Ferenc pápa Kubában

castroSzeptember 19-22 között az argentin származású katolikus egyházfő Kubában tartózkodott. II. János Pál 1998-ban és XVI. Benedek 2012-ben tett havannai útját követően, ez a harmadik pápai vizit a szocialista orientációjú országban. Havannai érkezésekor, Ferenc pápa a „megbékélésről” valamint a „reményről” beszélt és tiszteletét fejezte ki Fidel Castro iránt. Raúl Castro államfő viszont a pápa szerepét hangsúlyozta a Kuba és az USA között létrejött párbeszédben, de elítélte a hazáját évtizedek óta sújtó amerikai blokádot. Az előzetes programban nem szerepelt, de Jorge Mario Bergoglio otthonában felkereste a 89 éves Fidel Castrót, aki felesége társaságában fogadta. A negyvenperces baráti hangulatú, főleg a környezetvédelmet érintő beszélgetés során könyvekkel ajándékozták meg egymást.

A szigetországban és Latin-Amerikában nagy médianyilvánosságot kapott a látogatás, amit 3 522 bebörtönzött személy szabadon bocsájtása előzött meg. A kubai út elsősorban egyházi esemény volt és egyes nyugati politikusok várakozása ellenére, a pápa egyetlen szóval sem bírálta a rendszert. A program jelentős eseménye volt a havannai Forradalom terén rendezett mise, amelyen közel ötszázezren vettek részt. A pápa ellátogatott az El Cobre-i zarándokhelyre, majd Holguinba. Három misét tartott Kubában, amelyeken részt vetek Raúl Castro államfő és más vezetők is. Santiago de Cubában találkozott az ország püspökeivel, ahonnan útja következő állomására, az Egyesült Államokba repült.

A kubai látogatás előtt, a párizsi Le Monde Diplomatique szeptemberi számában figyelemre méltó elemzés jelent meg Ferenc pápa tevékenységéről, aki tizenhárom évszázad óta Róma első, nem európai származású érseke. Az egyházfő új stílust hozott a nehezen változó, konzervatív szervezetbe. 2013-ban tett brazíliai útja során kijelentette, hogy „forradalmároknak kell lennünk,” és hangsúlyozta az egyháznak a szociális kérdések iránti felelősségét. Fiatalok előtt Paraguayban azt mondta, hogy „változásokra van szükség”. Egy francia diplomata szerint, „különösebb elővigyázat nélkül tabukat tört meg, és belerúgott a hangyabolyba”.

A pragmatikus pápa két év alatt mintegy száz államfőt fogadott a Vatikánban. Több esetben közvetíteni próbált regionális vitákban, ami az egyházat fontos nemzetközi szereplővé tette. Elősegítette a közeledést az USA és Kuba között. Megpróbálta csökkenteni a tengeri kijárat ügyében Bolívia és Chile között kialakult feszültséget. Figyelemmel kísérte a bogotai kormány és a kolumbiai gerillák (FARC) képviselőinek Havannában folyó tárgyalásait, akik közbenjárását kérték. A napokban létrejött létre béke-megállapodásban meghatározó szerepe volt a kubai elnöknek is.

A pápa, aki jól ismerte a Buenos Aires-i nyomornegyedek életét nem politizál, „csak” az Evangéliumot idézi. Mario Bergoglio szerint, Jézus ma elítélné a szegények kizsákmányolását, a környezet megkárosítását és a gazdagság felhalmozását. Frei Betto brazil filozófus, a felszabadítás teológusa kijelentette, hogy Ferenc pápa nem politikai értelemben forradalmár, hanem azért mert Jézus tanításainak alkalmazásával forradalmasította az egyházat. A Le Monde Diplomatique idézi a pápának a bolíviai Santa Cruzban korábban elhangzott beszédét. Kijelentette, hogy elsősorban a szegények, a tőkés társadalom kisemmizettei, a megfélemlített parasztok és az elnyomott őslakósok állnak figyelmének a középpontjában. Ferenc pápa nem akadályozza, hogy együttműködjenek olyan népi mozgalmakkal, amelyek eltérő nézeteket hirdetnek.

A katolikus egyház szoros kapcsolatban állt az 1959-ben megbuktatott Batista rendszerrel, ezért a kubai forradalom győzelme után, az állam korlátozta a vallási szervezetek tevékenységét. A nyolcvanas évek végétől változott a helyzet és egy toleránsabb politika érvényesült. 1986-ban a Kubai Kommunista Párt a keresztény felszabadítás teológiáját „a szegények iránti őszinte elköteleződésnek” ismerte el és ettől kezdve számos vallási misszió nyílt az országban. 1992-ben módosították az alkotmányt és az „ateista állam” helyett, a „szekuláris állam” szerepel az alaptörvényben. Kuba és a Vatikán között a kapcsolatok soha sem szakadtak meg, de pozitív fordulatot jelentett Fidel Castro 1996-ban II. János pápával történt római találkozása.

Ferenc pápa egy Santiago de Cubában történt beszélgetés során kijelentette, „köszönet a kubaiaknak, hogy ezekben a napokban otthon éreztem magam, mert egy családhoz tartozunk”. No comment!