Barack Obama és Willard Mitt Romney is elköltött úgy egy milliárd dollárt az elnökválasztási kampányra 2012-ben. A New York-i milliárdos Donald Trump most ahelyett, hogy egy jelöltet finanszírozna, közvetlenül, saját maga száll ringbe: „Évi 400 millió dollár a jövedelmem, ez nekem nem jelent nagy kiadást.” (1) Egy másik milliárdos Ross Perot már 1992-ben kijelentette, hogy megveszi a Fehér Házat, azért hogy visszaadja az amerikaiaknak. Ez az, amit a többség már nem engedhet meg magának.
Trump úr nagy valószínűséggel elbukik majd a választásokon, de legalább élőben figyelhetjük meg, hogyan is működik a valóságban az amerikai választási rendszer. „Én egy üzletember vagyok. Amikor a jelöltek kérik, akkor támogatom őket. Viszont ha két vagy három év múlva szükségem lesz valamire, akkor felhívom őket, és állnak rendelkezésemre.” ─ mondotta Trump. Hillary Clinton, New York volt szenátorasszonya, aki demokrata színekben indul az előválasztásokon, ugyancsak élt a lehetőséggel. „Kértem, hogy jöjjön el az esküvőmre és eljött. Tudják miért? Mert pénzt fizettem be az alapítványába” – vallotta be Donald Trump, majd így folytatta: „Ahhoz, hogy egy nem megvesztegethető elnökünk legyen, a nagy megvesztegetők közül kell választani valakit!” (2)
A Legfelsőbb Bíróság határozata 2010-ben eltörölte a legtöbb korlátozást a politikai adakozás tárgykörében (3) . Azóta az óriásvagyonosok minden gátlás nélkül hirdetik a politikai preferenciáikat. Sosem indult még ennyi republikánus jelölt: az idei tizenhét mindenképp csúcsot jelent. A New York Times erre a jelenségre a következő magyarázatot adta: „Majdnem mindegyik jelölt számíthat egy milliárdos támogatására. A választási kampány tehát nem attól függ, hogy mennyi támogatást lesznek képesek a választóktól összegyűjteni”. John Ellis Bush (becenevén „Jeb”) nyíltan beszélt a „kisadakozások” nagyságrendjéről és egyben jelentőségéről. A legtöbb jelölt esetében ez kevesebb mint 200 dollár, de az ő esetében ez 25 000 dollár.
A Republikánus Pártnak legalább három nagyhatalmú, milliárdos „keresztapja” van: Charles és David Koch, illetve Sheldon Adelson. A Koch fivérek, akik gyűlölik a szakszervezeteket, 889 millió dollárt szánnak a jövő évi választásokra. Ez közel annyi, mint amennyit a két nagy párt előirányzott. Úgy tűnik Wisconsin kormányzójára Scott Walkerre tesznek, de beidéztek három másik vetélytársat is, akik reménykednek, hogy nekik is lehullik majd valami a morzsákból (4) .
Scott Walker azt reméli, hogy sikerül magához csábítania Sheldon Adelsont is, aki egyébként az ország nyolcadik leggazdagabb embere, és az izraeli miniszterelnök Benjamin Netanjahu (5) lelkes híve. Két évvel ezelőtt Sheldon Adelson azt javasolta, hogy az Egyesült Államok ne tárgyaljon Irán vezetőivel, hanem inkább nukleáris rakétákkal támadja meg az országot. A tizenhét republikánus jelölt nyilván nem feledte ezt a javaslatot, amikor megbeszélésre ültek össze augusztus 6-án. Ennek eredményeként megtudhattuk: valamennyien ellenzik a Washington és Teherán között nemrégiben megkötött megállapodást.
