hu | fr | en | +
Accéder au menu

Észak-Korea közelebbről

JPEG - 128 kio

A nyugati média a 25 millió lakosú Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról (KNDK) általában csak rosszat vagy semmit sem közöl. A világ egyik legjobban elzárt országából kiszivárgó információkat és a menekültek ellenőrizhetetlen történeteit a bulvársajtó igyekszik túldramatizálni. Árnyaltabb hangot jelentett, hogy a közelmúltban két tekintélyes lap, a párizsi Le Monde Diplomatique és a londoni liberális Economist hosszabb tudósításban számolt be az ország helyzetéről és az utca képében történt változásokról. A különböző nézeteket képviselő két újság munkatársai azonban sokszor azonos következtetésre jutottak.

Martin Bulard francia újságíró, aki az idei Tavaszi Nemzetközi Vásár alkalmából látogathatott el a KNDK-ba megjegyezte, hogy az évtizede még szürkének látszó főváros, a 2,5 milliós Phenjan kiszínesedett. A nők öltözete élénkebb és változatosabb lett. Az új épületek már nem az egykori szovjet stílust utánozzák és a régiek egyhangú külseje is megváltozott. 2011 decemberében hatalomra került 32 éves Kim Dzsong-un jelszava: „sebességet Phenjannak.” Az építési munkák többségét azonban a hadsereg alakulatai végzik, ami jelentős anyagi megtakarítást jelent.

A kínai munkás bére tízszer nagyobb

Az Economist írása hangsúlyozza, hogy Kim megszállottan támogatja a grandiózus projekteket (aquapark, korcsolyapálya, delfinárium, a Masik-hegyen épült sípálya luxus szállodával stb.), amelyeket építés közben is gyakran felkeres és „tanácsokat” ad a kivitelezőknek. A közelmúltban adták át a phenjani repülőtér impozáns új terminálját, amelyre a hazai Air Koryo-n kívül csak az Air China repül. A menetrend szerinti forgalom azonban alig heti másfél tucat járatot jelent. A diplomata negyed közelében egy modern városrész létesült, amit a külföldiek csak „Pyonghattan-nak” neveznek. A rohamos fejlesztést mutatja, hogy a főváros központjában egy új földalatti bevásárló központ épült, ahol a tehetősek szűk rétege hazai és importcikket egyaránt megvásárolhat. A kép azonban árnyaltabb, mert az utcán járva vagy a metrón utazva gyakran lehet rosszul öltözött és súlyos csomagokat cipelő emberekkel találkozni. A phenjaniak többsége láthatólag szerény körülmények között él.

Két elmaradhatatlan kísérője elvitte Martin Bulardot a Tedong-folyó partján lévő Kim Chek egyetemre, ami tudomány és az új technológia legfontosabb intézménye. A tantermek internet kapcsolattal is rendelkező számítógépekkel voltak felszerelve. A mesterképzésen résztvevő hallgatók, bizonyos feltételek mellett kapcsolódhatnak a világhálóra, de senkinek sem lehet saját e-mail címe.

A francia újságíró ellátogatott Vonszan kikötővárosba is. Az autóút rizsföldek mellett vezetett. A parasztok főleg kéziszerszámokkal, ásóval és kapával dolgoztak. Az újságíró csak néha látott kordét húzó ökröt vagy traktort. A földeken diákok is tevékenykedtek, akiknek évenként kétszer kötelezően 10-15 napig a mezőgazdaságban kell segíteniük. A koreai falvak elmaradott infrastruktúrája, és a főleg emberi erővel végzett munka éles kontrasztban van a Phenjanban valamint egy-két más városban történt kirakatszerű változásokkal. A parasztok 2012 májusa óta az egykori magyar háztájihoz hasonlóan, egy általuk megművelt kis földterület termését piacokon is értékesíthetik, ami elősegítette az ellátást javítását. A mezőgazdaság fejlődéséhez hozzájárult, hogy a műtrágya beszerzése némileg könnyebbé vált. Az országban dolgozó külföldi szakértők véleménye szerint, a KNDK-ban megszűnt az éhínség, de az ENSZ egy korábbi jelentése a lakosság egyharmadának a krónikus alultápláltságát jelezte.

Martin Bulard találkozott egy kínai üzletemberrel, aki közös vállalkozásban egy minibusz összeszerelő üzemet létesített Phenjan egyik külvárosában. Elmondta, hogy a közlekedés fejlesztése folyamatos igényt biztosít a gyárnak és a koreai munkások kínai társaiknál sokkal fegyelmezettebbek. A dolgozók hat munkanapon át végzett napi nyolc órás munkáért harminc eurónak megfelelő bért kapnak havonta, amit hét euró biztosítás és élelmezési költségek (rizs) egészítenek ki. Egy azonos munkát végző kínai munkás bére viszont tízszer nagyobb, ezért az üzlet kifizetődő és gazdaságos. A vállalkozó bővítési szándéka azonban megfelelő külföldi partnerek hiányában egyelőre sikertelen maradt.

Ri Csol Sok, a Gazdasági Fejlesztési Szövetség alelnöke tájékoztatta a francia újságírót a gazdaság aktuális helyzetéről. 2014. májusi párthatározat szerint, a vállalatok nagyobb önállóságot kaptak. A kormányzat 26 különleges zónát jelölt ki a külföldi befektetések megkönnyítése érdekében, amelyeket elsősorban az idegenforgalom, az elektronika, a gép- és élelmiszeripar ágazatokban várnak. A speciális övezetekben dolgozó cégek jelentős vám- és adókedvezményt kaphatnak. Ri Csol Sok hangsúlyozta, hogy az új feladatok elvégzéséhez nem rendelkeznek az üzleti kultúrában felkészült szakemberekkel, ezért a Kim Ir Szen Egyetemen egy gazdaságirányítással foglalkozó szakot létesítettek a múlt évben. Az alelnök kijelentette, hogy az USA ellenséges kampánya miatt a KNDK-ról nagyon rossz kép alakult ki külföldön. Az országot sújtó nemzetközi embargóval kapcsolatban, Ri Csol Sok azonban „elfelejtette’ megemlíteni, hogy ez a nukleáris fegyverekkel való kísérletek miatt történt, amit a KNDK-val jó viszonyt ápoló Kína és Oroszország is elítél.

A donju, az „új osztály” a másodlagos gazdaságból él

A külföldi befektetők közül elsősorban a kínaiak vannak jelen és mintegy 52.000 munkás dolgozik a dél-koreai vállalkozók által üzemeltetett Keszong ipari parkban. A mobiltelefon hálózatot az egyiptomi Orasco építette ki. Nem hivatalos adatok szerint, a külkereskedelmi forgalom 2013-ban 7,3 milliárd dollár értékű volt. A kínai vállalatok 63, a dél-koreaiak 27 százalékot képviseltek az árucserében. Az import 4,1 százaléka származott az Európai Unió tagállamaiból. A kormányzat szándékai ellenére egyelőre nem sikerült a kínai befolyást csökkenteni.

Az Economist és más írások is foglalkoznak a donjuk (magyarul: a pénz mesterei) tevékenységével, ami az új gazdagok elnevezése. A donjuk az 1994-98 közötti nagy éhínség idején jelentek meg először és szerepük az elmúlt húsz évben lassan, de folyamatosan növekedett. A donju által képviselt másodlagos gazdaságot a rendszer eltűri, sőt együttműködik az „új osztály” tagjaival. A gazdag réteg tagjai luxus életet élnek, saját gépkocsival rendelkeznek, magas kamatra pénzt kölcsönöznek, részt vesznek az ingatlan üzletekben és erősítik az építkezési boomot. Kitűnő kormányzati kapcsolatokkal rendelkeznek és az állami vállalatokkal közös projekteket valósítanak meg. Lehetőségeiket azonban korlátozza nemzetközi kapcsolataik hiánya és az ország bankrendszerének elmaradottsága.

Észak-Koreába irányuló legális és illegális forgalom legfontosabb kapuja Dandong, a Yalu határfolyó melletti kínai város, ahol a kereskedők és a csempészek bonyolítják üzleteiket. Feletteseik elnézik, ha kínai vagy a koreai határőrök és vámosok „elnézésük” miatt, egy kis mellékjövedelemhez jutnak. Időnként a koreai katonák is bekapcsolódnak az üzletekbe és kínai kollegáikkal közvetlenül kereskednek.

 A régi gárda képviselőinek drasztikus eltávolítása után, Kim Dzsong-un megpróbál egyensúlyt tartani a hadsereg igényeinek kielégítése és a gazdaság fejlesztése között. A nemzetközi szankciók mellett, az ország krónikus energia hiánya jelenti a fejlődés legnagyobb akadályát, amin csak egy megfontolt nyitás változtathat. A KNDK-ban átalakulás zajlik, aminek egyik jellemzője a kereskedői osztály megjelenése és a pénz szerepének növekvő jelentősége. Andrej Lankov Észak-Korea szakértő, egyetemi tanár szerint, a szocialista elvekkel nehezen összeegyeztethető dinasztikus rendszer „egyre jobban eltávolodik az osztálynélküli társadalom meghirdetett céljától”.

 

Kovács Gábor

Megosztás