Milliárdosok nyomulnak az előválasztásokon az USA-ban
- Részletek
- Kategória: 2015. szeptember
- Írta: SERGE HALIMI
- Találatok: 5155
Barack Obama és Willard Mitt Romney is elköltött úgy egy milliárd dollárt az elnökválasztási kampányra 2012-ben. A New York-i milliárdos Donald Trump most ahelyett, hogy egy jelöltet finanszírozna, közvetlenül, saját maga száll ringbe: „Évi 400 millió dollár a jövedelmem, ez nekem nem jelent nagy kiadást.”[1] Egy másik milliárdos Ross Perot már 1992-ben kijelentette, hogy megveszi a Fehér Házat, azért hogy visszaadja az amerikaiaknak. Ez az, amit a többség már nem engedhet meg magának.
Ki vesz meg kit? ─ ez itt a kérdés, különösen az üzleti világban és a politikában... Az egyszerű kérdésben megfogalmazott gyanú persze ráirányíthatja a figyelmet a világban létrehozott szervezetek és intézmények működésének feltételeire, de ha sikerül tökéletesen megválaszolni, akkor a hierarchia kérdésében is tisztábban látunk. 
Szeptember 19-22 között az argentin származású katolikus egyházfő Kubában tartózkodott. II. János Pál 1998-ban és XVI. Benedek 2012-ben tett havannai útját követően, ez a harmadik pápai vizit a szocialista orientációjú országban. Havannai érkezésekor, Ferenc pápa a „megbékélésről” valamint a „reményről” beszélt és tiszteletét fejezte ki Fidel Castro iránt. Raúl Castro államfő viszont a pápa szerepét hangsúlyozta a Kuba és az USA között létrejött párbeszédben, de elítélte a hazáját évtizedek óta sújtó amerikai blokádot. Az előzetes programban nem szerepelt, de Jorge Mario Bergoglio otthonában felkereste a 89 éves Fidel Castrót, aki felesége társaságában fogadta. A negyvenperces baráti hangulatú, főleg a környezetvédelmet érintő beszélgetés során könyvekkel ajándékozták meg egymást. 
A politikai tisztánlátás filmbeli megjelenítésének egyik formája a 60-as években az olasz „spagetti-western” volt, mely alapjaiban újította meg a kiürült és kifáradt amerikai western műfaját. A 60-as évek forrongó politikai klímájában született új filmes stílus lerombolta Amerika alapításának nagy mítoszát. Az olasz rendezők mellőzték az
Amikor bírálattal illetik az Európai Uniót a demokrácia hiánya miatt vagy pénzügyes szóhasználattal a demokratikus deficit miatt, az unió hívei általában egy kész válasszal szolgálnak: a Parlament jelentőségére, az „együttdöntési” mechanizmus kulcsszerepére hivatkoznak. Minden olyan alkalommal, amikor megerősítik a Bizottság jogkörét, azonnal lelkesen ünneplik a Parlament szerepét is. 
Az Ibériai-félsziget kisebbik államában október 4-én parlamenti választásokat tartottak, amelyen a lakosság véleményt nyilvánított hatalmon lévő jobbközép pártkoalíció négyéves tevékenységéről, a neoliberális ”reformokról”. 2011-ben Portugália a nemzetközi pénzügyi szervezetektől 76 milliárd euró értékű hitelt vett fel. A trojka (Európai Bizottság, Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap) ezért súlyos megszorításokat követelt. A diktátum miatt, a kormány csökkentette az állami alkalmazottak fizetését és emelte a nyugdíjkorhatárt. Az általános forgalmi adót 23 százalékra növelték. Mintegy tízmilliárd értékű állami vagyont privatizáltak. A munkanélküliek száma 1,2 millió, akiknek a fele nem részesül szociális ellátásban. A 10,5 milliós ország lakosságának mintegy negyede a szegénységi küszöb alatt él. A bizonytalan gazdasági helyzet miatt az elmúlt években mintegy 480.000 személy, főleg fiatalok hagyták el az országot. A köztartozások elérik a Bruttó Nemzeti Össztermék (GNP) 130 százalékát.
