominique Peyrebune közreműködésével a Le Monde diplomatique Barátainak Egyesülete ország szerte partnerségi kapcsolatokat épített ki az Utopia mozikkal. Egész évben a Le Monde diplomatique évente kétszer megjelenő kiadványában, a Manière de voir-ban érintett témákkal kapcsolatos filmeket vetítenek.
A találkozókat a szerkesztői naptárhoz igazítják, ezt Anne-Cécile Robert, a nemzetközi kiadványok és kapcsolatok igazgatója juttatja el hozzájuk, illetve ő felelős a Le Monde diplomatique Barátainak Egyesülete és a szerkesztőség közötti kapcsolattartásért, amely havi hírlevél formájában valósul meg. Ugyanakkor a kapcsolattartók bármikor felkereshetik telefonon, ha többet szeretnének megtudni a szerkesztőség terveiről, vagy ha információkat szeretnének megosztani a saját régiójukkal kapcsolatban. A Le Monde diplomatique Barátainak Egyesületének honlapja szintén gyakran használt kapcsolattartási eszköz.
A Le Monde diplomatique Barátainak Egyesülete Québec-ben, Svájcban, Belgiumban, Nagy-Britanniában, Afrika frankofón országaiban és Japánban is képviselteti magát, azonban sem Palesztinában, sem Izraelben nem alakult még egyesületi csoport annak ellenére, hogy az újság szorosan figyelemmel követi a régióban történő eseményeket. Az egyesület június 27-én tartandó általános közgyűlésén többek között megvitatják a nemzetközi színtéren való terjeszkedés kérdését és tisztújító szavazást is tartanak.
