Mértékletességet a megszorítások helyett
- Részletek
- Kategória: 2015. július
- Írta: Philippe Descamps
- Találatok: 5005
Rosszul indul a 2015. november 30-ára tervezett párizsi Klímacsúcs. Az 1992-ben Rióban megtartott Földcsúcs óta a fosszilis energiák kitermelése megállás nélkül nőtt. 2013-ban, az üvegházhatásért felelős üzemanyagokra nyújtott támogatások összege elérte a 400 milliárd eurót, ami négyszer annyi, mint amennyit a klímajavító megújuló energiákra fordítottak.[1]. Nem ad okot a derűlátásra az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) által 2011-ben létrehozott Zöld Klíma Alap sem, amelybe eddig alig 10 milliárd eurót sikerült begyűjteni...
Ha egyszer majd múzeumot nyitnak a Piacról Szóló Idétlen Elképzeléseknek, az biztosan túlzsúfolt lesz. Az emberek tőzsdei jegyzései mellett ott találnánk a klímakatasztrófákra épülő származékos termékeket, a privatizált bálnákat, vagy a diákokat, akiket azért fizetnénk, hogy megtanuljanak olvasni. Idén júniusban, a kereslet-kínálat állítólag tévedhetetlen törvénye megint egy nagyon furcsa jelenséget produkált, ez alkalommal az egyébként nem túl szexi tengeri szállítmányozás területén: az Ázsia-Európa útvonalon az ár negatívvá vált.
Miért árulta el Ciprasz a görög népet, lehetett-e volna más választása a diktátummal szemben, mi lesz most a Szirizával? Ezt a kérdést hallottam és olvastam a leggyakrabban a múlt héten baráti társaságban, az ismerős netes fórumokon, és még egy rockfesztivál dübörgő forgatagában is. A kérdezők nálam jóval fiatalabb emberek voltak. Köztük olyanok, akik számára nemzetiségüktől függetlenül Alekszisz Ciprasz volt az első politikai vezető, akiben bízni és hinni tudtak, akit nem gondoltak eleve korruptnak, gonosznak, vagy jobb esetben szimplán tehetetlennek. Természetesen nem tudtam egyértelmű választ adni a kérdésre. Azon a bizonyos vasárnapi éjjelen, amikor a brüsszeli Justus Lipsius palotában – amúgy velem egy épületben, mert tudósítóként egy ideig magam is ott voltam – tizenhét órán át zsarolták, fegyelmezték, fárasztották a görög miniszterelnököt, valószínűleg már nem volt más megoldás. Azt viszont már nehezebb megérteni, hogy a januári győzelme óta eltelt fél évben a Sziriza miért nem tudott kidolgozni egy B-tervet arra az esetre, ha csak társadalmuk további megnyomorítása esetén maradhatnak az eurózóna tagjai. Kiválásuk legalább akkora kárt okozott volna az eurózóna gazdagabb tagállamainak, mint nekik – különösen hosszabb távon. 
Július 1-től a társadalmi mozgalmak által szervezett szolidaritási akciók résztvevőit komoly pénzbüntetéssel sújthatják Spanyolországban. A parlament ugyanis elfogadta az Állampolgári Biztonsági Törvényt (Ley Organica de Seguridad Ciudadana), mely azóta „szájkosár törvény” néven híresült el. 
A pénzügyi válságok okainak magyarázatában szép számmal léteznek összeesküvés elméletek, melyek a viták hevében időnként zátonyra futnak. E tekintetben két magatartásforma létezik: vagy mindenütt összeesküvést szimatolunk, vagy észre se vesszük soha, sehol és semmikor. A két, egyébként szimmetrikus zátony nehezen kerülhető el. Amikor 2004-ben a Wall Street öt óriáscége erős nyomással kiharcolt magának egy találkozót az amerikai tőkepiac szabályzó hatóságaival
Az összeesküvés elméleteknek komoly múltja van Európában. A keresztes háborúk után a templomos lovagok, a szabadkőművesek, és a legkülönbözőbb titkos társaságok tevékenységéről alkottak különböző elméleteket. Korunkban a nemzetközi zsidóság, és a titkosszolgálatok szerepével kapcsolatos elméletek terjednek elsősorban. Sokféleségük ellenére szinte valamennyi összeesküvés elmélet hasonló jellemzőkkel írható le. Cikkünk ezeket foglalja össze, példákkal illusztrálva. 
